Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)

9.rész

Nagyban csináltam az elmúlt egy napban is folyamatos elfoglaltságom: Feküdtem az ágyamban, és meredten bámultam a plafont. Hogy miért? Nagyon egyszerű... Meg akarnak ölni! A rohadt életbe... Eddig azt hittem, hogy  rosszabb életem nem lehet.

-Kicsim, kérlek. Beszélhetnénk?-hívott félre az állítólagos anyám...

-Persze, csak fogjuk rövidre.

-Ne siess, és ne pánikolj. Ülj le.-olyan nyugodtan mondta, hogy már az megijesztett ahogy mondta.

-Szóval?-próbáltam játszani a lazát, de a hangom elcsuklott.

-Szóval... Mikor pici voltál. Valamivel a 2. születésnapod előtt a papád meghalt, és az apádra hagyta a "céget"-az utolsó szót nyomatékosította, biztos azért, hogy értsem az átmenetet-Sok mocskot kellett eltakarítani, elvarrni a szálakat nem olyan könnyű. Miután apád megtudta, hogy el kell mennie...-csuklott el a hangja-nem akarta, hogy velünk maradj. Ránk is testőrök vigyáztak. Megrendeztük a halálom, remélve...-látom, hogy sír-hogy szerető családhoz kerülsz. Andris nem mehetett veled, a kiképzése elkezdődött, s mint a család férfi tagja... egyszer át kell vennie apád helyét-eddig tartotta magát, hangosan zokogott-Annyira sajnálom-borult a nyakamba. Viszonoztam ölelését, jól esett a közelsége, de tudtam, hogy még közel sem vagyunk a végéhez.

-Anya-először hívom így, mire meglepetten felkapja a fejét-miért mesélted ezt el nekem?

-Mert... Mikor apád visszatért, rájöttünk... hogy a rosszakarókat nem lehet csak úgy elsöpörni. Kislányom, most nagyon figyelj rám, oké?

-Re-rendben.

-Emlékszel, hogy azt mondtad Vincének, hogy úgy érzed, mintha követnének?

-Igen, de hát azok ti voltatok-mosolyodtam el.

-Mi kiskorod óta látjuk minden lépésed, és sosem vettél észre minket.

-Ez azt jelenti, hogy valaki rám pályázik, ugye?-kérdeztem remegő hanggal.

-Igen kicsim, te magad vagy a bosszú-mondta, majd ismét megölelt. Én pedig sokkot kaptam.

Nem bízom senkiben. Senki sem jöhet be ide, még anyu sem. Be zártam az ajtót, és meg sem szólalok. Pedig folyamatosan kopogtatnak. Félek. Szégyent hozok apámra, aki rettenthetetlen. Mint akinek nincs gyenge pontja. Én a nagy Kozma Henry lánya.... Megfutamodok. Meg kell mutatnom, hogy erős vagyok! 

Felpattanok az agyamról, és a fürdőbe veszem az irányt. Felkontyozott hajam kiengedem, és átmegyek rajt fésűvel. Szemem alá kontúrt vittem fel és egy szemceruza segítségévek kiemeltem a tekintetem. A "cicaszemek" nem maradhatta el, így hát szemhéjtust ragadtam. Vörös, matt rúzs... Felvettem egy fekete bőrnadrágot, és egy fekete haspólót választottam mellé. Magamra kaptam a szintén fekete bőrkabátom, amit persze nem húztam össze. Nem szoktam dicsekedni, De az alakom mindig is jó volt. Ott gömbölyödök, ahol kell. Fújtam magamra egy kis parfümöt, majd mikor a zárral kezdtem babrálni, elbizonytalanodtam. Tényleg ezt akarom? 

-Bizonyítsd, hogy apád lánya vagy-suttogtam magam elé határozottan. Kinyitottam az ajtót, ahol anyámmal, és a bátyámmal találtam szembe magam.

-Hova indulsz? Eddig azt hittük meghaltál-mondta a bátyám tömör szarkazmussal.

-Kopj le Andris, elhúzom a csíkot. Senki se jöjjön utánam, vagy ha igen...-húztam gonosz mosolyra a szám-Láttatok már embert kibelezve?-hangom magabiztos volt. Teljesen komolyan gondoltam amit mondtam, még az sem hatott meg, hogy mindketten leesett állal néznek rám-puszilom Henryt-tettem hozzá, majd megléptem még mielőtt bunyóznom kéne az őrökkel.

***

-Hé cica, nekem öltöztél így ki?-jött oda hozzám egy 30-as évei körül járkáló fazon.

-Kopj le, amíg szépen kérem....

-Szeretem ha egy nő vadmacska. Az ágyban is ilyen vagy?-kezét a combomra tette, majd simogatni kezdett. Ha nem ilyen helyzetben lennék, még azt is mondanám, hogy jól esik. Most viszont nem érek rá.

-Bocs, de nem tartozom neked magyarázattal. Én megyek is-álltam fel, de vissza rántott.

-Itt maradsz te mocskos kurva!-üvöltött rám, én viszont akkorát behúztam neki, hogy az életére nem fog emlékezni... Nem hogy rám.

Önelégült mosollyal léptem ki a bárból és rájöttem, hogy igazán jó szórakoztam. Nem féltem egyedül mászkálni. Tudtam, hogy valaki figyel, éreztem. Andris ennél jobban is próbálkozhatna az észrevétlenség érdekében.

-Andris, hánysz...-fordultam meg, de nem Andris volt, hanem Máté, így belém akadt a szó. Ő nem volt meglepett. Várjunk... én ezt nem értem.. Éles fájdalmat éreztem a tarkómnál. Valaki leütött.