Lucifer Na De Még Mennyire

Hol vagy?

Reggel egyedül ébredtem az ágyban. Gondoltam Lucifer már az irodában van és dolgozik. Így hát elmentem fürdeni és utána kimentem a rózsa kertbe. Kiskorom óta imádok természet közelbe lenni. Levettem a cipőmet,hogy érezzem a zöld és puha fűszálakat a lábujjaim között. Éppen egy érdekes rózsát figyeltem amikor valaki befogja a számat egy kendővel és a kendőn lévő löttytől pár perc múlva mély álomba szenderülök.

Mindenem fáj...a csuklómtól egészen a bokámig. Próbálok mozogni de valami szorosan tart és nem ereszt. Kinyitom a szememet de a halvány fény csak egy vasajtót világít meg és a vérző bokámat és csuklómat. Eléggé szoros lehet ez a kötél...
Valaki az ajtó túloldaláról kinyitja az ajtót és belép. A kintről jövő fényesség elvakít,így nem látom az illető arcát. Becsukja maga mögött az ajtót és pár határozott lépéssel előttem terem. Megáll velem szemben egy fekete göndör hajú ée zöld szemű angyal. Vagyis gondolom,hogy az...mivel fehér farmert és inget visel ami a könyökéig fel van tűrve és hagyagul van begombolva.
-Lám,a mennyek fekete báránya!
Öröm téged annyi idő itán újra látni kedvesem...-Egy gyors és határozott mozdulattal letépi a ragasztó szallagot a számról.
-Aú! Idióta...
-Ejnye! Nem beszélünk így picurkám...
-Ki a kénköves frász vagy?
-Látszik,hogy Lucifer felesége vagy...de kérdésedre választ adván Uriel...-Az az Uriel? Aki miatt az arkangyalok meglátogattak minket? Na ne...
-Mit akarsz?
-Oh..semmit picurka semmit...-Rárakja a térdemre a kezét és egyre feljebb halad míg nem a szoknyám alatt nem simogatja a combomat. Próbálok elhúzódni de a kötelek tartanak...és a szék sem mozdul...
-Na,ne ellenkezz! Úgyis az enyém vagy...mindig is az voltál....mindig az is leszel...
-Elment az eszed...nem is láttalak soha!
-Persze,a drág Lucifer kitörőlt a gyerekkori emlékeidből.....ravasz megoldás...
-Miről beszélsz? Engedj el!
-Tudod itt,nem számít a hatalmad...
-Kár,akkor már réf nem élnél az tuti!-Nem mond semmit csak elkezdi keresni a tiltott pontomat amit csak Lucifer szokott megérinteni. Nem kellett sok már izgatott is...az ő érintése hideg volt és fájt minden egyes mozdulat. Amikor kín keservesen elélveztem,nem bírtam tovább elkezdtem sírni. Azt akartam,hogy vége legyen...HAZA akartam menni a férjemhez és Mazehez.
-Na ne sírj..lesz jobb is...eloldozta a köteleimet és felkapott az ölébe. Elhaladtunk pár ajtó előtt és folyosón. De utána belépett egy szobába és letett az ágyra. Elkezdte lehámozni rólam a ruhát poróbáltam ellenkezni de túl erős volt hozzám képset. A kezeimet odakötötte az ágytámlához és újra elkezdett izgatni.
-H..hagyd.. abba...
-Oh,nem picurka...nem hagyom..-Egyre erősebb és durva lett...újra elélveztem..de mielőtt elöntött volna a kín és az orgazmus addigra teljes erejével belém hatolt.
-Áhhh,...
-Lárom élvezed picurka!
-Nem, egyátalán nem élvezem..
-Nem baj az a lényeg,hogy ÉN élvezem...tudod mióta várok erre?- Nemlegesen megráztam a fejem,de ő nem mondott semmit csak egyre erősebb és durvább sett. Miután Ő elélvezett,ki.ent a szobából magamra hagyva a fájdalmaimmal és a síró görcsömmel....