Kalitkából Kalitkába...(BEFEJEZETT!!!)

Epilógus/Nekünk ez jutott...

Úgy érzem az őrület határán állok... Nincsen hang. Senki sem suttog, senki sem irányít. Akkor mégis miért érzem azt, hogy meg akarok halni? El akarok korhadni, eltűnni. Semmivé válni akár a kámfor, mégsem tehetem.

Itt van Andris és a hülye álmom után tudom, hogy ő ugyanannyira beleroskadna a halálomba, ahogy én az övébe. Ott van apa, akit szeretek és azzal, hogy nem tagadott ki mert nem vagyok a vére, bőven bizonyított. Anya... Bármennyire is fáj, hogy hazudott, az anyám marad. Peter, hát lássuk csak. Mikor minden nap vártam, hogy felkeljen és nem tudtam rajt segíteni... Féltem, hogy meghal. Úgy voltam vele, hogy megyek utána, mert ha elmegy már engem sem tart vissza semmi....

6 évvel később...

-Maddy-nyomtam puszit az arcára-ideje kelni-suttogtam.

-De anya... Álmos vagyok-morogta, majd a fejére húzta a párnát.

-És ha azt mondom, hogy nyusziuraság megeszi a gofridat?

-Nutellával?-emelte rám ártatlan tekintetét.

-Bizony ám-nevettem. Kipattant az ágyból, majd leszaladt a lépcsőn. Én addig elindultam a hálószoba felé, ahol Peter még az igazak álmát aludta. Leültem mellé, majd arcához nyúltam és megakadt a tekintetem a gyűrűmön.

-Huhh', apu elfogok ájulni-igazgadtam a menyasszonyi ruhám, ami egy picit sem hétköznapi darab.

-Dehogy fogsz!-nevetett, majd folytatta-tudod, nekem és anyádnak nem volt ilyen nagy lagzink és szeretném, hogy minden jó legyen. Viszont abba nincs benne az, hogy elájulsz. Max a részegségtől-puszilta meg a homlokom.

-Apu, hamarosan szülök-nevettem fel, mert ez volt az igazság. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, megvolt az ürügy, hogy Peter megkérje a kezem. Azt mondta, hogy eddig is tervezte, de az apám engedélyéhez indok is kell.

-Hé', készen állsz?-jött be mosolyogva anyu, aki szinte boldogabb volt mint én.

-Vágjunk bele!-mondtam magabiztosan.

A zene elindult, én pedig mint egy hercegnő, apába kapaszkodva megindultam az oltár felé. A fátylat három koszorúslány "hozta" utánam. Ez volt a legszebb, és legnagyobb darab. A legkülönlegesebb. Szívem a fülemben dobogott, lassú léptekkel haladtam előre, mert a hasamtól nem láttam a lábaim. Körbenéztem és mindenhonnan kedves pillantásokat láttam, majd előre irányítottam a tekintetem és Peter öltönyben állt az oltárnál. Könnyezett és én is...

-Peter...-nyomtam egy puszit a szájára-Maddy már a reggeliét majszolja és megígértük neki, hogy együtt eszünk.

-Megyek asszony-nyitotta ki a szemeit, majd egy csókkal köszöntött. Ezalatt a 6 év alatt rengeteg dolog történt, de a szerelmünk olyan erős, mintha csak tegnap csente volna az első csókunk. Ezt pedig igazolja Maddy.

-Ma én viszem Maddyt oviba, téged pedig apu vár az irodában-mentem az ajtó felé. 20 évesen szültem, és most 24 éves vagyok. Az életem akár a tündér mese. Biztos vagyok benne, hogy valami történni fog.

***

Miután megreggeliztünk és sikeresen felöltöztünk, Peter elindult a céghez én pedig kiraktam Maddyt az oviban. Ezután én is az iroda felé vettem az irányt, majd mikor ki akartam szállni az autóból, megcsörrent a telefonom.

-Szia, baj van?-szóltam bele a telefonba.

-Szia, elvitted Maddyt az oviba?

-Igen, miért?-kérdeztem rá, mivel Peter hangja nagyon ijedt volt.