(TESSA)
június 29.
Egy kis bájcsevej az igazgatóval és a szükségesnél nyolcvanszor több idő eltöltése után egy bőrfotelben, végre szabadulunk George-dzsal az apró irodából. De nem bánom, mert szerencsére ezen is túl vagyunk. Soha többet nem látom már ezt a börtönt, ahogy a nyomorék diákokat sem.
- Még most körbe nézhetsz utoljára, de remélem azért nem sírod el magad. - szólal meg apa tettetett támogatással és megértéssel.
- Nem vagy vicces. - válaszolok, de alig bírom visszatartani a nevetésem. Gyűlölöm ezt a helyet.
- Amúgy komolyan. Miért ilyen rohadt para ez az épület? - néz körbe a már napok óta kiüresedett folyosón.
- Én mindig is mondtam neked George, hogy ez egy sikátor, csak te nem hitted el nekem.
- Soha többet nem kételkedem benned.
- Szavadon foglak. - vágom rá, mire röhögve öleli át a vállam a kijárat felé terelve.
- Tűnjünk innen!
És eltűntünk. Bár remegő gyomorral ültem be az autóba, hisz akkor még nem tudtam, hogy mi fog rám várni a következő gimimbe, de ezt az érzést egyből elnyomta a belülről fakadó nyugodtság, miszerint végleg vége. Soha többet nem kell találkoznom ezekkel az emberekkel. Mindent tiszta lappal kezdhetek, és szerezhetek normális barátokat. Élhetek normális életet.
Igen, tudom, hogy állandóan változtatom a prológust, de most több, mint egy évvel később sikerült végre úgy megírnom, hogy tényleg tetszik. Szóval esküszöm, hogy ez volt az utolsó változat XDD
__________________________
HÁT DE ÉN FIÚ VAGYOK
YOU ARE READING
MINDEN EGY BECENÉVVEL KEZDŐDÖTT [BEFEJEZETT]
RomanceA történet főszereplője a nagyszájú Tessa, aki iskolát vált, ugyanis elege van az érdekemberekből és a mindenkit lenéző menő csávókból. Hirtelen csöppen bele egy híres, de annál inkább szórakoztatóbb baráti társaságba, melynek egyik oszlopos tagja...