Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)

19.rész

Nos, a filmekben és a szerelmes regényeben általában úgy történik, hogy a lány cipeli  könyveit, és egy gyorsan mellette elhaladó fiú kiveri a kezéből, majd vissza fordul, segít felszedni a papír tömeget, és össze jönnek. Na hát... Hogy is mondjam, mivel nem igazán vagyok átlagos, nem is lepődöm meg, hogy a végkifejlet a könyvtárban elpakolászás átka lett. Na de elmesélem.

Miután Valeryvel megismerkedtem, elkísért az igazgatóiba. Reméltem, hogy a nap folyamán nem kell többet ide jönnöm, mert kirázott a hideg ettől a helytől. De hát a sors úgy döntött, hogy az igazgató megáld egy csomó könyvel, egy órarenddel és egy kötelező papírral, ami a bálra szól. Hát nem csodás? Éppen a folyosón vacakoltam, mikor nekimentem valakinek, és szerencsétlenre ráesett az összes könyv.

-Еще один идиот ...(Egy másik idióta...)-Sóhajtott fel a fiú, nem éppen kedvesen. Szőke haj, barnászöld szemek, kigyúrt test. Nem tűnik valami okosnak. Talán eredetileg orosz?

-Мне очень жаль. (Annyira sajnálom)-szabadkoztam, neki pedig a homlokára szökött a szemöldöke.

-Srácok, ez orosz. Gondoljátok, hogy...?

-Majd én tesztelem-lépett előre egy szintén kigyúrt alak, de nem annyira, mint a könyves srác. Mivel a kezemben már nem volt semmi, jók voltak a reflexeim. Hajoltam le a könyveimért, de éreztem, hogy valami közeledik felém, és azt a valamit el is kaptam. Nem más volt mint a fazon, aki azt mondta, hogy tesztel.

-Még egy ilyen, és eltöröm a csuklód.-sziszegtem, de nem gondoltam komolyan.

-Nédd' már... A vadmacskánk angol-nevetett, de el is torzult az arca, mert megcsavartam a karját.

-1. Itt én osztom a szabályokat, szóval engedd el. 2. Elver egy lány?! 3. Kurva nagy bajban vagy.-jött felém a könyves, így tettem amit kért, és bevertem az orrát, ami vérezni kezdett.

-A szabályokat én osztom. Te egy senki vagy hozzám képest szívem... És a nevem nem vadmacska-mosolyodtam el gonoszul.

-Akkor mi?!-förmedt rám, és a felsőjébe törölgette a vérző orrát.

-Rebeka, Kozma Rebeka-azzal otthagytam őket a döbbenetükkel, mivel az igazgató leordította a fejem, hogy takarodjak az irodájába...

Így ismertem meg Noah-t, aki nem éppen a minta diák szerepét játssza. És nem is a minta polgárét... Valami bűzlik körülötte, és én kiderítem.