Lucifer Na De Még Mennyire

Semmi baj

Reggel eléggé elzsibbadt mindenem. Hát a kanapé nem éppen ágy,és Lucifer melkasa sem vízágy. Felkelltem és felvettem a szétszórt ruháimat. Felöltözve sétáltam el az ablakig ahol a poklot nézve gondolkoztam. Mindenen.. a munkánkon..a családunkon. Belegondoltam,hogy milyen nevek jöhetnek szóba ha esetleg most teherbe estem.
-Drága,miért nem alszol?
-Hát eléggé kényelmetlen vagy!
-Nem is igaz..-Mögém lépett és átkarolta a derekamat és a fejét a vállamon pihentette.
-Bújjunk vissza egy kicsit..
-Nem,majd este. Most öltözz fel én addig elmegyek és megnézem a kis álomszuszékokat.-Kisétáltam az irodából és egyenesen a szobánk felé vettem az irányt. Halkan benyitottam és ugyan az a látvány fogadott mint este.
Becsuktam az ajtót mire Maze kinyitotta a szemét.
-Szia,csajszi!
-Szia,nem ébresztettelek fel?
-Dehogy,már fenn voltam.
-Beviszem Logent a szobába.
-Jó,addig főzök kávét.-Leemeltem a,fiamat Mazeről és a karjaimba véve bevittem a szobájába. Amíg beértünk a feje a vállamon pihent és a hajamat kezdte el birizgálni  álmában mint ahogy ezt kiskorában tette. Befektettem az ágyba és betakartam. Leültem mellé és kitűrtem a haját a szeméből. Simogattam az arcát,miközben Maze a kezében két bögrével belépett a szobába.
-Tessék,ahogy szereted!
-Meghintve egy kis whiskyvel?
-Pont úgy!
-Köszi szépen! Maze?
-Hmm?
-Beszélgettem Luciferrel és..hát arra jutottunk,hogy jó lenne ha Logennek lenne egy kistesója..
-És sikerült?
-Még nem tudom..tegnap este az irodában voltunk.
-Aha,értem! Hát remélem sikerül! Jön a második kis Morningstar baba!
-Remélem..-Kimentünk és leültünk a konyhapulthoz. Beszélgettünk és pár perc múlva megérkezett Lucifer is.
-Jó reggelt hölgyeim!
-Jah,neked is Luci! Hallom,hogy jön a második picur is!
-Hát reméljük a legjobbakat!-Mondta és megcsókolt. Egy udeig halkan beszélgettünk amikor Logen felkiált,hogy  "Segítség,anya,apa,Maze!" Egyből futottam a szobája felé és nenyitottam. Logen könnyes szemekkel nézett ránk.
-Kicsim,mi a baj?
-Anyu! Soha többet ne menjetek fel a felszínre!
-Miért?
-Mert meg akarnak ölni titeket!,
-Kicsoda?
-Nem tudom..de már sokszor álmodtam ezt csak nem mertem elmondani..-Keserves sírásba kezdett alig tudtuk megnyugtatni.
-Logen,figyel csak anyura!
-Igen..
-Anyunak dolga fenn a nagypapánál! Feljössz velem?
-Szabad?
-Persze,de akkor mász ki az ágyból és készülj el és reggeli után felmegyünk jó?
-Jó.-Mondta és egyből kipattant az ágyból és elkezdett készülődni. Mi kimentünk és elkezdtem palacsintát sütni. Mire kész lettem,Logen is kijött. A stílusát az apjától örökölte. Fekete cipő,és farmer, fehér ing és szintén feket mellény. Az ing ujját igazgatva lépett ki a szobából. Lucifer elismerően bólintott,míg Maze szája tátva maradt ahogy az enyém is.
-Tiszta apja! Büszke vagyok rá!-Összemosolyogtak és egyszerre mondták:"Jó reggelt,hölgyeim!" Hát én ott lesokkolva álltam mire Logen megfogja a kezemet.
-Így jó vagyok?
-Tökéletes,kicsim! Csak nehogy leedd a palacsintával magad.-Feltálaltam a palacsintát és Mazzel csodálkozva és mosolyogva néztünk össze mikor észrevettük,hogy Lucifer is ezt a fekete-fehér kombót viseli.
-Hát,tényleg az apjára ütött ez a gyerek.
-Anyu?
-Tessék?
-Lehet egy kistestvérem?-Lucifer félrenyelt én meg Mazere nézve elvigyorodtam.
-Apádat kérdezd meg!
-Apa?
-Igen,ha szeretnél,és ha nagyon fogsz rá vigyázni akkor igen.
-Mindennél jobban fogok rá vigyázni!-Reggeli után mindenki ment a dolgára én és Logen pedig fel a mennybe.

A kapu elé érve,az egyből kinyitódott előttünk. Egy jól eső érzés kerített hatalmába. Éreztem,hogy itthon vagyunk. Igaz a második otthonunk de akkor is! Egy ideje gyalogoltunk amikor az arkangyalok közeledtek felénk. Logen futott a nagybácsikáihoz,és ők szoros ölelésbe zárták. Majd miután én is odaértem engem is.
-Eszter,de jó látni titeket!
-Titeket is!
-Mi járatban?
-Csak a szokásos..
-Vigyázzunk addig a kis bajkeverőre?
-Megtennétek?
-Naná! Úgyis rég voltunk együtt az unokaöcsénkkel.
-Akkor,jó! Köszönöm. Logen,te pedig jó legyél,ne kergesd a bácsikáidat az őrületbe.
-Anyu,úgy ismersz?
-Igen,úgy ismerlek.-Logen elkezdett futni mondván,hogy kapjatok el! Az arkangyalok egyből futottak utána. Hiába 6 éves,már tud teleportálni,és a szárnyai is kezdenek kinőni. Olyan feketék mint az én szárnyaim. Büszke vagyok rá,igaz kívülről és egy kicsit belülről olyan mint az apja,de javarészt én vagyok. Ezen gondolkozva elértem a központba,ahol jó sokan felismertek és köszöntek. Jó volt 'emberek' között lenni ilyen hosszú idő után. A lelkek akik idekerülnek,mind tudják a történetemet. Néha a félelem vegyül a tisztelettel,de kedvelem őket. Ezen gondolkozva,elértem a célomat. Ott bementem a palotába és vártam,hogy az apósom megérkezzen. Igaz előre megbeszéltem vele de mindig késik..10 perc múlva megérkezett és a légkör is másabb lett. Megtelt szeretettel és melegséggel.
-Eszter,jó újra látni téged!
-Téged is!
-Olyan furának tűnsz! Minden remndben.-A kezembe nyomott egy bögrét teával és  leültetett a kanapéra. Amíg bem figyelt öntöttem egy kis whiskyt a teámba.
-Tisztára,Lucifer..
-Hát..valóban.-Sóhajtottam és kortyoltam egyet a bögréből.
-Logent is hoztad?
-Igen,éppen a nagybácdikáit nyúzza.
-Mi volt az a nagy sóhajtás sz előbb?
-Semmiség..
-Eszter!?
-Aggódom,Logen reggel kiáltozva ébredt fel és azt mondta,hogy soha többé ne menjünk a Földre,mert meg akarnak minket ölni.
-Kicsodák?
-Fogalmam sincs. Erre még rátett egy lapáttal a tegnap is.
-Ann esete igaz?
-Igen.
-Értem,de hidd el nem kell aggódj semmi miatt. De mi van mostanában veletek?
-Rengeteg a munka,egyre több a lélek. Nem mintha nem férnének el. Maze is örül neki,csak..
-Csak?
-Mi lesz ha a lelkek elérik a mutatót vagy fölé mennek?
-Akkor nincs más választás mint elindítani az Apokalipszist..
-A lovasokkal együtt? Mi ebben a logika? Mindenki az utolsó napjának fogja megélni a összes napot és csak még több bűnös lesz.
-Ha az embereket,csapások érik..akkor a média felhívja a figyelmüket az esetleges katasztrófákra. Így egyre többen fordulnak az egyház felé..
-Szép elmélet,csak az emberek nem ilyenek! Én is voltam ember..tudom mit miért csinálnak.
-Drága Eszter! Ne ilyen kis katasztrófákra gondolj,minthogy ..esőzés,
dögvész,vagy földrengés.
-Akkor?
-Betegségek,háborúk,stb. De gondolom,még a szám nem érte el a mutatót.
-Nem,valóban nem. Visszatérve a mi van velünk kérdésre..
-Igen?
-Lucifer és én tervezünk egy kistestvért Logennek.
-Valóban? Gratulálhatok?
-Még nem tudom..
-Logen tudja?
-Reggel megkérdezte,hogy lehet-e egy testvére..
-Értem. De keressük meg őket!
-Rendben.- Elindultunk megkeresni a felvigyázó csapatot és nemsokára meg is találtuk őket. Mind a hárman kidőlve ültek a fa tövében és Logen egy kövön állva csípőre tett kézzel magyarázott nekik. Néha megigazította az ing ujját és elmosolyodott.
-Tisztára az apja!
-Igen,tudom! Az a vicc benne,hogy Lucifer ma reggel ugyan így volt felöltözve.
-Igen?
-Igen,mikor észrevettem nagyon nevetnem kellett.
-Elhiszem..-Közelebb mentünk és néztük őket. Rafael majdnem aludt,Mihály,a fejét támaszva hallgatt Logent,míg Gabriel a földön kiterülve  'aludt'.
-Sziasztok!-Az érkezésünkre felkapták a fejüket és hálásan néztek rám.
-Anya!
-Eszter!!
-Tessék? Kifárasztottad őket mi?
-Fogocskáztunk..
-Úgy egyszerű,hogy valaki teleportál ám!
-De Gabriel bácsi..ti is teleportálhattatok volna!
-Azt nem mondtad..
-Nem tudtam,hogy mondani kell!-Pomaszul elvigyoridott és szorosan magához ölelt. Én felvettem én a fejét a nyakamba furta. Később a hajamat birizgálva aludt el.
-Azért ő is kifáradt.
-De mi jobban!-Háborodott fel Mihály. De nem sokára megenyhűlt és mosolygott. Megöleltem őket és mielőtt elindultunk volna Gabriel kitűrte Logen haját a szeméből. Hamar visszateleportáltam és befektettem Logent az ágyba. Kiültem a teraszra és nézelődtem,amíg engem is elnyomott az álom. Arra riadok fel,hogy két erős kar felvesz és bevisz a szobánkba. Ott rámteríti a takaró majd később ő is befekszik mellém és magához ölel.