Lucifer Na De Még Mennyire

Csillagfény

Az álmok mezejéből,az ragad vissza,hogy valaki ugrál az ágyunkon.
-Anyaaa! Apaaa! Jó reggelt!
-Logen..apádat nyúzd,ne anyát..
-Apaaaaaaa! Kelj feeeelll!
-Na szép mondhatom..kisfiam..tudod mennyi a idő?
-Nem! De éhes vagyok..-Mondta és éreztem ahogy átmászik rajtam. Hallom a talpát,ahogy csattog futás közben. De egyre halkabb.
-Apa! Gyere máár!
-Megyek! Ezt még visszakapod Eszter!
-Én is szeretlek!-Kiment és becsukta az ajtót. Még kicsit pihentem de utána elmentem lezuhanyozni. Gyorsan felöltöztem,és kimentem a konyhába. Logen a pulton ülve lóbálta a lábát és dirigált,míg Lucifer nekidőlve annak iszogatta a kávéját.
-Anyu! Éppen azt meséltem apának,hogy a tróntermet átkéne alakítani egy játszótérré..csúzdával,
hintával,és homokozóval..
-Apa,biztos örülne neki..-Nevettem és megsimogattam a kis kócos fejét. Töltöttem magamnak kávét és próbáltam én is felébredni. Éppen reggeliztünk amikor,Maze berúgja az ajtót,és kiáltva köszön jó reggelt.
-Maze!
-Hello,tökmag! Sziasztok!
-Szia!
-Hello! Drága Mazekeen..az ajtónkat visszatehetnéd a helyére..
-Jajj,ne aggódj már annyit Luci! Visszarakom. Amígy hoztam nektek egy megbízást..
-Anyu..nem mehettek fel!
-Kicsim,ne aggódj. Mi lenne az Maze?
-Egy kórház. Semmiség! Addig vigyázok rád tökmag,oké?
-Nem lesz semmi bajunk Logen, anyu és én gyorsak leszünk.
-Már ha felöltözöl..-Lucifer megforgatta a szemét majd mosolyogva elment a szobánkba. Fél óra múlve kijött. Logen is elment átöltözni,és megint ugyanúgy voltak felöltözve. Szürke nadrág,fekete cipő és öv,és persze sötét lila ing,öltönnyel együtt. Igaz Logen csak mellényt viselt,de akkor is mind ketten jól néztek ki. Érzem,hogy Logen sok lány fejét fogja elcsavarni.
-Mehetünk?
-Igen,drágám.
-Fogadj,szót! Rendben?
-Okés,de ti meg vigyázzatok magatokra.-Elindultunk,és a teleportálás után,ott álltunk egy nyüzsgő kórház kellős közepén. Mindenhol emberek,orvosok,betegek. Lucifer elővett egy fekete napló szerűséget. Abban böngészett egy darabig majd megszólalt.
-Ideje,hogy elkezdjük..sok a dolgunk.
-Tudod,mit nem értek?
-Mit?
-Mire,vannak a kaszások? A halál angyalok?
-Egyik sem megbízható! Több kárt okoznak mint hasznot..
-Nekünk,csak ítélkeznünk és bűntetnünk kellene..
-Tudom,drágám. De ezt mondta az apám.
-Mióta hallgatsz te apádra? Beteg vagy?
-Amióta Logen megszületett..és csak akkor leszek beteg,ha..
-Ha?
-Egy olyan ápolónőt kapok mint TE!
-Leápollak én ne félj!
-Oh,bárcsak..vannak is
ötleteim..
-Fogdd,be!-Lassan haladtunk,amíg el nem értünk a..GYEREK OSZTÁLYRA?? Te jó ég..
-Ugye nem?
-Sajnálom..
-Miért?
-Ők túl tiszták és,törékenyek erre a világra! Kicsim,az emberiség..kárhozatra van ítélve..megmentünk mindenkit akit csak lehet.
-Ez nem két emberes munka!
-Jönnek a testvéreim is..-Ki sem mondta,de már ott álltak előttünk Gabrielék. Csendben intettek felénk de nem szólt senki. Tudtuk,hogy itt gyerekeket kell elszakítanunk a Földtől,a szüleiktől.
-Borzasztó érzés..
-Elhisszük,de muszáj..
-Várjatok..apátok azt mondta,hogy ha a mutató felé mennek a bűnös lelkek..akkor lesújt az emberekre..
-Drágám,azt képtelenség átlépni..
-Nem,gondolj csak bele..már akkor is közel járt amikor én odakerültem..és az több éve volt..
-Van benne valami..
-Ez nem valami..ez az Apokalipszis kezdete..-Összenéztünk és mindenki arcán ott volt a hitetlenség,és a félelem..
-Kezdjünk,neki..-Mindenki elindult a maga részére. Mi a gyerek osztály újszülött részlegére mentünk. Ott be egy,szobába ahol szuszogó,kis csöppségek voltak. Könny szökött a szemembe,és megszorítottam Lucifer kezét.
-Drágám..-Egytől egyig odasétáltam azokhoz akiket mondott. Volt akinek a szeme nyitva volt és rámmosolygott. Ők még látják az angyalokat. Még a lelkük teljesen tiszta,és sértetlen. Félig ők is angyalok. Carter,Amy,Adam,Aaron,Lily,és Sebastian. Ők mind vissza kerültek a mennybe. Mimdegyikük fejét megpusziltam,és bocsánatot kértem tőlük. Az illatuk,olyan volt mint Logené újszülött korában. A nővérek és az orvosok,nem tudták mi történt. De volt közöttük egy..egy fiatal férfi aki mélyen hitt Istenben. Szomorúan tért vissza az öltözőjébe. Utána mentem,és láttam,hogy a bibliát olvassa,és közbe sír. Letette én meg ellapoztam ahhoz a részhez amikor a Végítéletet írja le. Felfedtem magam előtte és csodálkozva nézett rám.
-Maga,meg kicsoda?
-Tényleg ez érdekel?
-Igen..-Ránéztem,és meglátta a vörösen izzó szemeimet és a szárnyamat.
-Az hittem,hogy az ördög,egy férfi..
-Ő a férjem..
-Mit akarsz tőlem?-Lenéztem a bibliára és követte a példámat.
-Olvass bele,és mondd el mit tudtál meg.-Olvassa míg én figyelem a reakcióját. Rámnéz majd vissza,megrázza a fejét és sír.
-Miért,pont a legkisebbeket?
-Túl jók erre a Világra..túl tiszták,hogy bemocskolják őket.
-Miért vagy itt? Hiszen egy angyal vagy!
-Valakinek át kell segíteni a lelkeket.. Én azért vagyok itt,és még azért is,hogy elmondjam..nem a te hibád! Higgy és meg lesz a jutalmad.
-Higgyek? Hat baba halt meg,és még rengeteg gyerek,felnőtt..
-Próbálj,meg hatni a többiekre..a hited szilárd. Engedd,hogy mások is kapaszkodjanak bele..és akkor átvészelitek a szörnyűségeket.
-Megígérem..-Már éppen indultam volna mikor utánam szól.
-Jó helyre kerültek?
-A lehető legjobbra.-Fényesség közepette eltűntem és vártam,hogy a többiek is végezzenek a többi hívővel. Sétálgattam a folyosón,amikor egy kisgyerek megszólít.
-Hello! Te egy igazi angyal vagy?
-Igen..a szüleid hol vannak?
-A kishugomnál. Tudod mi a neve?
-Mi?
-Amy..-Oh,szentséges Istenem.
-Gyönyörű név..
-Tudom..én adtam neki..már nagyon vártam. De bent kellett még maradnia.-A sírás kerülgetet..az kishugát is a mennybe küldtem. Azok az ártatlan szemek..jó ember lesz belőle az biztos..annyi szeretet van benne,mint senki másban ezen a nyomorult bolygón.
-Angyal? Miért sírsz?
-Túl sok a rossz ember ezen a Földön..és van akinek nem itt lenne a helye..
-Hanem a mennyben?
-Igen..
-Angyal..te onnan fentről jössz?
-Mondhatni.-A kis kezével letörölte a könnyeimet,és megölelt. Furán néztek rá..hiszen én láthatatlan maradtam.
-Miért vagy itt?
-A munkámat végzem csak..
-Megvigasztalod a szomorú embereket?
-Igen.-Sírás a folyosó végéről,és egy férfi és egy nő,kezükben egy kisbabával sétálnak a kisfiú felé.
-Angyal,nézd! Ott vannak a szüleim és a hugom..
-Isac,kincsem..
-Anya,miért sírtok?
-Amy,már nincs velünk. Ő már egy angyal..és a többiekkel játszik ott fenn.
-Miért?-Fordult felém és az eddig boldogságtól csillogó szeme most a bánattól lett sötét.
-Kivel beszélsz,Isac?
-Egy angyallal..-Jobbnak láttam elmenni,így elindultam,de egy tollat hátra hagytam. Visszapillantottam,és láttam,ahogy Isac integet nekem miközben,sírva öleli a kistestvérét. Szörnyen éreztem magam.. elhaladtam pár kórterem előtt és végül belebotlottam a többiekbe. Ők se néztek ki jobban. Azt szokták mondani,hogy áldozatokat kell hozni a nagyobb jóért. Ártatlanokat a bűnösökért.
-Egy nőt választottam el a családjától.
-Gyerekeket hívtam el..a szülők szeme előtt haltak meg..
-Én csecsemőket.-Mindenki rám nézett és látták rajtam,hogy akinek a legnehezebb feladata volt..az én voltam.
-Az egyik kisbaba testvére meglátott. És azt kérdezte,hogy 'Angyal,miért sírsz?' Egy szörnyeteg vagyok..rogytam térdre mire Lucifer mellém guggolt és átölelt. A többieket eddig még csak egyszer láttam sírni..mikor meghaltam. Erősen könnyezve néztek rám.
-Nem vagy szörnyeteg Eszter.
-Igaz,itt a szörnyeteg az összes ember. Egytől egyig..velejétől megromlott,bűnös semmire kellő.
-Eszter..
-Nem, ez az igaság! És ezt ti is jól tudjátok.. meg is érdemlik a kárhozatot! Csak akkor ne a bűnteleneket bűntessük..-Elindultam kifell a kórházból,és azokra az anyákra gondoltam akik már soha többé nem ölelhetik magukhoz a gyereküket. Vajon az orvosok megfogadták a tanácsunkat? Ki tudja..