Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)

28.rész

Mint minden nap, ez sem indult másképp... Azt leszámítva, hogy 4 hónap telt el a baleset óta. Petert háromszor próbálták lekapcsolni a lélegeztetőről, mindig sikertelenül. Már rég halott lenne, ha apám nem fizetne le mindenkit... Vajon értem teszi, a boldogságomért? Vagy csak túlságosan jó embere? Csak mert velem nem áll szóba.

Tudjátok, van az a mondás, hogy "Ha jó dolgokkal telik az idő, csak úgy elszelel, de ha rossz dolgokkal, alig vánszorog". Ez az idézet mindenkire ráragadt. Apára, mivel naphosszat az irodában ült. Anyára, mert folyton dolgozott. Andrisra, mert ő volt a "pap" a történetben, mintha mindenki hozzá járt volna "gyónni", Beleértve engem is. És akkor maradtam én, a tudatlan Beka, aki időközben betöltötte a 19. életévét... Peterrel sok tervünk volt erre a napra, mind sikertelen. Anyu és apu hallani sem akart rólam, de az ő helyükben én ki is tagadnám magam a családból. Andrissal egymásra sem néztünk. Egydül maradtam, s ilyankor gyakran eszembe jutott, hogy mi lenne ha Márk itt lenne. Szedegetné a darabjaim... Mármint az a változat, amelyik nem akar megölni... 

Tudom, tudom. Önsanyargtás ez az egész, de talán ez a normális. Ti mit tennétek a helyemben? Úgy érzem ez életem legnehezebb időszaka, és nincs kiút. Annyiszor próbáltam talpon maradni, hogy a saját lábamban estem el. "Peter miatt"... Mondogattam magamban ezt, de én sem hittem, hogy fel kel, hogy viszonozza csókom és megölel. Hogy ezután minden jóra fordul, talán még családot is alapítunk... És nem akarok illetlen lenni, de szex nélkül nincs gyerek és én Csak a kettőnk gyümölcsét szeretném kihordani. Más nem kell.

-Mit is mondott? Nem figyeltem, bocsánat-törtem meg a csendet, ami már elég természetessé vált körülöttem.

-Jól van, nem szeretne leülni?-fogta meg a karom segítség nyújtóan az orvos.

-Persze, jól vagyok-erőltettem mosolyt, de igen is szédültem. Rengeteget fogytam és ez is a gyengeségem mutatja.

-Az lenne a legjobb, ha most hazamenne, és jól kipihenné magát. Majd holnap megbeszéljük a részleteket-tessékelt ki a szobából. Nem volt kedvem vitázni, így a lift felé vettem az irányt.

***

A hálószobámba beérve mindenhol lefordított képkereteket lehetett látni. Mindegyiken én voltam és Peter. Egyikre sem bírtam ránézni. Az összes arra emlékeztetett, hogy hogyan váltunk el, hogy nem búcsúztam el...-könnyeim akaratlanul is utat törtek maguknak és már csak a hosszú megnyugvásra tudtam gondolni. 2 doboz nyugtató és és egy üveg pálinka után összeestem.