MINDEN EGY BECENÉVVEL KEZDŐDÖTT [BEFEJEZETT]

XV. Meglepetés

JACK

Két és fél hete vagyunk együtt Tessával. Ez idő alatt mi történt? Nem sok minden.
Hannah kezd leszokni a folytonos sikongásairól, amikor meglát minket együtt. Néha úgy letagadnám...
A suliban már nem minden ember néz meg minket, hanem csak minden második.
És utoljára pedig, én napról napra jobban imádom őt.

A szünetben nem sokszor volt együtt az egész csapat, de mi gyakran voltunk egymásnál vagy a kilátónál.
És hogy mi van most? Nemsokára indulok hozzá, ugyanis ma van a születésnapja, amire a srácokkal vagy egy hete készülünk. Jelenleg negyed óra múlva lesz hét, ami azt jelenti, hogy mennem kéne.

Odaérve Tessékhez az apja fogad. Ő is be van avatva, éppen ezért is lép le pár perc múlva Olgához egész hétvégére.

- Helló, George!

- Szia! - ráz kezet velem. - Tessa szokása szerint alszik. Tiéd a terep.

- Köszönöm. Már most mész? - érdeklődök.

- Igen, majd valamikor felhívom, úgyis megköszöntöttem már éjszaka őt. Sokáig fent voltunk, úgyhogy valószínű elég sok kávé fog neki kelleni. - nevet fel.

- Majd gondoskodom róla. - mosolygok.

- Jó szórakozást. Vigyázz rá!

- Mindig. - utoljára int egyet, majd elhajt. Oké, ez pipa. Most irány Tessa szobája.

Benyitva a világ legaranyosabb képe kerül elém. Tess nyakig betakarózva fekszik az ágyán cukin szuszogva. Szőke haja elterül a párnán, kezével pedig egy pár napja elcsórt pulcsimat öleli magához.

- Tessa. - simítom meg az arcát, mire nyöszörög egyet. - Tessa. - szólongatom, mire végre rám emeli álmos szemét, ami most egészen kékesnek tűnik.

- Jack mit keresel itt? - nyújtózkodik, mire az alvópólója kicsit feljebb csúszik a combján. Anyám.

- Boldog születésnapot. - húzom magamhoz egy ölelésre, mire ő majdnem újra elalszik a karjaim között. - Na, nem alszunk.

- De.

- Öltözz fel. Indulunk reggelizni.

- Aludjunk inkább. - motyogja a vállamba.

- Nem. Gyerünk, különben pizsamában viszlek el.

- Ahj. - tápászkodik fel. - Hova megyünk? - lép a szekrényéhez.

- Enni. Utána lesz még egy csomó programunk, úgyhogy sietnünk kell.

- Miért?

- Mert szülinapod van, és ezt a napot emlékezetessé fogjuk tenni. - mondom, mire felragyog a szeme.

○○○

- Sunshine Morning Cafe? - vonja fel a szemöldökét szórakozottan. - Ilyen nevű helyen sem voltam még. Sunshine. - nevet, mire én is majdnem elröhögöm magam. A név választás tényleg nem túl egyedi.

- Maradj csöndben. Inkább értékeld, hogy elhoztalak!

- Én értékelem. Mondjuk már jöhetne a reggeli. - amint kimondja, már hozza is egy barna csajszi Tess kávéját a palacsintával együtt meg az én narancslevemet. - Ó köszönjük.

- Most már egyél! - kortyolok bele nevetve a poharamba.

- Nem kérsz?

- Már ettem korábban. Fent vagyok egy pár órája.