18.rész

137 6 0
                                    

Kozma Rebeka nem létezik többé. Bár normális életem nincs, oda ahova megyek, új célokkal teszem. Ott nem ismer senki. Lehet családom, barátaim és kapcsolatom. Átlagos 18 éves nem lehetek, mivel maffia vezér az apám... és minden bizonnyal én is. Ráadásul a világ úgy ismeri, mint az 1. számú üzletembert Európában. Ha tudnák... 

Megküzdhetek egy átlagos 18 éves életével. Elmehetek egyetemre, vagy főiskolára. Lehetek szerelmes és szenvedő tini, aki azért problémázik, mert a pasija megcsalta a suli ribivel'. Semmi mást nem szeretnék jobban. 

Elindultam a saját utam keresve, át egy másik világba, ami ugyanaz, csak lehetőség dús. Felszállok a Kanadai gépre és sosem térek észhez. Ez az igazi Beka... Vissza jövök, de a régi személyiségem sosem. Ezt szeretném!

***

Az első napom az új suliban... Csöppet sem vagyok átlagos. Míg mást az apja cipel a suliba, és az anyja nyakán élősködik, én BMW-vel járok, ami a sajátom. És egy gigantikus házban élek egyedül. Lehetek ennél furább? 

Nem hiszem, hogy tudnák ki vagyok, bár a Kozma név sokat jelent. Magyar vagyok... De folyékonyan beszélek angolul, németül, franciául és persze oroszul... mivel az oroszok a maffia pénzeszsákjai, és velük tárgyalni minden pénzt megér. 

***

York University... Hát itt volnék. Ideges vagyok. Mindenki bámul és fogalmam sincs, hogy hogyan fogok itt kiigazodni... Nem leszek "ne bánts virág" kislány. Nem fogom hagyni magam. Nem fogok egyetlenegy fiú lábai előtt állni... Heverjenek csak az én lábamnál. 

Már épp a bejárati ajtót szuggeráltam, mikor valaki megbökte a vállam.

-Elnézést kis csaj... De az én helyemen parkolsz-még nem fordultam meg, próbáltam nem elnevetni magam. Nos, akkor szórakozzunk  kicsit. Fejben össze dörzsöltem mindkét kezem.

-Tessék? Nem értem.-Mondtam ki magyarul, mire persze elkezdett káromkodni. Nem is... Inkább szidni.

-Na, még egy jó bula, aki nem érti a nyelvet. Hogy apád miért nem tudott angol cuccot rakni anyádba...?-tűnődött el, nekem pedig a homlokom közepére szaladt a szemöldököm. Tulajdonképpen ironikus az, amit mondott. Mivel apám angol. 

-Még egy ilyen, és kivágom a nyelved-fújtattam az arcába, mire megragadta a csuklóm, és tekert rajt.

-Azt javaslom húzd meg magad, mert nem jó emberrel kezdtél-mondta, mire bennem felment a pumpa. Na Beka... Épp mint ezelőtt. Megint verekedéssel kezdesz-gondoltam. Nem törődve a saját fájdalmammal, szorított kezem jobban kicsavartam, és amíg ijedten nézte a csuklóm, volt időm meglepni. Másik kezem a vállára tettem, majd hátra rántottam, amitől egy nagyot esett.

-Ezt én javasolnám neked...-suttogtam, és átverekedtem magam a diáktömegen, ami épp tolongott a bejáratnál, valami évkezdő bál miatt. Lehet, hogy átlagos akarok lenni. De nem habszoknyás tinikurva. Az nem normális.

-Hé... Várj! A-a-a köhnyved-lihegett a lány, aki megállt előttem. Biztos futott utánam.

-Ez a naplóm. Várj, miért nem olvastad el?-érdeklődtem, hiszen mások kapva kapnának a lehetőségre.

-Nem az én dolgom-igazította meg a szemüvegét. Nem volt csúnya lány, sőt... gyermeki arca volt.

-Köszönöm-mosolyogtam-Megtudhatnám a neved?

-Valery-nyújtotta a kezét.

-Rebeka-fogadtam el. 

Ez egy jó barátság kezdete...


Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant