Lucifer Na De Még Mennyire

A kisangyalok

Visszamentünk még a mennybe. Szörnyen éreztem magam..mindenki minket nézett. De azt nem tudtam meg,hogy miért. A palotába érve egyből a tanácsterembe mentünk. Ott sz apósom fogadott minek. Szomorúan,nézett minket.
-Sajnálom,hogy így alakult..
-Sajnálja? Komolyan? Sajnálja? A szülők mire mennek a sajnálatával? Semmire!
-Eszter,kedves. Értem,hogy ez most megviselt..
-Megviselt..az nem kérdés.-Az este további részében inkább visszavonultan halgattam őket. A gondolatom Logen felé terelődtek..és arra gondoltam,hogy milyen szerencsés vagyok.. Lucifer egy csókot adott az arcomra,mitől visszakerültem a jelenbe.
-Menjünk haza.-Nem szóltam,csak elindultam. Kézenfogva teleportáltunk haza,egyből a szobánk felé vettem az irányt. Benyitottam és Logen kisírt szemekkel ült Maze ölében. Észrevettek
és egyből hozzám futott. Csak sírt,alig tudtam megnyugtatni..
-Kincsem,mi a baj?-Kérdeztem én is majdnem sírva elcsukló hanggal.
Éreztem,hogy nagyon szomorú ..
-Oh,édesem! Nincs semmi baj,csak hosszú volt a mai napja anyának.-Megnyugodott és visszament a szobájába. Én leültem Maze mellé és könnyes szemekkel néztem rá.
-Olyan vagy mint a fiad.-Suttogta
-Téged is bevegyelek a ölembe?
-Ihgen,kérlekh..-Nem szólt semmit csak a hátara terített egy pokrócot,és egy nagy bögre teával jött vissza.
-Most,pedig mondd el,hogy mi volt. Hidd el jobb ha valahogy kiadod magadból.
-Hosszú történet...de elmondom.-Elmeséltem neki a kórházban történteket elejétől a végéig. A végére már patakokban folytak a könnyeim. Zokogtam...nem tudtam mit kéne tenni.
-Egyh..egyh..szörnyeteg vagyok Maze! Egy kibaszott szörnyeteg..
-Nem vagy az! Ez volt a feladatod..bár a gyerekeket én is sajnálom.. . A bűnösök ,igaz sokan vannak itt..de a mutatót szerintem nem léptük át.-Kopgtattnak..felállok és kinyitom az ajtót. Az egyik kínzómester áll az ajtónk előtt. Mélyen meghajol,és vár.
-Úrnőm! Elnézést a zavarásért..de ezt magának is látnia kell. Kérem jöjjön.
-Megyek,azonnal! Maze! Vigyázz Logenre kérlek amíg elvagyok.
-Oké!-Kiléptem az ajtón és követtem. Egyenest a kínzókamrák felé. Útközben két testőr is szegődött mögém. Alan,amint kiderűlt a neve kinyitotta a kamrát és előrement . Ott bementünk valami kisszoba szerűségbe és ott volt..megláttam a mutatót.
Azt a mutatót ami megváltoztatja az ítélőképességét az embernek. Jóval túlléptük.
-Alan,köszönöm,hogy szóltál.-Meghajolt és tovább ment. A testőreimhez fordultam.
-Szóljak Lucifernek?
-Az lenne a legjobb döntés úrnőm.-Mondta az egyik.
-Te is így vélekedsz?,
-Így,úrnőm..teljes mértékben.-Kimentünk a folyosóra és elindultunk Lucifer irodájához. Az ajtó előtt megálltak,én meg bementem.
-Lucifer..baj van!
-Drágám,mi történt?
-Várj,neked nem szóltak? Senki sem szólt?
-Miről életem?
-A..a. a kicseszett mutatóról! Túlléptünk..
-Te,jó apám! Biztos?
-Igen,Alan az egyik kínzómester szólt és saját szemeimmel láttam.
-Erről szólnom kell a fentieknek..azonnal.
-Várj,hadd menjek veled!
-Rendben,gyere.-Visszamentünk a mennybe. Ott egyből szaladtunk a palotába. A tanácsteremben ott volt az apósom és Gabrielék is.
-Apám!
-Átléptétek..igaz?
-Igen. Most mit csinálunk?
-Újjabb csapások kellenek!
-De ha a saját,gyermekeik elvesztése sem téríti meg őket akkor mi?
-Ezt fogjuk együtt kitalálni. Gyertek üljetek le.-Leültünk és órákon át dobálták be az ötleteiket. Én némán ültem,és csak akkor szóltam ha megint a gyerekek kerültek szóba.
-Bármi is legyen..a gyerekeket hagyjuk ki ebből.
-Rendben,így lesz.-Az órák teltek múltak..és én egyre rosszabbúl lettem. Végre vége,egyből felállok és indulok kifelé. Szédülök,és fáj a fejem. Egyre homályosabb minden..míg végül ennyi. Teljes képszakadás.