Lucifer Na De Még Mennyire

A trónörökös

Teltek múltak a napok és a hetek. Logen egyre nagyobb és nagyobb lett.
Sok minden történt azóta.
Logen első szava az "anyu" volt. Mit ne mondjak Lucifer ezen megsértődött de hamar megbékélt. Maze nagyszerűen helytállt,és én nagyon hálás vagyok neki. Sokat vigyázott rá amikor nekünk dolgunk volt a Földön. A mostani is ilyen alkakom lesz..mennünk kell. Fel a felszínre..
-Csajszi! Nyugalom ezerszer vigyáztam a kis tökmagra..nem lesz semmi.
-Jó de 6 után nincs semmi cukor!
-Oké! Megértettem..de menjetek már! Luci szólj rá az asszonyra!
-Maze! Kapd be!
-Én is szeretlek csajszi!
-Drága,most már mennünk kell!
-Jó,rendben! Mehetünk..-Hiába,hogy Logen 6 éves,mindig fáj a szívem itthagyni.
-Anyu!
-Kincsem..mi a baj?
-Vigyázzatok magatokra!
-Vigyázunk! De te is vigyázz Mazere!
-Okés..vigyázok rá.- Elindultunk..de olyan rossz érzésem volt. De hamar lemondtam erről mert megézkeztünk. Egy,szobába,ahol egy 14 év körüli lány ült a földön és a kezében egy pengét tartott.
-Lucifer! Nem hagyhatjuk,hogy megölje magát! Hiszen csak egy gyerek!
-Ez a feladatunk Eszter,át kell segítenünk őt a túlvilágra!-Megsajnáltam,de a szabályt nem szeghetünk. Így felfedtem magam előtte és vártam mit reagál.
-Te,te meg ki vagy?
-Egy angyal. Senki más..
-Angyalok nem léteznek! Nem hiszek semmiben! Annyiszor imádkoztam,hogy valaki segítsen..de senki sem jött!
-Mi a neved drága?
-Ann.
-Nos,Ann. Miért akarod megölni magad? Hisz előtted az élet.. az álmaid..
-Elegem lett! A szüleim elhanyagolnak..most pedig én kerülök a képbe!
-Biztos,hogy ezt akarod?
-Neked nem kéne lebeszélned erről?
-Nekem,nem szabad befolyásolni az emberek döntését. Én csak segítek..enyhítem a fájdalmat.-Megforgatta a pengét és..megtette. Még rámnézett és a fejét az ölembe hajtva,örökre lehunyta a,szemét. A lelke teljesen hófehér ruhában állt előttünk. Meglátta Lucifert és rámnézett.
-Most,akkor?
-Halott vagy drága.
-Komolyan?-A könnyek elkezdtek folyni a szeméből és megölelt.
-Te vagy a válasz az imáira! Mostmár tudom..te vagy a segítség.
-Ha segíthettem,akkor megkönnyebültem. A szüleidnek adjunk egy jelet vagy ilyesmit?
-Megtehetitek?
-Meg.-Mondtuk egyszerre. Egy fénycsóva jelent meg mögöttünk és Ann kérdőn nézett ránk.
-Csak sétálj bele! Hidd el jobb lesz odaát. Ott minden rendben lesz..
-Köszönök mindent.-Intett egyet és belesétált a fénybe. Mi ott álltunk Ann teste mellett és vártunk. Hogy mire? Arra,hogy valamelyikünk elinduljon az alsó szint felé,hogy egy jelet adjunk a szülőknek. Nem tudom,milyen ha egyszülő temeti a gyermekét..és soha nem is akarom megtudni.
-Mehetünk?
-Igen..mehetünk.-Lent a szülők,pár szomszéd és pap beszélgetett. Körbe néztem..mindenki boldog. De, hogy meddig? Az most dől el.
Éppen Annről beszélgettek,amikor Lucifer lelökött egy képet,amin együtt vannak. Ann és a családja. Az apa felveszi és felkiált.
-Ann,kicsim? Gyere le kérlek.-Visszaül és vár. 2 perc 3..
-Ann? Gyere le!
-Hagyd Rob! Lehet alszik!
-Este 8 kor? Lehetetlen.
-Szerintem menjünk fel és nézzük meg hogy jól van-e.-Mindenki elindult. Mi visszateleportáltunk a szobába. Kinyitottam az erkély ajtót,és a telihold megvilágította Annt. Gyönyörű volt...a dús barna haján fénylett a hold,ami még megvilágította a vértócsát és a pengét. Lenyomták a kilincset,és benyitottak. Az anya elszörnyedt,és fekiáltott.
-Ann! Édes Istenem! Rob hívd a mentőket. -Tárcsázta és a felesége mellé ment és együtt ölelték a halott lányukat. A pap imádkozott,és a kezében tartott levelet elkezdte olvasni.
"Drága mindenki!
Sok mindent nem tudok mondani,csak azt,hogy sajnálom. Nem bírtam tovább,a sötétség eluralkodni látszott felettem. Imádkoztam,hogy Isten küldjön egy angyalt aki szárnya alá vesz és átkísér a fénybe! Nem így lett,nem történt semmi. Én egyre lejebb kerültem,de előttetek,mindig boldognak mutatkoztam.. sajnálom és nagyon szeretlek titeket!
Ég veletek:ANN

Összenéztünk és elindultunk vissza a pokolba. A csend mázsás súlyként telepedett ránk. Egy ilyen fiatal lány..szembe néz a halállal és végül boldogan fogadja azt.
-Jól vagy?
-Nem nagyon..
-Elhiszem..de ez a feladatunk.
-Tudom,Lucifer..tudom.-Maga felé fordított,és hosszasan megcsókolt. Visszaértünk és Maze,Logennel együtt a kanapén aludt. Betakartuk őket és elmentünk sétálni egyett. Kéz a kézben sétálgattunk a rózsák között amikor feléfordultam és megállítottam.
-Lucifer!
-Tessék?
-Gondolkoztam,és arra jutottam,hogy..
-Hogy? Drágám nekem mindent elmondhatsz.-Az állam alá nyúlt és így kényszerítve engem arra,hogy a szemébe nézzek.
-Szeretnék egy kisbabát! Logennek lenne egy kistestvére..
-Nos ha tényleg ez a vágyad!
-De csak akkor,ha te is szeretnéd!
-Én már akkor a második picur nevét tervezgettem amikor Logen megszületet.
-Menj a fenébe!
-Nem,mi most együtt megyünk az irodába!-Megfogta a kezemet és szaladva húzott maga után. A nevetésünk betöltötte a folyosót de próbáltunk csendben lenni. Az irodába érve bezárta az ajtót és nekilökött a falnak és elkezdett hevesen csókolgatni mindenhol. A ruháink lassan lekerűltek rólunk,és hamar a kanapén találtuk magunkat. Hol Lucifer hol én voltam fellül. Így váltogattuk egymás helyzetét amíg el nem élveztünk. Pár percig kifújtuk magunkat,de utána megint én voltam alul. A kulcsontomtól egészen a hasamig mindenemet végig csókolta. Majd egyre lejebb és lejebb haladt míg ott lent el nem kezdetz izgatni. Egyre hangosabb és hangosabb lettem. Míg végűl el nem ért az élvezet. Egymás karjaiban nyomott el minket az álom.

Sziasztok!
Egy kis kihagyás után most végre itt az új rész! Kérlek jelezzétek,like-kal vagy kommenttel,hogy folytassam-e vagy sem. Előre is köszi!