Korcsolya élen táncolva {+18} (✔️)

~6.~

Destiny:
-Megmutatom magam, ha te is magad.-Hajol közelebb mosollyal az arcán és kijönnek gödröcskéi.
Liam akkora, mint egy kétajtós szekrény, momentán semmi kisfiús nincs benne. A teste tiszta ín és izom, annyira, hogy anatómiát lehetne rajta oktatni. A majdnem két méterével úgy tud az ember fölé magasodni, hogy már-már ijesztő tud lenni. Karjai eresen teszik még kívánatosabbá, arcán a borosta jelzi, hogy mennyire nem gyerek már. Mégis, ezek ellenére, ahogy ezzel a mosollyal néz rám, van benne valami gyerekes. Olyan, mint egy rosszcsont, csibészes kisfiú. A szemei is úgy csillognak, mint egy gyereknek.
-Én egy nyitott könyv vagyok.-Hajolok én is közelebb hozzá, hogy ajkaink közt csak pár centi lett.
-Ezt te sem hitted el.-Nevet fel édesen.-Szóval áll az alku?-Simít ki egy tincset az arcomból.-Egyet te kérdezel, egyet én.
-Legyen White.-Mosolyodom el, s ahogy belenézek az íriszeibe, el is veszek bennük.-Akkor kezdem. Honnan tudtad meg a nevem?
-Hiába rohansz folyton és játszod a fősuli szellemét, egyesek ismernek. Meg hát...sokan azt hiszik, hogy együtt vagy Boyce-szal.
-Jason csak a legjobb fiú barátom, nem a pasim. Kis extra kapcsolat van köztünk.-Túrok sóhajtva a hajamba.-Ho...
-Á-áá.-Teszi mutató ujját ajkaimra, ezzel belém fojtva a szót.-Én kérdezek most.
-Dehát most mondtam, hogy mi van köztem és Jason közt.
-De egy szóval sem kérdeztem efelől.-Villantja meg tökéletes fogsorát.
Basszus.-Esik le az állam.-Tényleg nem kérdezett. Fura a bizalom, ami körbeölel, mikor vele vagyok.
-Oké.-Hebegek.-Ak...akkor kérdezz.
-Máshol is dolgozol?
Nagyot nyelek és megremeg a gyomrom, végül egy nagy levegő után kinyögöm:
-Nem. Csak a bisztró van, a szerelő műhelyem és az állomásos dolog. De az utóbbi kettő ebből nem hivatalos munka. Te hol dolgozol?
-Honnan tudod, hogy dolgozom?-Húzza fel a szemöldökét.
-Én kérdeztem előbb.-Tartom fel a mutató ujjam és közben beleiszom a boromba.
-Igaz.-Iszik ő is a borából.-Kisgyerekeket edzek. Hoki edzőként. Még nincsenek külön a fiúk és a lányok és van egy kislány, aki a húgomra emlékeztet. Edzések után mindig ott szokott maradni, mert a szülei sokáig maradnak és a bátyjának kell érte jönni, ő meg a suliból rohan át érte. Aranyos kis kölyök.-Válik elvarázsoltá a tekintete és ez ismét mosolygásra késztet.
Annyira édes, ahogy erről a kislányról beszél, hogy azt nem lehet leírni.
-Ez aranyos.
-Szóval honnan tudod, hogy dolgozom?
-Ugyan Liam, te is tudod, hogy mindenki imád a suliban. A lányok folyton rólad beszélnek. Még az ilyen szellemek is, mint én, meghallják a dolgokat.-Kortyolok újra az italomból.
-Ezt most bóknak veszem kicsi szellem.-Hajol még közelebb.
A levegő, amit kifúj, cirógatja a számat, s ettől furcsa borzongás fut végig rajtam.
-Azt mindjárt gondoltam.-Siklik pillantásom ajkaira, majd vissza gyönyörű, kék szemeibe.-Na és mi a helyzet otthon? Hányan vagytok testvérek?
-Nagyon szeretem a családom. Négyen vagyunk tesók és anyáék ügyvédek, a bátyám is annak tanul és nekem is ez a sorsom. A nagyobbik húgom még gimibe jár, tizenhat éves, a kisebbik pedig mégcsak négy.-Jelenik meg ismét az az édes mosoly az arcán.
Sugárzik róla, hogy tényleg szereti a családját és erről eszembe jut, hogy pár éve még én is szerettem azt és mondhattam, hogy van családom. Ma már ez kétséges.
-Biztos aranyos lehet.-Támaszkodom a kezemre, miközben enyhén borostás arcát tanulmányozom.
-Az, egy kis tündér. Mindenkit az ujja köré csavar egy pillanat alatt. Na és neked mi a helyzet otthon?-Néz a szemembe, mire az addigi jó kedvem elszáll.
-Nálunk már nem igazán van szeretet.-Fordulok el tőle és magam elé meredek.
-Ha nem akarsz beszélni róla, nem kell.-Ül közvetlen mellém és kezét a kezemre teszi, mire ráemelem tekintetem.
-Csak...erről jobb, ha nem tudnak mások.
-Bántanak otthon Des?-Válik aggódóvá a tekintete.
-Már kérdeztél te kis hülye.-Erőltetek mosolyt magamra.-Most én jövök.
-Komolyan kérdezem Des. Ez-simítja meg Frank nyomait.-Erőszak által lett?-Fürkészi az arcom, s a hangja tele van aggodalommal.
-Ne nézz így rám.-Rázom a fejem.-Kérlek, ne kezdj sajnálni, nem tudsz semmiről.
-Akkor mondd el mi a helyzet.-Simít ki egy tincset az arcomból és én automatikusan beledöntöm a fejem a kezébe.
-Szeretnék titokzatos maradni.-Hajolok közelebb hozzá, s az alsó ajkamba harapok.
-Azt mondtad, hogy nyitott könyv vagy.-Hajol ő is közelebb, s elenged egy mosolyt, engem megnyugtatva, hogy sikerült elterelnem a témát.
Az orrunk összeér, egy levegőt szívunk be és fújunk ki. Érzem a belőle áradó hőt és erőt és ez, meg az illata teljesen megőrjít. Tekintetem a szájára siklik és nagyon vágyok a csókjára. Jelenleg jobban, mint bármi másra. El akarok veszni a karjaiban, miközben hevesen falom az a...
Szedd össze magad!-Szólok magamra.-Nem kell pasi és Liammel már megvoltatok egymásnak, nem rémlik? Lépj tovább kislány.
Ám Liam nem akarja, hogy tovább lépjek. Még közelebb hajol hozzám, így csak pár miliméter választja el a szánkat. Ajkaimat elhagyja egy remegő sóhaj, ahogy szétválnak egymástól, Liam pedig elenged egy mosolyt, aztán összeforrasztja a szánkat.
Csókja édes és szívetmelengető. Az íze enyhén savanyú a szárazbortól, de ettől csak még mámorítóbb az egész. Kezeim maguktól mozdulnak és túrnak Liam hajába, még közelebb tudva magamhoz, övéi pedig a combomra csúszva húznak az ölébe. Egyre hevesebbé válik a pillanat, de mégsem simít semmilyen intim részemre. Csakis a combomon és a derekamon pihenteti kezeit, én pedig nyakát cirógatom és haját kócolom össze. A szívverésem felgyorsul, a vérem felpezsdül, az ajkaim bizseregni kezdenek és kezdem teljesen átadni magam neki, amikor kinyílik az ajtó, mi pedig szétrebbenünk. Azonnal kiszállok az öléből és visszaveszem a borospoharat a kezembe.
-Megjöttünk Liam!-Lép be az ajtón Emmett, mögötte a többiekkel csurom vízesen.
-Megzavartunk valamit?-Kapkodja tekintetét köztünk Adam.
-Nem.-Vágom rá.-Nem, dehogy.-Állok fel, de meg is bánom, ahogy rájövök, hogy nincs rajtam más, csak Liam pólója és bokszerja.
A három fiú végigmér, majd Cameron szeme megcsillan:
-Te vagy a pincér csaj, nem?
-De, igen. Én...
-Srácok, ő Destiny.-Lép mellém Liam.-Destiny, ők...
-Tudom.-Szakítom félbe.-Nagyon örülök.-Rázok kezet velük.-Azt hiszem jobb is, ha megyek.-Nézek Liamre.
-Ne!-Tiltakozik rögtön.-Ne, maradj. Megmasszírozom a nyakad, ahogy ígértem és addig maradsz, ameddig csak szeretnél.-Néz kissé könyörgőn.
-Én igazán nem akarok zavarni.-Kapkodom tekintetem a négy fiú közt.
-Nem zavarsz.-Néz rám Adam.-Maradj nyugodtan, amúgyis még esik kint.
-Biztos?-Nézek a másik két fiúra.
-Persze, csak nyugodtan kiscsaj.-Vetődik a kanapéra Emmett mosolyogva.
-Öltözz át!-Szól rá Cam.-Összevizezed a kanapét.
-Jól van már anyu!-Kel fel egy szemforgatással Em.
-Menjetek szobára.-Jegyzi meg Adam, majd rám néz.-Mindjárt jövünk, csak átöltözünk. Gondolom ez az idióta nem tette a szárítóba a ruháid, úgyhogy ha odaadod őket, én megcsinálom.-Néz a szemembe mosolyogva.
-Köszönöm.-Mosolyodom el hálásan.-Liam kiterítette a ruháim, de odaadom, ha megmondjátok, hogy hol a szárítóálvány.
-Odaadom a ruháit.-Indul fel Liam.-Gyere Des, utána megmasszírozlak.
-Oké.-Követem.-Aztán csinálok nektek valami kaját.
-Nem kell fáradnod.
-Nem fáradtság. Ez a minimum, ha már itt töltöm a délutánom.
Liam csak elmosolyodik és átkarol, majd bevezet a szobájába.
-Átviszem a cuccod, addig vedd le a pólót és feküdj az ágyra.-Mondja finoman, aztán kimegy.
Ismét lepörögnek előttem a történtek, miközben leveszem a felsőt és bemászom az ágyba, ahol megcsap Liam férfias illata.  Becsukom a szemem és hagyom, hogy az illat furcsa békét érjen el bennem.
Amikor azt mondtam, hogy Liamnek jó a kézügyessége, az az ágyban lévő teljesítményére értettem. De most, hogy masszíroz már tudom, hogy nem csak a jégen és az ágyban jó.
-Basszus, Liam, arany kezed van.-Nyögök fel, mikor megtalálja az egyik csomót a hátamba, s elkezdi szétnyomkodni.
-Minden lány ezt mondja.-Válaszolja, s látom magam előtt az önelégült mosolyát.
-Egoista fasz.-Morgom az ágyba.
-Mért lennék egoista? Ez egy tény volt. Minden lány megjegyzi nekem ezt, ez realizmus, nem egoizmus. Biztos te is tudod magadról, hogy milyen vagy az ágyban.
-Jó, igazad van.-Ismerem el, tekintve, hogy én is tudom, hogy isteni az ágyban.
-Na hagy halljam, te milyen vagy az ágyban?
-Állitólag egy istennő vagyok, ha épp tudni akarod.-Mosolyodom el és nem túlzom.
A partnereim ezt a jelzőt használják általában. Valamint Liam is ezt mondta miután eljuttattam a csúcsra.
-Ez a beszéd. Nem egosak vagyunk, csak realisták.-Folytatja a masszírozást, mire belőlem felszakad egy kacaj.
-Mennyi lasagne kell négy ekkora hokisnak?-Kérdezem, miközben előveszem a kellő eszközöket a masszázs után.
-Sok.-Mosolyodik el Emmett.
-Minden tőlem telhetőt megteszek, ígérem.-Nevetek fel, s elkezdem elkészíteni a kaját.

***

-Mért nem vihetlek haza?-Néz rám Liam, az egyik pirosnál nem messze a parkolótól.
-Mert nem hagyom a motorom a Campuson.-Nézek én is rá.
-Ígéred, hogy írsz, ha hazaértél?
-Ezt már megígértem egyszer.
-De biztos akarok lenni benne, hogy írsz.-Mosolyodik el édesen, mire az én ajkaim is felfel görbülnek.
-Megígérem.-Mondom, majd felveszem a táskám, ahogy behajt a parkolóba.-Köszönöm a délutánt. Jól éreztem magam.
-Mi is köszönjük. A fiúk imádnak és a főztöd isteni.
-Én is csípem őket.-Mosolyodom el ismét.
-Már bízol bennem?-Kérdezi félve, egy fokkal halkabban.
-Jobban, mint eddig.-Ismerem el.
-Akkor lehet egy utolsó kérdésem?-Néz mélyen a szemembe.
-Mi lenne az?
-Mért nem mondtad el az igazat a munkádról?-Néz a kezemre, majd vissza a szemembe.