Lucifer Na De Még Mennyire

Meg vagy!

Lucifer szemszöge:
Az ostrom nagyon lassan haladt..minden egyes perc óráknak tűntek. Az emereim kezdtek elfáradni ahogy én is. Nem sokkal képőbb mellém lép az Apám. Próbálok újra felálni és neki kezdeni egy újabb ostromnsk de ő megállít.
-Nem fogom hagyni,hogy...
-Fiam,pihenjetek! Most mi jövünk!- Már éppen elindult volna amikor megáll és felém fordul.
-Érzed ezt?
-Mit? Mit kéne éreznem a bosszún kívűl?
-Érzem,hogy imádkozik...itt kell lennie!-Nem besztegetett sok időt megkezdék az ostromot. Elkezdett repedezni a védőburok és én próbáltam összeszedni a maradák erőmet,hogy meg tudjam ölni Urielt!

Eszter szemszöge:
Éppen imádkoztam amikor egy éles fájdalom hasított mind a szivembe és a hasamba. Tehát unnen nincs már menekvés. Sz első fájást követte a második és így tovább. Egyszercsak betoppan Uriel és elkezd felém jönni. Én még mindig a padlón görnyedek és imádkozom,hogy valaki jöjjön és segítsen. Már éppen elém ért volna amikor valaki hátulról átdöfi egy karddal. Uriel pár percen beleül,megszűnt létezni. Felnézek a megmentőmre utána sírva fakadom.
-Gabriel...
-Shhh,ne sírj! Minden rendben van-Elveszi a kezemet a hasamtól és a szeme mérhetetlen haragot tükrözött.
-Ezt ő tette?
-Neem tudtam mit csinálni...
-Nyugodj meg, nem téged hibáztatlak.- Egy újjab fájás,de ez után már felkiáltok,pont amikor Lucifer,Maze,Rayen,Ezekiel és az Apósom belépnek. Nyomukba Rafaellel,és Mihállya. Lucifer odafut hozzám és szorosan megölel.
-Annyira hiányoztál kedvesem!
-Te is nekem- A könnyeim útnak erednek és egyben belemarkolok Lucifer hátába és felkiáltok. Mindenki engem néz és próbálok nyugodt maradni. Lucifer megfog és rá akar fektetni az ágy de én ellenlezem. Olyan sok rossz élmény köt ehhez az ágyhoz.
-Bárhova csak el innen! Könyörgöm!!!
-Kedvesem,mindjárt szülsz!
-Nem érdekel! Kérlek...
-Fiam,az otthonotok messze van  innen. Gyertek velünk.-Nem kellett sok és már a Mennyek kapuja előtt voltunk. Lucifer bevitt a régi szobájába és letett az ágyra.