MINDEN EGY BECENÉVVEL KEZDŐDÖTT [BEFEJEZETT]

XVII. Túl átlagos

JACK

- Úrnőm! - nyitom ki Tessnek a mellettem lévő ajtót belülről.

- Kezdesz elkanászodni, szolga! Már ki sem tolod a segged a kocsiból. - ül be és ad egy puszit.

- Mintha te kiszállnál a meleg autóból a hidegbe. - motyogom ajkaira, majd végre meg is csókolom őt.

- Igaz. Hagynálak a francba.

- Mindig meg kell, hogy hatódjak a kedvességeden, drágám.

- Ez van. - nevet fel. - De tudod, hogy mindennél jobban szeretlek.

- Én is téged. - mosolyodom el.

- Viszont. - húzza el a száját. - Mondanom kell valamit.

- Jól kezdődik. - nevetek fel és beindítom a motort, de lehervad a vigyorom, amint meglátom Tessa komoly arcát.

- Szóval nem hazudtam. Tényleg nem volt még barátom. De volt egy srác, akivel kavartam pár hétig. Ő volt az igen kevés normális diák közül kábé az egyetlen, akivel beszéltem az előző sulimban. Nem volt köztünk semmi nagyon komoly, mert egy töketlen fasz volt és sosem mert elhívni sehova, ráadásul nem is voltam belé szerelmes, ezért végül hagytuk a francba az egészet és utána hónapokon keresztül barátok voltunk.

- Oké, de ezt miért most mondod? - kérdezem értetlenül.

- Mert eddig lényegtelen volt. Pár hétig tartott az egész és nem is jelentett semmit.

- És most miért lényeges? - feszül meg a kezem a kormányon.

- Mert tegnap írt nekem, miután elmentél. Elmondta, hogy ő sem bírta már tovább a sok nyomorékot, ezért átiratkozott a szünetben. - kis ideig emésztem a dolgokat, csak utána szólalok meg.

- És te hogy reagáltál erre az egészre? - próbálok nyugodt lenni, de felcsesz a tudat, hogy nemsokára találkozok Tessnek valami volt palijával.

- Tudja, hogy van barátom, szóval nem fog nyomulni, nyugi. Valószínűleg először sokat leszünk együtt, mert segíteni akarok neki, de alapból a másik osztályba fog járni szóval nem éjjel-nappal leszünk együtt.

- Én bízom benned, de ha az a gyerek csak egyszer is rád mer nézni, én komolyan megverem. Komolyan, Tess? Komolyan? Miért most? Miért nem beszéltél soha sem róla? Bassza már meg! - parkolok le idegesen a suli udvarában, majd egyből ki is szállok.

- Jack! Jack! Nyugodj már meg! Szeretlek. - húz vissza a karomnál fogva magához, mire én szorosan ölelem vissza. Percekig állunk így a hidegben, végül ő húzódik el. - Evelyn is ide jár, még sincs balhé már belőle, mert megbeszéltük a dolgokat. Bízol bennem? - néz fel mélyen a szemembe.

- Persze, hogy bízok. - vágom rá.

- Kisujj eskü? - nyújtja a kezét, mire felcsúszik a kabátujja, ezzel megmutatva a tőlem kapott karkötőjét.

- Kisujj eskü. - enyhülök meg. - Menjünk be.

- Ezek végig mozizták az egészet? - néz körbe. Pont abban az időben sikerült műsort adnunk, amikor a legtöbb diák a hideg ellenére is inkább az épület előtt várja a barátait, vagy csak szimplán nem akar tanárokkal találkozni, csak amikor muszáj.