MINDEN EGY BECENÉVVEL KEZDŐDÖTT [BEFEJEZETT]

XII. Olga

TESSA

- Gyere már be, mit ácsorogsz te szerencsétlen? - nyitom ki mosolyogva az ajtót Jacknek, majd hozzábújok, mire ő szorosan ölel vissza. - Hülye. Csurom víz vagy.

- Neked is szia, Tessie! - vigyorog rám.

- Látszik a szeretet édes lányom. - ér hozzánk apa. - Egyébként neked meg azt ajánlom, hogy menekülj. Ő szemmel szokott ölni. - mondja, mire a lehető legszúrósabb nézésemmel fordulok felé.

- Azt látom. - felnevetnek, majd kezet ráznak.

- Hát igen, kár, hogy nem túl hatásos, tekintve, hogy alig van 165 centi. - néz le rám apa.

- Szóval. Előre is tisztázzuk, hogy nagyon nem tetszik a ti párosotok. - mondom, mire összevigyorognak. - Másodjára pedig közlöm, hogy jól gondoljátok meg mit mondtok, ugyanis neked George, a barátnőd jön ide alig egy óra múlva, és tudod, hogy milyen jól színlelek idegenek előtt. Neked pedig Jackie baba még mindig jobban szeret az anyukád engem. - mondom drámaian. - Ja és az elég gáz, ha még azt sem tudod, hogy 170 centi vagyok, ami teljesen normális. Nem tehetek róla, hogy te egy mutáns vagy, Wild. - rántom meg a vállam, mire egyszerre röhögjük el magunkat.

- Mondtam, hogy ne dobálózz csak úgy a nevemmel, mert még mindig ugyanaz, mint neked.

- Attól még gáz vagy.

- Te meg hisztis.

- Csak őszinte.

- Mindig túlzol.

- Reális vagyok.

- Sosem fogsz megváltozni.

- Tőled örököltem. - kacsintok rá, mire Jack majdnem elneveti magát.

- Feladtam az apaságot. Ha kellene valami, akkor a konyhába leszek. - mondja szórakozottan, majd elmegy.

- Nem vetkőzöl le? - nézek Jackre furán, tekintve, hogy tíz perce csak ott áll az ajtóban.

- Na de Tessa! - néz rám tettetett felháborodással, mire megforgatom a szemem.

- Csinálj amit akarsz, fent leszek. - mondom, mire ő felnevet.

- Várj már egy percet, csak leveszem a cuccaimat.

- Tudod hol van a szobám. - indulok fel, mire hirtelen érzem, hogy a Jack a vállára kap, mint valami lisztes zsákot. - Tegyél le!

- Nem, mert hisztis kedvedben vagy, és ebből elegem van. - hallom a hangján, hogy mosolyog.

- Én mindig ilyen vagyok, csak most egy kicsit stresszelek a nő miatt.

- De már találkoztatok, nem? - dob le az ágyra, majd ő is leül.

- Igen, ő éppen a nappaliban volt, én meg bőgve estem be az ajtón, mire azt sem tudta, hogy mit csináljon, ezért inkább felrohantam. - ülök fel.

- Sajnálom. - néz rám szomorúan kékeszöld szemeivel.

- Én voltam a hibás. Teljesen felkaptam a vizet egy olyan dologért, amiről senki sem tehet, csupán azért, mert nem tudtam hogy érzel irántam. - rántom meg egyszerűen a vállam.