24.rész

135 7 0
                                    


Nem volt hideg, annak ellenére, hogy sötétedni kezdett. Boldog voltam, hogy a napnak vége van, és hogy már az év végéhez közeledünk. Ennek vége, és új életet kezdhetek. Az utca üres volt, a madarak csicseregtek...

A kedvenc kávézóm előtt mentem el, sajnos már zárva volt, de a finom péksütemények illatát még az üveges ablakon keresztül is lehetett érezni. Gondoltam, hogy semmi nem ronthatja el a hangulatom. Egy nagy sikátor mellett mentem el, vagyis akartam, mikor valaki berántott. Dohány szaga és, és nem tudom mi volt a másik, talán kölni. Előkapott egy kiskést, én pedig rohanni kezdtem. Megint visszarántott, majd letepert a földre.

-Mi-mit akar?-kérdeztem sírós hangon.

-A kincsedet...-hajolt közelebb, majd lefogta a kezeim, így rugdosni kezdtem.

-Hagyjon!-sikítottam, de senki sem hallotta. Megint megrúgtam, de elege lett, és a combomba szúrta a kiskést, mire sikítani kezdtem, ezért megforgatta.

Mély levegővétellel próbáltam megnyugodni, elfogadni, hogy ez álom volt, de mégis megtörtént. Felnőtt vagyok, de nem ment. Nem hallottam hangokat, mint Márk után, mégis üvöltöttek a gondolataim.

-Hé-simogatta a vállam Peter-Nyugalom, csak egy álom volt-puszilt bele a nyakhajlatomba.

-Olyan élethű volt-szipogtam, majd a mellkasára hajtottam a fejem, és próbáltam vissza aludni.

***

Reggel egyedül ébredtem, de nem ijedtem meg, mert lentről hallottam ahogy a serpenyő leesik. Elindultam a lépcső irányába, de meg is álltam, mert érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja.

-Megemlítette az esküvőt... Mikor akarod megmondani neki, hogy Ádám félre rakta az egész cécót, mert ő nem jelent meg?

-Ezt nem én fogom. Te adagold be neki, hogy mentek. 3 nap múlva találkozunk Budapesten. 

-És... Szerinted szereti?

-Ne aggódj, rá nem úgy nézett ahogy rád, ilyennek még nem láttam, mint akit kicseréltek. És amúgy beszélhetnénk magyarul is, elvégre azok vagyunk.

-Bocs, csak megszoktam-mi folyik itt?-amúgy... Beka tudja, hogy Ádám milyen Ádám?

-Nem, de ezt ne is említsd meg neki. Jobb, ha nem zavarodik össze jobban-halottam apu hangját, és ezzel lezárult a beszélgetés. Egy ideig vártam, majd lecammogtam a lépcsőn. Emésztett, hogy titkolóznak. És ez önmagában hazugság, nem?

-Szia kicsim-köszönt Peter. Milyen jó színész... Elmotyogtam egy "szia"-t, majd a szekrényhez sétáltam, és kivettem egy üvegpoharat, amibe vizet töltöttem. Egyikre sem bírtam ránézni, így visszamentem a szobámba, megittam a vizet, majd próbáltam lenyugodni. Az egészből csak annyi lett, hogy földhöz vágtam az üvegpoharat.

Aztán eszembe jutott valami... "Először Ádámot láttam benne, aztán Petert, az igazi Petert"  

Most esett le, hogy nagyon hasonlítanak. Ádám milyen Ádám?


Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)Where stories live. Discover now