MINDEN EGY BECENÉVVEL KEZDŐDÖTT [BEFEJEZETT]

XXV. Boldog új évet!

JACK

Az elmúlt napok iszonyatosan hamar elrepültek.
A szünet első felét szinte csak pihenéssel töltöttük, jó pár új sorozatot kezdtünk el nézni, karácsonyi díszeket aggattuk mindenhova, ezzel elérve, hogy undorítóan csicsás legyen az egész ház. Az utóbbinak pedig az lett a következménye, hogy a mai napig látszódik az egész épület öt kilométeres körzetben a világító fényfüzéreknek köszönhetően.
Zserbót, mézeskalácsot is sütöttünk és igen, a kalácsot csak mi készítettük ketten Tessel. És nem, csodával határos módon nem rontottuk el. Jó, igaz, elismerem, hogy azok a mézeskalácsok, amiket én díszítettem durván ocsmányak lettek, de attól még finomak voltak.
Ezenkívül sokat jártunk át egymáshoz családostul. Elején kicsit féltünk, hogy hogyan fog viszonyulni egymáshoz George és anya, de teljesen jól kijöttek az első pillanattól kezdve, anya főleg Olgával lett egyből nagy barátnők.

A karácsony furcsa volt. De nem furán rossz, hanem meglepően jó. Tizenhét év után ez volt az első, amit apa nélkül ünnepeltünk. Lehet, hogy bunkóságnak tűnik, de egyáltalán nem hiányzik. Hálaadás óta nem beszéltem vele. A bátyám egyszer felhívta, de elég hamar ideges lett, pár perc után rá is csapta elvileg a telefont. Egyébként azt, hogy miért hívta fel még anno a testvérem, fogalmam sincs, de nem is érdekel Szerintem csak a fejéhez akart vágni pár dolgot.
Brandonnel egyébként nagyon aggódtunk, hogy mi lesz anyával, de teljesen normálisan kezelte a dolgokat. Még nem száz százalékig őszinték a mosolyai meg a nevetései, hisz nyilván nagyon megviselte őt az utóbbi időszak és tudjuk, hogy hiányzik neki apa, de iszonyatosan erős nő és előbb-utóbb túlteszi magát rajta. És párszor, amikor sikerül elengednie magát, akkor újra visszatér a régi énje egy-egy közös vacsorán vagy társasjátékozás közben, amire mostanában eléggé ráfüggtünk. Először Tessel kezdtünk el malmozgatni, de mivel mindketten imádunk versengeni és annál jobban nyerni, ezért kezdetben hívtuk Brandont, anyát, majd Georgékat, és mostanra már vérre menő Monopoly csatákat szoktunk vívni.

Mivel a két család elég jól összebarátkozott, úgy döntöttünk, hogy egyszerűbb, ha 25-én együtt karácsonyozunk, másnap pedig mindketten külön-külön a nagy családdal. Persze mamáék egyből hívták Tesst, hogy legyen velünk 26-án is, de ők is elmentek George-dzsal a nagyszüleihez, akikről amúgy kicsit furcsa módon még sosem beszéltünk, de Tess azt mondta, hogy a legközelebbi alkalommal, amikor találkoznak, akkor én is megyek majd velük bemutatkozni. Mondjuk az a tény kicsit sokkolt, amikor lazán közölte, hogy amúgy a mamájának van instája, és követ is elvileg engem, de nem is tudom mit gondoltam már csak George-ékból kiindulva. Dilis család, az biztos. Éppen ezért imádom.

Ma 31-e van, szilveszter, illetve Sam születésnapja. Szegény haverom elég szerencsétlen dátumon született, de legalább sosem felejtjük el.
Tess perceken belül itt lesz a fodrásztól. Fogalmam sincs, hogy hogyan szerzett időpontot piros betűs ünnepnapra, de elvileg a csajszi, aki vágja a haját, az nagy spanja, szóval a barátnőm szavaival élve ő "okosba" elintézte, hogy a bulira le legyen vágva a haja. Erre igazából nem feleltem semmit, amikor felvázolta a tervét, hisz merek is én neki bármit mondani. A végén még egyik reggel lompos nélkül kelek fel. Félreértés ne essék, távol áll tőlem a papucs szerep, ráérek majd annak lenni harminc év múlva, csak jobb a csendes béke, mint a vitázás.

- Na, hogy tetszem? - csapja ki a bejárati ajtót a gondolataimban forgó személy csillogó szemekkel és a hidegtől kipirult arccal. Először nem igazán látom az eredményt, de miután lehámozza magáról a nyolcmillió kabátot meg pulcsit, mintha egy angyal állna előttem. Nem viccelek bátyák, eskü sokkolt, hogy a csajom hogyan lehet ilyen gyönyörű. Szőke haja a kulcscsontja vonaláig lóg göndör tincsekben, ami eszméletlen jól áll neki.