Korcsolya élen táncolva {+18} (✔️)

~2.~

Destiny:
Basszus, a körmöm! Letört a körmöm, miközben Liam hátát karmoltam az éjjel! - dühöngök magamban.
Alapvetően nem érdekel, ha letörik a körmöm, de ez nagyon fáj most, mivel úgy tört le, hogy vérzik is.
Akkora idióta vagyok! Sosem fekszem le azokkal, akiknek táncolok! És a hokisokat pedig messze elkerülöm! - folytatom a dühöngést magamban. - És nálam van a sztripper cucc és egy kiló vakolat van a fejemen! Csoda, hogy még senki sem állított meg, hogy mennyit kérek egy menetért, mert azt hiszi kurva vagyok. Ráadásul a futásról is lekéstem! Oké, higgadj le Destiny! - veszek nagy levegőt, mielőtt belépek a házba. - Frank és anya valószínűleg alszanak még és az edzésre van időd. Aztán elhívod Carinát a bisztróba, hogy beszélhessetek és a szerelés közben délután lehiggadhatsz, valamint felkészülhetsz az esti kínzásra.
Lassan kifújom a levegőt, majd belépek. A házban csend van, csak a kulcsaim csörgése visszhangzik a falak között. Ránézek az órára: hajnali fél hat. Van fél órám lezuhanyozni, lemosni a sminkem és átöltözni. Mérhetetlen harag van bennem, ami magam ellen irányul. Sosem csináltam még ilyet, nem tudom mért mentem bele abba, hogy igyak egyet, majd kezdtem flörtölni az egyetemi hokicsapat kapitányával.
- Legalább szórakoztál egyet, Des - nézek a tükörbe és leoperálom magamról a parókám. - És nem tudja, hogy te vagy az - kezdem leszedni a műszempillát és a sminket.

Huszonöt percbe telt, mire leszedtem magamról a mű dolgokat, így öt percem van lezuhanyozni. A ruhának nevezett jelmezt bedobom egy nagyobb táskába a parókával együtt, aztán megyek is a fürdőbe.
Ahogy a forró cseppek a kihűlt bőrömhöz érnek, egy pillanatra eszembe jut, hogy kihagyom a mai edzést és befekszem a kádba kikapcsolni, de nem lehet. Szükségem van az edzésre is. Az is egy kikapcsolási mód és még a hasznomra is válik. Muszáj kiengednem a gőzt és az most csak a boksszal menne. Így csak a gyors zuhany mellett döntök és perceken belül végzek is vele. Gyorsan megtörölközöm, fogatmosok, felfogom a hajam egy kontyba, majd már öltözöm is fel edzős cuccba és indulok le.
Egy gyors bemelegítés után felveszem a kesztyűt és már ütöm is a zsákot odaképzelve Craiget és Franket, valamint magamat, amiért ilyen hülye voltam. Ilyenkor mindig eszembe jut apa, amikor a ringben volt és hogy mennyire nagy dolgokat ért el. Hogy honnan indult és hova ért el.
Egyre erősebben ütöm a zsákot a bennem összegyűlt feszültség miatt, de aztán az egyik ütésnél apát látom a feszültséglevezetőm helyén. Látom, ahogy kiütik. Ahogy a feje koppan a talajon és nem áll fel. Aztán berohannak a mentősök és anya engem kifele kezd húzni. Aztán hallom, ahogy azt mondják, hogy meghalt.
A könnyek elöntik a szemem és a térdemre zuhanok. Az volt az utolsó mérkőzése. Vissza akart vonulni, erre olyan K. O.-t kapott, amibe belehalt. Addig a családunk család volt. Boldogok voltunk és teljesek. Apa és anya is dolgoztak és sportoltak, én is táncoltam, de nem úgy, mint most. Pincérkedtem és normális életünk volt. Mindannyiunknak. Aztán apa meghalt és minden szétcsúszott. Anya beleroppant, majd Frank karjaiban keresett vigaszt, aki rászoktatta az alkoholra és beköltözött hozzánk. Frank folyton nyomul rám és meg akar fektetni, s mivel anya az alkoholizmus sötét gödrében szenved, nekem kell eltartani magunkat és megvédeni magam.
Nem volt elég a pincérkedés magában és a szerelés sem, így kerültem a sztriptíz gonosz karmaiba, viszont innen nem olyan egyszerű a menekülés. Minden megváltozott és most börtönként élem meg a saját otthonom. Amit apa nekem hagyott pénz, azt eltettem már rég, - amikor papíron felnőtt lettem - későbbre úgy, hogy Frank ne férjen hozzá, de ettől még a házat fent kell tartani. Anyát pedig rá kell vennem, hogy bevonuljon az elvonóra, mielőtt teljesen elissza az agyát. És ki ne hagyjam azt, hogy be kell jutnom a Harvardra. Bár erre jó esélyeim vannak.
Itt ülök, könnyes szemekkel, megannyi megoldandó problémával és mégis az a gondolat próbál beférkőzni a fejembe, hogy mennyire megnyugtató, mennyire biztonságos és más volt Liam karjaiban. Elhagyja a számat egy kiáltás és pár csepp sós víz kifolyik a szememből.
- Mi a gond, kicsim? - hallom meg azt az undorító, tenyérbemászó hangot.
- Te csak ne szólíts így - állok fel, megtörlöm a szemem, majd tovább kezdem ütni a zsákot.
- Mondtam már, hogy állati szexi vagy, amikor dühöngsz? - lépdel mellém.
Az idegesség egyre csak remegteti a testem, s alig gondolkozom, mikor felé fordulok.
- Takarodj innen! Elviselem, hogy a ház minden szegletében képes vagy letapizni, vagy nyomulni, de megegyeztünk, hogy a szobám és az edzőtermem - mutatok körbe a helyen, amit még apával alakítottunk ki. - Az tabu számodra. Az az enyém! Csak az enyém.
Frank méreget, majd felnevet és közelebb lép.
- Ugyan, cicám - simít ki egy tincset az arcomból, ami kiszökött a kontyomból. - Ez az én házam már. Azt csinálok amit akarok és odamegyek, ahova csak akarok - mosolyodik el úgy, hogy engem kiráz a hideg tőle.
A vadidegenek nem mondanák meg, hogy mekkora egy barom állat. Jól ápolt a haja, a bőre, mindig figyel arra, hogy ne legyen borostás, figyel az öltözetére és külsősöknek nagyon jól adja a szentet. Csak itthon ekkora seggfej és mivel hozzánk nem jön senki, ezért nem ismerik meg az igazi arcát. Carina az egyetlen, aki tudja, hogy milyen Frank valójában. Ő azóta a legjobb barátnőm, mióta az eszemet tudom. Sokat volt nálunk még apa halála előtt és csak egyszer volt itt, mióta anya együtt van Frankkel, de utána sosem hagytam, hogy hozzánk jöjjön, mert nem akartam, hogy ez a férfi őt is bántsa. Merthogy, nem csak engem akar az ágyába vinni. Itthon elvan anyával és bepróbálkozik nálam, de házon kívül orrba-szájba csalja őt és ettől még jobban gyűlölöm ezt a pasit.
- Tudod mit? Igazad van. Majd én elmegyek - veszem le a kesztyűket, majd arrébb lököm őt és már indulok is fel.
Frank még rácsap a fenekemre, amitől egy pillanatra megmerevedem, de aztán rájövök, hogy jobb, ha tovább megyek.
Ahogy beérek a kis szobámba, ráfordítom a kulcsot a zárra és ki is támasztom az ajtót, hogy véletlenül se tudjon utánam jönni. Fogom a telefonom, aztán ismét a fürdőbe megyek és azt az ajtót is bezárom.
Mivel a boksz is csak egy óráig tartott a kettő helyett, ezért van egy órám fürdeni, majd fél órám elkészülni és beérni a bisztróba. Carina tudom, hogy még alszik, ezért üzenek neki, hogy találkoznunk kell, aztán levetkőzöm és beszállok a forró vízbe. Hagyom, hogy körbeöleljen a melegség és lehunyom a szemeim. Csak épp ettől a forróságtól ismét eszembe jut Liam és rögtön kipattannak a szemeim.
Ne gondolj rá, Destiny! - mantrázom magamban. - Csak egy éjszaka volt. Jó volt, de nem több, mint a többi srác, akikkel volt pár jó pillanatod.
- Neki is csak erre kellettél - sóhajtok, s mondom ki a szavakat hangosan. - És valójában nekem is arra kellett. A sportolók jók az ágyban. Liam White nekem megvolt - csukom be újra szemeim.

***

- Na, mesélj! - huppan le elém Carina az ebédszünetemben az asztalhoz.
- Írtó nagy hülyeséget csináltam - nézek a szemébe. - El se kellett volna vállalnom a melót, inkább hagynom kellett volna, hogy Frank elkérjen magának priváttáncra, hülye voltam, hogy elmentem abba a...
- Lassíts! - szakítja félbe a hadarásom. - Szép lassan és higgadtan mondd el, hogy mi történt - Teszi kezét a kezemre.
Tudja, hogy mi a munkám. Tudja, elfogadja, de nem örül neki miattam. Túlságosan félt. Annyiszor felajánlotta, hogy költözhetek hozzá, vagy együtt beköltözünk a koliba, de nem tudom anyát ott hagyni Frankkel. Pedig Carina igazán jó családból származik. De nem fogok lemondani a családomról a kényelemért. A szülei nem tudnak a sztripper mivoltomról, ők csak szimplán aggódnak értem, mivel jó a kapcsolatom velük. Szinte a sajátjukként kezelnek.
- Oké - veszek nagy levegőt - Szóval - kezdem kifújva az előbb beszívott oxigént. - Tegnap nekem kellett kimenni házhoz. Ezzel nem is lenne baj, de a koliba kellett mennem, méghozzá hokisokhoz. És ott sem akármelyik hokisokhoz.
- Tegnap volt Liam szülinapja - vágja le rögtön a dolgot. - Basszus, Des, ügye nem ismertek fel?
- Nem. Magamra kentem egy kiló festéket és csillámot, meg vettem fel parókát, de a tánc után... - nyelek nagyot - Liam megkínált itallal és elkezdtünk flörtölni és...
- Te. Jó. Ég. Lefeküdtél Liammel? Azzal a Liammel? Liam White-tal? - pörög be teljesen.
- Igen - sütöm le szemeimet.
- Részleteket - csapkodja az asztalt sürgetően. - Milyen az ágyban? Tényleg egy isten? Morgott pajzán dolgokat a füledbe? Csak szex volt, vagy más is? És a... - befogom a száját.
- Halkabban. Ezt nem tudhatja meg senki, ő végképp nem és tudod, hogy ide bármikor beeshet egy ismerős arc az egyetemről - nézek a szemébe, mire bólint én pedig szép lassan elveszem a kezem a szájáról.
- Mi történt az ujjaddal? - fogja meg a kezem és elkezdi nézni a ragtapaszt.
- Letört a körmöm. Elég erősen - húzom el a kezem.
- Csak nem Liam miatt? - húzogatja a szemöldökét perverzen.
- De, rohadtul Liam miatt basszus. Beletört a körmöm a hátába - borulok ki, de nem bírok nem mosolyogni.
- Végre szórakoztál - mosolyodik el ő is. - Egész nyáron melóztál, edzettél, dolgoztál és tanultál. Velem is csak heti egyszer jöttél bulizni, tudom, hogy akkor volt egy jó kalandod mindig, de na. Most azért...
- Most azért ez vitt mindent - nevetek fel.
- Részleteket - mondja újra.
- Liam tényleg isten az ágyban. Csodákat művel a szájával, a kezével na és a nadrágjában lévő fenevaddal. És igen, suttogott a fülembe, ami irtó szexi volt - harapok alsó ajkamba önkéntelenül is.
- Istenem, annyira örülök, hogy annak ellenére, hogy hogyan történt a dolog, jó volt - mosolyodik el őszinte érzelmekkel a szemében, majd feláll, mellém sétál és megölel.
Hozzábújok, mint egy kisgyerek és kiélvezem a nyugodt perceimet.

- Mész a hatos bokszhoz, Des? - kérdezi a munkatársam, Gabriella az ebédszünet után egy órával.
- Persze, intézem - adom le a nyolcas asztal rendelését, majd megyek a hatoshoz.
Ahogy odaérek lemerevedek és a félelem elönti minden porcikám. Hatalmasat nyelek, mielőtt megszólalok:
- Mit hozhatok? - meredek a jegyzettömbre.
Perifériámban látom, hogy a fiú rám emeli kék íriszeit én pedig megfeszítem az izmaim remélve, hogy nem ismer fel, vagy legalább nem a sztriptíz miatt. Ám a szavai elérik, hogy minden vér kifusson a fejemből és megszédüljek:
- Téged ismerlek - ejti ki a szavakat gyanakvón és alaposan végigmér.
Bassza meg! - remegek meg.