Korcsolya élen táncolva {+18} (✔️)

~10.~

Destiny:
-Liam bassza meg, órára kell mennem, tegyél le azonnal!-Kapálózok esélytelenül.-Liam!
-Majd elkéred valakitől az anyagot.-Hallom vigyorgó hangját és ez csak tovább dühít.
Utálom, ha emelgetnek és, hogy így fel tudnak kapni. Jó persze Liam baromi jó kondiban van. Sőt. Liam egy hegyomlás. Anatómiát lehetne oktatni rajta. És amikor smároltunk és aközben kapott fel, hogy aztán az ágyába vigyen, akkor nem zavart, hogy fel tud emelni. De most....kicsit sem tetszik a helyzet.
-Mégis kitől, amikor szinte azt sem tudják, hogy ki vagyok?
-Majd én megszerzem neked. Bízz bennem.-Paskolja meg a fenekem.
-Menj a picsába Liam!-Ütögetem a hátát az ép csuklómmal.-Tegyél már le bassza meg!
-Mondták már, hogy aranyos vagy, amikor dühös vagy?-Nevet fel.
-Kapd be!
-Biztos?-Fordul hátra a válla fölött.
-Mi?-Próbálok ránézni, aztán leesik, hogy mire kérdezett vissza.-Istenem, akkora egy idióta vagy, hogy azt már mutogatni kéne. Ezt megtennéd mi? Bezzeg letenni nem teszel le!
-Higgadj már le.-Kacag fel újra.-Később megköszönöd majd.
-Azt tudod, hogy másodjára rabolsz el gyakorlatilag?-Folytatom pár perc csend után, csakhogy visszavághassak valamivel.-Lassan valami fegyverrel fogok járni miattad.
Alapvetően nem vagyok hisztis. Inkább magamban tűrök csendben, vagy korrekten elküldöm az épp irritáló illetőt a picsába, de Liam nagyon felbosszant ahányszor csak találkozunk és eléri, hogy ilyen legyek. Küzdök ellene és azért, hogy ne cipeljen, bár mélyen belül-ugyan nem akarom beismerni hangosan-tudom, hogy semmi esélyem nincs ellene.
-Vagy feljelenthetnélek.-Folytatom, mire ismét felnevet.
Baromi szép a nevetése.-Mosolyodom el halványan.
-Nem hiszem, hogy egy ügyvédpalántát jó ötlet feljelenteni, de ahogy szeretnéd Kisszellem.
-Majd keresek magam mellé egy jobb ügyvédet.-Vágom rá gondolkozás nélkül.-A legjobbat.
-A legjobb ügyvéd az apám a városban.
-Akkor a másodikat.
-Az az anyám.-Dob át menyasszony pózba és vigyorogva közelebb hajol.-Ha a harmadikkal próbálkoznál, akkor megsúgom, hogy a bátyám az.
Basszus. Igaza van. Megint nyert és én ezt utálom.-Bosszankodok magamban, s elfordítom a fejem, aztán az utolsó dologgal próbálkozok, ami eszembe jut:
-Utállak Liam! És utálom, hogy cipelsz!-Vágom hozzá durcásan, de nem hatja meg igazán.
Én is tudom, hogy gyerekes volt, de mellette valahogy nem félek az lenni.
-Dehogy utálsz.
-De igen. Tegyél le.
-Leteszlek, ha megígéred, hogy nem futsz el.
-Legyen.-Egyezek bele, de ahogy a lábam a földhöz ér, már futok is.
Vagyis futnék, ha nem lenne gyorsabb nálam. Egy pillanatba kerül és ismét a vállán vagyok.
-Szép próbálkozás volt Montana.
-Leállnál ezzel a becenévvel?-Támaszkodok a lapockájára feladva a meccset.
-Az kizárt.-Reagál azonnal és látom magam előtt, ahogy vigyorog, ám a témától nekem elszáll a jókedvem.
-Hány haverodnak mondtad el a dolgot?-Kérdezem halkan, mire megtorpan és rám néz a válla fölött.
-Egynek sem. Adam tudja, de nem tőlem.-Fúrja íriszeit az enyémekbe, s a hangja őszinte.-Én megígértem, hogy nem mondom el senkinek és amit Liam White megígér, azt be is tartja.
-Én....köszönöm.-Sütöm le a szemeim.-És azt is, hogy a csuklóm miatt képes voltál átcipelni a Campus-on.
Erre ismét elmosolyodik, s azt mondja:
-Mondtam, hogy megköszönöd majd.
-Menj a francba.-Csapom tarkón finoman, mosolyogva.-És a címem?-Váltok megint komolyra.-Mármint...tudod, hogy hol van a műhelyem, ami a garázsunk, szóval a címem is megvan, de megkérhetlek, hogy ne gyere hozzánk, csak sürgős esetben? Vagy tényleg csak akkor, ha baj van a motoroddal, vagy a kocsiddal?
Mélyen a szemembe néz és hallgat pár percig, látom rajta, hogy habozik, aztán összeszorítja a száját és vesz egy nagy levegőt.
-Legyen. Csak S. O. S és gépjármű javítás esetén.-Mondja komolyan, de a szemében ott csillog a fény, amitől tudom, hogy valószínűleg úgyis kitalál majd valamit, hogy odajöhessen.
-Köszi.-Biccentek hálásan, aztán visszatámaszkodok a hátára, miközben ő becipel egy csarnokba.
-Szeva Kislány.-Lép elém vigyorogva Cameron.-Mi van, Liam megint elrabolt?
-Te is hiányoztál Cam.-Mosolyodom el.-Nektek nem órán kéne lennetek?-Nézek végig a másik két srácon is, akik haverjuk mellé lépnek.
-Nem ilyenkor kezdünk, aztán gondoltuk rendet rakunk a kondiban.
-Adam-néz a fiúra a csapatkapitány.-Átvennéd Des-t, amíg beszélek Tobias-szel, hogy megnézze Montana kezét?
-Megtennéd, hogy nem úgy beszélsz rólam, mint egy tárgyról?
-Nem úgy beszélek rólad, inkább, mint egy kincsről.-Kacsint rám.
-Arra kértél, hogy bízzak benned. Most te is bízz bennem.-Nézek mélyen a kékségeibe.-Nem fogok elfutni. Most tényleg nem.
Nem mond semmit, csak bólint egyet, majd letesz és bemegy az irodahelyiségbe.
-Te megpróbáltál elfutni előle?-Nevet fel Emmett.
-Nem akartam, hogy idecipeljen.
-Imádlak Kiscsaj.-Nevet a hasát fogva.
Láthatóan a másik két fiút is szórakoztatja, de ők csak mosolyognak.
-Hogy jött a Montana név?-Néz a szemembe Cameron.
-Mert szerinte két oldalam van és az egyiket leplezem, mint Hannah Montana.-Vonok vállat.
-És így van?
-Dehogy.-Vágom rá, aztán közelebb hajolok hozzá.-Sokkal több oldalam van.-Suttogom, mire hatalmasat nyel.
-Mi történt a csuklóddal?-Szakít el minket egymástól Adam kérdése.
-Ráestem.-Pillantok a sérült testrészemre, követve Adam szürke tekintetét.-Munkai baleset.
-És még nem látta doki?-Veszi óvatosan a kezébe a kezem Emmett.
-Nem igazán. Csuklószorítót vettem rá, de Liam levette, hogy megnézze.
-Elég csúnya. Zúzódni biztosan zúzódott, talán repedt is, bár ezen a részen nehezen törik csont.-Vizsgálja koncentrálva.
-Orvosnak készülsz?-Nézek a szemébe elismerőn, s ekkor esik le, hogy mért van közös óránk.
-Igen, ez a terv. Együtt járunk anatómiára.
-Tudom. Első sor, bal széle, mindig mást csinálsz, de ha kérdeznek válaszolsz, ez elég ritka egy fiúnál.
-Ezt most bóknak veszem.-Nevet fel kedvesen.-Tobias is valószínűleg ezeket fogja elmondani, de adni fog fájdalomcsillapítót, meg talán bekötözi és lefagyasztja, de ezzel el kéne menned orvoshoz.-Néz  ismét komolyan a kezemre.
-Majd elmegyek, csak nincs...
-Időd.-Hallom meg Liam hangját mögülem.-De most az egészségedről van szó. Kösz srácok.-Biccent a fiúknak, majd megfogja az ép kezem és elkezd behúzni a helyiségbe.

***

Pontosan az volt amit Emmett mondott: bekötözték és lejegelték a csuklómat, meg adtak fájdalomcsillapítót. Nem mintha bevettem volna. Miután végeztünk a csapatorvosuknál, már mentem is órára, s a napot szokásomhoz híven rohanva éltem túl. Most pedig igyekszem kiélvezni azt a kis időt, amit biztonságban itt tölthetek a bisztróban dolgozva. Igazából ezt a helyet nagyon szeretem. A munkatársaim kedvesek, az atmoszféra is jó, ritka a balhé és biztonságban érzem magam. Nagyobb biztonságban vagyok, mint otthon, mivel ide Frank ritkán jön.
Ez mondjuk elég elkeserítő.-Fintorgok egyet, miközben elkészítem a rendelést.-Ki kéne paterolnom Franket otthonról. Vagy anyát kéne rávennem, hogy lelépjünk onnan.
Végül csak sóhajtok egyet. Tudom, hogy anya nem fog eljönni onnan, mert úgy érzi, hogy tartozik Franknek annyival, hogy mellette marad, hamár apa halála után Frank mellette volt. Az, hogy alkoholistát csinált belőle, az fel sem tűnik neki. Emiatt pedig én is maradok, mert biztos nem fogom anyát ott hagyni azzal a féreggel.
Fejemet rázva fogom a tálcát, majd indulok a hetes asztalhoz, egyensúlyozva az italokkal, de a csuklómba hasító éles fájdalomnak köszönhetően az jobban megremeg és a tálca hangos csörömpöléssel a földreesik. A kávék barna foltot hagyva a padlón nevetnek ki, útat törve maguknak az összetört üveg szilánkjai közt.
-Bassza meg.-Guggolok le, hogy összeszedjem a pohár darabjait, s a térdeim hangos reccsenéssel adják vissza a hangulatomat is.
-Des, mi a baj? Mi történt?-Guggol mellém Melanie, hogy segítsen.
-Csak a csuklóm.-Meredek magam elé és elkezdem feltörölni a kávét.
Melanie szabálykövető lány, mégis baromi megértő és kedves. Eléggé hasonló a felfogásunk és, ha a barátomnak nem is hívom, de sokszor segítünk egymásnak, ha rossz napunk van.
-Mi történt vele?
-Megzúzódott gondolom, még nem voltam orvosnál.-Vonok vállat.
-Pedig nem ártana, ez elég súlyosnak tűnik, még kötésen keresztül is.-Veszi szemügyre a csuklóm.
-Nincs időm rá.
-Menj el most.-Vágja rá.
-Dolgozom Mel.
-Majd Greggel és Steffel tartjuk a frontot, menj.
-Ne....
-Majd én elviszlek.-Hallom meg az ismerős hangot mögülünk.
-Te mit csinálsz itt?-Nézek fel rá.
-Elhoztam az első órád jegyzeteit.-Lóbálja meg a mappát.-Meg elviszlek dokihoz.
-Liam, ne csináld e...
-Nem kérdés volt.-Teszi a pultra a jegyzeteket, majd leguggol segíteni.-Jössz, vagy megint felkapjalak a vállamra és oda cipeljelek?
-Megint el akarsz rabolni?
-Hozok egy felmosót.-Áll fel Melanie.-Menj el orvoshoz, innentől intézzük.-Szól rám, majd a fülembe suttogja:-Ő engem is elrabolhatna.
-Hülye.-Nevetek fel a rossz kedvem ellenére.
Liam rendet rak, amennyire tud utánam, majd segít felállni.
-Menjünk.-Fogja a mappát, s biccent az ajtó felé.
-Menjetek.-Ér vissza Mel a felmosóval.
Nincs értelme vitatkoznom velük, így csak sóhajtok, majd felkapom a táskám a pult mögülről és követem Liamet.

-Hogy van ekkora kezed?-Nézegetem hosszú ujjait és hatalmas tenyerét a váróban ülve.
-Nem is nagy.-Figyel mosolyogva.
-De igen, hatalmas.-Emelem meg az egyik kezét, majd az enyémhez mérem.-Nézd meg.
Tekintete a kezünkre siklik és a mosolya átváltozik valami egészen más mosollyá, majd az arckifejezése is ellazul.
-Szerintem pont megfelelő.-Csúsztatja ujjait az enyémek közé, majd összefonja őket.
A kezem magától mozdul és kulcsolja ujjaim az övéire, mosolyt csalva az arcomra. Furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy a kis kezem elvész az övében és bőröm is bizseregni kezd, ahogy hüvelykujjával a kézfejemre kezd kis köröket rajzolni.
-Kérdezhetek valamit?-Kérdezi gyöngéden.
-Meglátjuk tudok-e rá válaszolni.-Bólintok a kezünket figyelve.
-Apukád miatt boxolsz?
-Miből gondolod, hogy boxolok?-Kapom rá a tekintetem.
-Egy-két mozdulatodon látszik. Nem boxolsz?
-Milyen mozdulataimon?
-Láttam, ahogy Cammel hülyéskedtél, mikor nálunk voltál. Az elhajlások, az ütésimitálások, a lábad, ahogy járt, mind arra utal.
-Ennyire jó szemed van ezekhez?
-A hokihoz is kell, meg amúgyis ilyen vagyok.-Von vállat szerény mosollyal.
-Ügyes.-Nézek rá elismerőn.-Egyébként, igen. Nem olyan szinten csinálom, mint ő, de miatta.-Bólogatok a számat rágcsálva.-A ring mellett nőttem fel.
-Mi történt aznap Des?-Fürkészi az arcom folyamatosan.
-Az lett volna apa utolsó mérkőzése.-Sütöm le szemeim.-Ki akart szállni, de az a K. O. olyanra sikerült, hogy apa ott maradt. Összeesett és nem kelt fel.-Nyelek nagyot.-Anya beleroppant én pedig...itt vagyok.
Ismét szóra nyitja a száját, de ekkor szólítanak, én pedig félve pillantok Liamre.
-Veled megyek. Melletted leszek.-Áll fel, majd finoman megszorítja a kezem és elkezd behúzni az orvoshoz.
Nem sokan viselkednek ennyire gyöngéden velem, mint ő. Ez nagyon nem helyes és baromi messze kéne kerülnöm tőle.