Korcsolya élen táncolva {+18} (✔️)

Prológus

Destiny:
Itt vagyok. Fekszem a szobának alig nevezhető lyukban és azon agyalok mi történt, miért történt, hogyan történt és mikor.
Gyűlölöm ezt az egészet! Gyűlölöm augusztus 31.-ét! Gyűlölöm ezt a munkát! Ezt a helyet! Ezeket az embereket!
Annyira jó a terv: Elvégzem a Brighton Egyetemet, tovább megyek a Harvardra és magam mögött hagyom ezt a pöcegödröt. De nem tehetem meg, amíg anya be nem vonul az elvonóra, de addig biztosan nem, amíg ezt az utolsó évet el nem végzem itt...
Mindig egyedül oldottam meg a dolgokat apa halála óta. Nem voltak barátok-csak kettő, de őket sem nagyon akartam terhelni-, sem pasi. Egyedül voltam és erős. De most eszméletlenül egyedül érzem magam, s vágyom valakire, aki segítene.

Liam:
Egy, mellé. Kettő...mellé. Három...megint mellé. Háromból egy korong sem megy a kapuba. Három órája edzek egyedül, s próbálok legalább egy korongot a kapuba juttatni, de semmi. Semmi! Pedig mégcsak védő sincs, vagy kapus. Vagy bárki, aki megállíthatna. Vagyis épp ez az... Az egyetlen, aki folyamatosan megakadályoz a góllövésben az kilométerekre van innen és mégis folyamatosan a fejemben és ezáltal mellettem.
Szedd össze magad Liam!-Veszek nagy levegőt.
Mikor újra nekilendülök a korongra koncentrálok, de az szinte kinevet, amikor újra mellélövöm. Gúnyolódva nevet és közben egy dátumot mondogat... Augusztus 31.