Korcsolya élen táncolva {+18} (✔️)

~24.~

Destiny:
Még akkor is folynak valamennyire a könnyeim, amikor Liam leparkol a házuk előtt. A lehető összes cuccomat elhoztuk, még Jason is hajlandó volt átjönni, hogy a motoromat se hagyjuk ott, amiért vissza kellene később menni. Másoknak annyira nehezen megy a költözés. Talán a régi életemmel nekem is fájna, de az elmúlt öt évem miatt én most nem érzek mást, csak megkönnyebbülést. Magam mögött hagyhatom az alkoholtól bűzlő falakat, a mindig cigifüstben fulldokló konyhát, a sok könnyet és szenvedést és azt a férget. Új életet kezdhetek, csak a munkámmal kell kezdenem valamit.
-A fiúk biztos, hogy nem bánják majd?-Nézek Liamre, aki épp leállítja a kocsi motorját.-Hogy ide állítok tizenegykor és benyögöm, hogy itt szeretnék lakni egy darabig?
-A srácok imádnak-rázza meg a fejét és megfogja a kezem.-És már a társaságunk is egy, a mi baráti körünkben pedig kiállunk egymásért és ott vagyunk a másiknak a szarban is. Tudom, hogy neked ez nehéz, hogy megnyílj másoknak, de hidd el, hogy a srácok melletted lesznek, akárcsak én, érted?-Néz mélyen a szemembe, s a kezem a szájához húzva kis puszikat ad az ujjbegyeimre.
-Hogy akarod elintézni a munkát Liam?-Kérdezem komolyan félve a válaszától és Craig haragjától.
-Ügyvéd palánta vagyok egy ügyvéd családban, emellett olyan erővel és izmokkal, amikkel fizikai lépéseket is tudok tenni, ha kell. Meg fogom oldani, hidd el. Azt mondtad, hogy átvertek és ráadásul még kiskorú voltál, nekem meg ennél nem is kell több. Holnap ne menj dolgozni, délután meglátogatom a főnököd.
-Megígéred, hogy nem esik majd bajod? Hogy vigyázol magadra?
-Bízz bennem, nem fog-ölel magához.
-Ha tényleg bemész oda-kezdem, miközben hozzábújok-van ott egy fiú, az egyik testőr, Daniel. Megmondanád neki, hogy mi a helyzet és, hogy hol talál, ha meg akarna keresni?
-Persze, megmondom, de nekem tartanom kéne ettől a Danieltől? Hogy lecsap a kezemről?
A helyzet ellenére halvány mosoly szökik az ajkaimra, ahogy felnézek rá.
-Az teljes mértékben tőletek függ.
-Akkor majd szemmel tartom-simít ki egy tincset az arcomból.
Szóra nyitom a számat, hogy feltegyem a kérdést, ami még a szívemet nyomja, de Jason kopogni kezd az ablakon, így későbbre hagyom ezt és kiszállok a kocsiból.
-Menjünk be előbb, majd utána behozzuk a cuccaid-fogja meg a kezem Liam, miután ő is kiszállt és elindul befelé.
Jason egy bólintás után követ minket, s átkarolja a vállam, amíg lehetséges, aztán libasorban megyünk be a házba Liam után. Emmett, Adam és Cam a kanapén ülnek. Az előbbi kettő játszik az Xboxon, de Cameron el van foglalva, a... Carinával!?
Carina mesélte, amikor felhívtam,-hogy bocsánatot kérjek tőle a viselkedésemért-, hogy a buli óta ő és Cam összejárnak, kizárólag a testi örömök miatt, de ha csak ennyi lenne a dologban, akkor most Carina nem ruhában ülne itt Cameron karjaiban.
-Liam, na végre, már kezdtünk aggódni-áll fel Cam mosolyogva, de ahogy meglátja az arcunk és Jasont, megtorpan.
-Mi a baj?-Lép elém Carina és a kezébe veszi az enyémet.
Emmett és Ad leállítják a játékot, s ők is csatlakoznak a kis körbe, ami kialakult az előszoba szerűségben. Én vetek egy pillantást Liamre, hogy erőt gyűjtsek. Ahhoz, hogy megértsék a helyzetet, el kell mondanom mindent. Onnantól pedig simán tekinthetnek majd úgy rám, mint egy rongyra. A kis sztripperre, akit meghúzott a barátjuk az első találkozás után pár órával. Visszanézek Camre és Emmettre, akik egyáltalán nem tudják, hogy mi a helyzet és veszek egy mély levegőt. Liam azt mondta, hogy nem kell félnem és mellettem állnak majd. Ha már bepofátlankodom hozzájuk minden bejelentés nélkül, akkor a minimum, hogy elmondom nekik, hogy mi a valóság.
-Azt hiszem jobb lenne, ha leülnénk-motyogom Liam kezét szorongatva.
-Liam, megijesztetek-kapkodja a tekintetét köztünk Cam.-Ugye nem baba vészhelyzet van, vagy....
-Menjünk beljebb-szakítja félbe Liam az aggódó tekintetű fiút és elindul a kanapé felé.
Miután mindenki helyet foglal, elkezdem a földet nézni a szégyentől, ami most a vállamat nyomja, majd egy nagy levegő után belekezdek a mondandómba.
-Azt tudjátok, hogy apa meghalt még évekkel ezelőtt az utolsó mérkőzésén-remeg meg a hangom.-Anya ebbe eléggé beleroppant és apu temetésén találkozott egy férfivel. Frank beköltözött hozzánk mondván, hogy szerelmes anyába, de igazából csak ingyen élt nálunk és anyát elindította az alkoholizmus útján-siklik a tekintetem Adamre.-Mivel anya az alkohol fogságába menekült, Frank meg orrba-szájba csalta és engem is...-elcsuklik a hangom és bekönnyezem, mire Liam magához ölel.
-Ugye nem?-Pillant rám Emmett és az izmain látom, hogy teljesen befeszült.
-Nem, addig nem ment el sose-rázom meg a fejem.-Nem tudott, mert mindig bezárkóztam a szobámba, amikor otthon voltam, de mivel anya kiesett a munkából, Frank pedig nem tett semmit a házért, ezért magamnak kellett előteremteni a ház, a suli és esetleg anya elvonójának a költségét, ezért-a hangom megremeg és a hányinger fojtogatni kezd.-Ezért munkát kellett találnom-törölgetem a szemem.-Elmentem pincérkedni, elindítottam a saját műhelyemet a garázsomban, meg az állomáson való kis állást és jelentkeztem egy éjszakai munkára is.
A testem egyre jobban remeg, ahogy a tekintetem ismét a földre szegezem. Mindjárt elsüllyedek szégyenemben, pedig Carina, Jason, Liam és Adam ezzel az egésszel együtt kedveltek meg. Mégis tartok attól, hogy a másik két fiú többet képtelen lesz egyáltalán rám nézni.
-Én nem ezt akartam, de átvertek-túrok a hajamba remegő kezekkel.-Ott is pincérkednem kellett volna, de Craig csőbehúzott és végül a színpadra kerültem a rúdakhoz. Én táncoltam itt nektek Liam szülinapján-nézek fel, de a fiúk arcáról semmit sem tudok leolvasni, míg nálam bekövetkezik a teljes összeomlás.
Képtelen vagyok bármi többet is mondani, miközben Liam az őlébe húz és finoman ringatni kezd.
-Des édesanyja ma elvonóra ment-veszi át a szót Liam.-Nem akarom ott hagyni azzal a féreggel, de nincs hova mennie. Elhoztuk a cuccait és a munkájából is ki akarom hozni, mivel ő is gyűlöli és nem magától választotta ezt, de nincs hol laknia.
-De van-szólal fel Cameron, amitől felkapom a fejem.-Ide bármikor jöhetsz és addig maradsz, ameddig csak szeretnél-néz mélyem a szemembe.-Megengeded, hogy megöleljelek?
Kissé bizonytalanul ugyan, de bólintok. Megtörlöm a szemeimet és szipogva hozzábújok a fiúhoz, aki egy másodperc alatt szeli át a köztünk lévő távolságot. Cam sokkal több a piperkőcnél, aminek szinte mindenki hiszi. Adam tudta a történetem Franket leszámítva, így nem is lep meg, hogy Cameron után ő is megölel, viszont Emmett percekig mered maga elé csöndben. Amikor felnéz, a szemében tűz csillog és harag az aggodalommal társulva. Liamre pillant, majd végre megszólal:
-Mi a terved?
-Holnap elmegyek a klubba és elbeszélgetek Craiggel. Elintézem, hogy Destiny-nek többet a lábát se kelljen oda betennie.
-Veled megyek-vágja rá ellenkezést nem tűrően.
-Mind megyünk-néz fel Adam is határozottan.-Nem hagyjuk, hogy megint bántsanak-vezeti rám vissza a tekintetét, s a vonásai ellágyulnak.
-Én is megyek-fonja keresztbe a karjait a mellkasa előtt Jason.-Már egy ideje lenne egy-két szavam Craighez.
-És Des-guggol elém Carina és megfogja a kezem-bármikor jöhetsz hozzánk is, vagy Jasonékhez. Tudom, hogy nem akarsz hallani arról, hogy máshoz költözz, de van egy ház, amit anyáék nekem szánnak, de nem akarok egyedül ott élni. Gondold át kérlek, hogy oda gyere velem. Egy csajos lak csak neked és nekem.
-Ígérem, hogy átgondolom-ölelem magamhoz őt.-De kell valami munka ahelyett-nézek fel, miután elváltunk, s kimondom azt, amit már a kocsiban is akartam.
-Vagy végre nem hajtod majd szarrá magad-mosolyodik el halványan Jason a szemembe nézve.-Azzal a munkával hajnalban értél haza, majd rá pár órára már keltél is, hogy edz, nem volt egészséges. Az évek alatt összejött épp elég pénz és a pincérkedésről nem kell lemondanod, hacsak nem akarsz. Ott is fél tízkor végzel, mert dupla műszakot vállalsz. Ha lemondasz az extra munkáról és többet nem kell a klubba menned, akkor emberi időben érsz haza és nem fogsz teljesen kikészülni idegileg és lelkileg.
-Ebben egyet kell, hogy értsek vele-néz rám Liam is bólogatva.-Hiszen elmondtad, hogy mennyire jó volt, hogy nem kellett egész hétvégén gürizned. Jót fog tenni, hidd el.
-Még átgondolom-sóhajtok megadóan, mert semmi erőm nincs nekiállni vitázni, ráadásul azok után, hogy miket meg nem tesznek értem, nem is lenne fair.
-Hozzuk be a cuccait-ad egy puszit a halántékomra Liam, majd elindul kifele.
Igaza volt: komolyan a társaságuk tagja lettem és ők nem fognak egyedül hagyni a sötétben.
Carina megfogja a kezem és felsegít, majd az emeletre húz, be Liam szobájába, amihez a saját fürdő tartozik.
-Engedek neked vízet a kádba.
Csak egy bólintásra futja tőlem, miközben leülök az ágy szélére. Együtt fogok élni négy hokissal. Négy, férfi hokissal. Már most látom, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, de jelenleg ez érdekel a legkevésbé. Befogadnak minden feltétel nélkül. Megmondtam Liamnek, hogy kifizetem a lakbér egy részét, meg beszállok a költségekbe, de egyelőre nem sikerült meggyőznöm arról, hogy fogadja el ezt, viszont én nem adom fel és ezt ő is tudja.
Durván egy órával később már Liam mellett fekszem az ágyban, az ő pólójában, a karjaiban, a mellkasára rajzolgatva és nem fogok hazudni, nagyon jó érzés ez a helyzet.
-Tényleg nem baj, hogy a terhetekre vagyok?-Nézek fel rá félig feltámaszkodva.
-Nem vagy teher-simítja meg az arcom finoman, majd magához ölel.-Szeretném, ha itt maradnál, ameddig csak lehet.
Már majdnem kicsúszik a számon a "szeretlek" szó, de túlságosan megijedek. Ez azt jelentené, hogy végleg magamhoz láncolom minden szarságommal együtt és erre sem ő, sem én nem hiszem, hogy készenállunk egyelőre. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy ő viszont szeret és nem akarom, hogy sajnálatból, vagy szánalomból mondja ki ő is.