Korcsolya élen táncolva {+18} (✔️)

~3.~

Destiny:
Farkasszemet nézek azokkal a szemekkel, melyek mintha a lelkembe látnának. Azokkal a gyönyörű kék szemekkel. Nem jön be komolyabban a srác, de a tény, az tény. Gyönyörű kék szeme van. Nincs is rá jó hasonlat. Olyan, mintha fogták volna a tenger kékségét és belekeverték volna az eget, hogy aztán valami gyémánt szerű gyönyörűség jöjjön létre.
Tanulmányozom a szemeit és közben leperegnek előttem az éjszaka történtek. Ahogy nekem esik és úgy csókoljuk egymást, mintha nem lenne holnap. Ahogy felkap, majd az ágyra fektet és fölém kerekedik. Ahogy puha, forró, finom ajkaival és kezeivel felfedezi a testem minden porcikáját és nyomokat hagy rajta. Megharap, megmarkol, karmol és kicsit megszív és én folyamatosan nyögéseket hallatok. Ahogy a finom, bizonyos helyeken enyhén borostás bőre perzseli az enyémet. Ahogy a fülembe suttog mocskos, de nagyon szexi és dögös dolgokat. Ahogy magába szippantja az illatom és én is az övét. Ahogy a hajába túrok és meghúzom, amitől ő felmordul. Ahogy végigsimítom az izmai lankáit és én is nyomot hagyok rajta. Ahogy harmónikusan mozgunk együtt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ahogy liheg és gyorsul a szívverése. És ahogy utána magához ölel ezzel biztonságot nyújtva és erőt sugallva felém a nyugodt alvás érdekében.
Mindez egy másodperc alatt pörög le előttem és eközben valahogy a karmolásai a hátamon, a keze nyoma a fenekemen és a szívásnyoma a mellemen mintha lüktetni kezdenének, jelezve, hogy mennyire heves és szenvedélyes volt az este. Nem szeretek sminkelni, de kénytelen voltam a biztonság kedvéért lealapozózni a szívásnyomot.
Azonban minden aggodalmam tovaszáll, mikor meglátom, hogy a szemében teljes tudatlanság van. Nem tudja, hogy én táncoltam neki tegnap. Nem is sejti, hogy velem bújt ágyba, miután a haverjai előtt is szinte meztelenül ráztam magam pénzért. Ez természetesen megnyugtat és így fellélegzem. Nincs veszély, így visszajöhet az igazi Des.
-Nos ha ez egy bók, vagy csajozós szöveg, akkor hadd találjam ki. Ismersz, mert álmaidban már láttál. Mielőtt bevetnéd másnál, szólok, hogy elég elcsépelt és a csajok ki vannak tőle - forgatom meg a szemem. - Amennyiben pedig komolyan mondtad, segítek, Mr. White, egy egyetemre járunk, valamint tőlem vettél tegnap szülinapodkor cuccokat az állomáson - fonom össze a karjaim a mellkasom előtt és a kis monológom kivált Emmettből egy nevetést.
Adam és Cameron is felkuncog és hangeffektekkel díjazzák a szövegem, ám Liam nem reagál. Vagyis először, aztán újra megszólalok:
- Ja bocs, most jön az a rész, hogy ledobom magamról a bugyit és elájulok, hogy a hokicsapat kapitánya hozzám beszél? - húzom fel a szemöldököm és játszom az érdeklődőt.
Ennek ő sem tud ellenállni és elmosolyodik.
- Nem kell ledobnod a bugyid, leveszem én rólad, csak gyere közelebb - támaszkodik az asztalra és közelebb hajol hozzám.
Ahogy letámaszkodik, az izmai megfeszülnek és még hatalmasabbnak tűnik, mint amúgy. A kék póló úgy feszül rajta, mintha mindjárt leszakadna róla, mégis tökéletesen rásimul kidolgozott izmaira és még inkább kiemeli a szemét. Ekkor tekintetem a kulcscsontján lévő szívásnyomra siklik. Az én művem. Akárcsak a karján pirosló köröm nyomok, melyek a nyakán is virítanak és a hátán is vöröslenek.
- Ahogy látom már megvolt a szülinapi numera - biccentek a nyaka felé. - És nem állok le hokisokkal - teszem hozzá kritikusan.
- A szülinapi megvolt, de ma már nincs szülinapom - áll fel és közvetlen közelre, elém lép.
Még mindig tartja a szemkontaktust. Az illata belopja magát a pórusaimba és az orromba, a mellkasa nekem feszül és a lehelete csikizi a bőröm, miközben ajkai továbbra is felfele görbülnek.
- Ez kedves, de... - tartok hatásszünetet és egyik kezemmel megütögetem a mellkasát. - Más lányt kell találnod magadnak, aki lesz ma a korongod.
Újabb reakciókat váltok ki a másik három hokisból és Liam megvillantja a fogsorát jelezve, hogy mennyire élvezi a helyzetet.
- Tudod - csúsznak szemei az ajkaimra, majd vissza a szememre. - Ha szeretnéd leszek én a korong, te pedig lehetsz a játékos - dönti oldalra a fejét.
- Inkább leszek a bíró, aki most lefújja ezt a meccset - tolom hátrébb és Adamék felé fordulok. - Szóval mit adhatok?
Adam nevetve megrázza a fejét, majd leadja a rendelésüket.
- Tetszik a csaj - hallom Emmett hangját, mikor már kicsit messzebb vagyok. - Bírom a dumáját.
Én is elmosolyodom, de nem miattuk, vagy azért, mert elvileg bírnak. Hanem azért, mert bár nem szoktam lefeküdni olyannal, akinek táncolok, de viccesnek találom, hogy nem tudja, hogy én voltam és úgy beszéltem a szívásnyomról, mintha nem én csináltam volna.

Épp indulok ki a bisztróból, mert lejárt a munkaidőm, amikor az ajtóban valaki elkapja a karom. Először megijedek, hogy esetleg Frank az, de aztán minden félelmem tovaszáll.
- Mi a neved? - fordít magával szembe.
- Ez kicsit fáj. Azt hittem, hogy a hokikirály minden csaj nevét tudja. Tudod, olyan lista szerűen, hogy 'akik már megvoltak' és 'akik meglesznek' alapon - nézek gonoszul mosolyogva a szemébe.
- Ne csináld ezt. Mért nem látlak soha az egyetemen? Hol vagy a bulikon? Mi a neved?
- Elég rosszul környékezed meg a lányokat - fonom keresztbe a karom a mellkasom előtt. - Mondtam, hogy nem kezdek hokisokkal.
- Mi a neved? - válik könyörgővé a hangja.
Nagyon élvezem a helyzetet. Én irányítok és ő szinte esedezik a válaszomért. Nem sűrűn fordul elő, hogy Liam egy lánynak könyörög. Ne értsétek félre, szó sincs arról, hogy utálom Liamet. Semmi bajom nincs vele és nem tagadom a köztünk lévő testi vonzódást sem, valamint nem vagyok kegyetlen szörnyeteg, de annyira jó most ez.
- Elmondanám - lépek közelebb hozzá és lábujjhegyre állok, hogy ne legyek annyivel kisebb - de akkor utána meg kéne, hogy öljelek - nézek ajkaira és felnevetek.
Tegnap is egy ilyen helyzetből indult az egész köztünk és ő még csak nem is sejti, hogy már rég megvoltunk egymásnak.
- Mennem kell, hokikirály - ütögetem meg a mellkasát, majd kikerülöm és ott hagyom.
Ahogy hazaérek lezuhanyzom, majd egy kényelmesebb ruhában indulok is a garázsba. Ide Frank nem nagyon jön, mivel sok az ember, így nem tud zaklatni. Itt biztonságban vagyok.
Az egész úgy indult, hogy elkezdtem motorokat bütykölni és rájöttem, hogy szeretem ezt csinálni és pénzt is tudok kreálni belőle, így nyitottam itt egy műhelyt, ahova elég sokan járnak a segítségem kérve.
Amíg nem jön senki, mindig dúdolok és a saját motorom fejlesztem. Most sincs másképp. Épp tisztítom a járművem, amikor egy motor hajt fel a feljáróra, aztán be hozzám. Amint leállítja a motort és leveszi a sisakot elmosolyodom.
- Jason - állok fel és megölelem. - Már vártam, hogy mikor tolod ide a képed.
Jason szintén az egyetemre jár és focistaként a lányok egyik nagy kedvence. Mondjuk a mindig kusza, rozsda színű hajával és smaragdzöld szemeivel, valamint izmos testével igen szemrevaló. Tudom, hogy azt mondtam, hogy nincsenek barátaim. Carina a legjobb barátnőm, de Jason... nos nem tudom mi a jó szó rá. Ő az én extrám. Tud mindent rólam és nem ítél el, csak aggódik értem, akárcsak Carina és ő sem volt a házban soha. A mi kapcsolatunk különleges. Mély érzelmek kötnek egymáshoz, szeretjük egymást, de nem vagyunk szerelmesek. Viszont van elég komoly testi vonzalom, ami miatt a numeráink - amiket máshol szoktunk elintézni - isteniek. Ja és a legjobb, hogy nincsenek kötöttségek, így közben azzal kavarhatunk, akivel csak akarunk. Hívhatsz kurvának, de az egyetemen szerettem volna szórakozni, már amennyire ez lehetséges a helyzetem ellenére.
- Hiányoztál, bébi - csókol meg.
- Te is nekem - nézek a szemébe miután elváltunk. - Na mi van a mocival? - lépdelek az említett tárgy felé.
- Találkoztál Liammel? - kérdezi, mire megtorpanok.
- Honnan...
- Kiírta Twitterre, hogy segítségre van szüksége, hogy megtudja a neved.
Fordulok egyet a tengelyem körül és megindulok felé, hogy megnézzem a mobilján ezt, amit épp nyomkod.
- Honnan tudod, hogy rólam beszél?
- Onnan, hogy ismerlek, édesem - nevet fel, majd a kezembe adja a telefont. - Lekoptattad? - nevet fel.
- Talán - mondom, de amint meglátom a Twittet elkerekednek a szemeim és teljesen lesokkolok.