Korcsolya élen táncolva {+18} (✔️)

~28.~

Destiny:
-Hogy tessék?-Kiált fel Carina, miután megtudta, hogy Emmett és Shelley milyen kapcsolatban vannak.-És ezt mégis mikor akartad elmondani nekünk?
-Most mondtam-kortyol a kávéjából Shelley, én pedig úgy teszek, mintha épp a rendelésüket venném fel, mivel van még tíz percem az ebédszünet előtt.
-Na de, mért nem mondtad előbb?-Kezdi Sabrina is kikerekedett szemekkel, mire Shelley felnevet.
-Elég izgalmas volt, hogy csak mi tudhattunk a dologról-von vállat szerelmes mosollyal.-Még Adam sem tud róla-magyarázza, s lesüti a szemét.
A mellettem álló Erin a fiú neve hallatán, mintha összerezdülne és lehunyja a szemeit. Az elmúlt napokban Erin csak árnyéka önmagának és ez a többieknek is feltűnt, de ahányszor rákérdeztünk eddig nála, hogy mi a helyzet, csak mosolyt erőltetett magára és közölte, hogy minden a legnagyobb rendben.
-Minden oké?-Nézek rá, s óvatosan megérintem a karját.
-Persze-erőltet ismét mosolyt magára, de látom a szemében csillogó könnyeket.
-Gyere-biccentek-, szedjük elő az ebédünket, aztán üljünk le hozzájuk.
A személyzeti hűtőnkhöz érve, újra megkérdezem tőle, hogy minden rendben van-e, mire sóhajt.
-Hosszú-teszi hozzá lehajtva a fejét.
Erin legalább olyan nagy energiabomba, mint a nővére és utálom így látni. Konkrétan fáj, hogy ő nincs jól.
-Hallgatlak-mosolygok rá bíztatóan.
-Csak Adam-süti le a szemét, nekem pedig összerezdülnek az izmaim.
Ezekszerint Adam mostanában nem csak velünk ellenséges.
-Mi történt?
-Nem tudom, én...-zuhan a kis székre reméntyvesztve.-Adam és én már jóval a suli kezdés előtt beszéltünk. Carina miatt ismertem meg őt és Shelley-t, meg Nedet. Már amikor megláttam, akkor tudtam, hogy nekem ő kell és ezt Carinának is megmondtam. Egyszerűen tudtam, hogy nekem rá van szükségem. Még júliusban az első találkozásunk után Sabrina és én elmentünk vásárolni a plázába és a mozinál találkoztunk. Épp elkezdtük megbeszélni, hogy merre, meg hogyan tovább, amikor Adam feltűnt a tesóival. Úgy köszöntött, mintha ezer éve ismerne, pedig csak egyszer találkoztunk és néha beszéltünk messengeren-mosolyodik el szomorúan.-Meghívtak minket is a filmre és Sabrina addig kavart, amíg Adam mellé kerültem. Ő megvette nekem a jegyet, meg a popcornt és az üdítőmet is. Valami horrort néztünk, már nem is tudom, hogy mit, de Adam tudta, hogy nem szeretem a horrort. Ahányszor megijedtem, Adam egyre könnyebben ért hozzám. Megfogta a kezem, átkarolt, magához ölelt, olyan filmbe illő volt, tudod? Minden annyira szép volt. Utána már oda jutottunk, hogy minden nap beszéltünk. Alakultak a dolgok, mindig meglepett valami aprósággal, vagy spontán randikkal. Nem hittem, hogy valaha viszonozni fogja az érzéseim. Minden szépen haladt egészen a meccs hétvégéjéig. Nem tudom, hogy mi történt, hiszen ott a bulin láttad, hogy mennyire jól elvoltunk, de aztán másnap nem írt és amikor én írtam, akkor csak egy szavakkal válaszolt. Amikor megkérdeztem, hogy mi baja van, akkor közölte, hogy ő most szeretne kérni egy kis időt, hogy összeszedje magát fejben, mert valami nem jó. Mondtam neki, hogy segítek megoldani, de nem hagyta és azóta úgy tesz, mintha nem is léteznék kábé-remeg meg a hangja, nekem pedig megszakad ettől a szívem.
Mellé lépek és szorosan magamhoz ölelem, miközben reménykedem, hogy nem én kavartam be a kapcsolatukba. Nem akartam ártani nekik. Mégcsak nem is hátsószándék miatt hívtam oda aznap este, csak szükségem volt egy barátra, aki tudja, hogy milyen ez. Nem akartam őket szétszakítani, hiszen annyira szép pár lennének. Tetszett, ahogy egymásra néztek a bulin.
Helyre fogom hozni.
-Beszélek vele, ha hazajön-ígérem a hátát simogatva, hogy megnyugtassam egy kicsit.
-Nem kérhetek ilyet tőled-néz fel rám könnyes szemekkel.
-Nem is kell-törölgetem a sós cseppeket az arcáról.-Amúgyis akartam vele beszélni, mert mostanában velem, meg a srácokkal is elég ellenséges. Beszélek a fejével, megígérem-adok puszit a homlokára, mire a nyakamba ugrik.
-Köszönöm-suttogja hálásan, s én csak hosszabban ölelem.
Olyan számomra, mint egy testvér és, ha tényleg én kavartam be, akkor a minimum az, hogy ezt megteszem neki.
-Na és neked mi a terved ma Liammel?-Pillant rám Carina már az asztalnál ülve az ebédszünetben.
-Hát ő úgy tudja, hogy majd értem kell jönnie, de meglepem. Ha már itt tartunk, köszönöm, hogy elvállaltátok Mellel a műszakom végét-nézek hálásan Erinre, aki csak mosolyogva biccent.
-Természetes-teszi hozzá.
-Kimondtátok már az 'sz betűs' szót?-Iszik a kávéjából Sabrina pörögve.
-Még nem, de már többször is majdnem kiszaladt a számon. Nem akarom én kimondani előbb, hogy utána kényszernek érezze visszamondani. Ti hogy álltok Jasonnel?
-Hülyék vagytok mind a ketten-forgatja meg a szemét a vörös, de ahogy eszébe jut Jason, elpirul.-Nem hittem, hogy valaha lesz esélyem nála, de úgy látszik, hogy mégis. Tegnap nálunk volt és este, mikor aludtam volna el, akkor kimondta. Először tökre lesokkoltam. Mármint ismerem már egy ideje ugye, hiszen, amikor Erinéknél voltam és ti is ott voltatok, akkor néha váltottunk pár szót, de amúgy igazán csak most, hogy én is ide járok, akkor beszéltünk, meg ugye a bulin. De igazából már jó ideje tetszett és mióta jobban ismerem, az érzéseim csak erősödtek és ezt előtte sem tagadtam le. Úgyhogy igen, mi már kimondtuk.
Végignézek a baráti társaságunkon és elhagyja egy sóhaj a szám. Sabrina és Jason kimondták egymásnak, hogy szerelmesek; Carina és Cam már egy hét után képesek voltak kimondani; Emmett és Shelley pedig már természetesen mondják egymásnak. Erinnek lehet, hogy én kavartam be, de mi Liammel már jó ideje olyan kapcsolatban vagyunk, mint más hivatalos párok és mégsem. Lehet, hogy nem érez úgy, vagy velem van a baj és nem mutatom ki eléggé, hogy én mit érzek.
-Örülök, hogy boldogok vagytok-mosolygok rá őszintén, s előveszem a telefonom.
Kezdődjön a meglepetés.
Remélem, hogy ezután majd elhiszi, hogy szeretem őt.
Belépek a beszélgetésünkbe és megírom neki az üzenetet, miszerint nem fog összejönni, hogy értem jön:
Én: Tovább kell bent maradnom, ne haragudj.😔 Menj haza nyugodtan, majd otthon találkozunk.
Már épp leírnám, hogy "szeretlek", de gyorsan észbe kapok és csak rányomok a küldésre. Nem üzenetben fogom vele közölni ezt.
-Na és tervezel akciót is a ma estére?-Mosolyodik el huncutul Shelley.
-Nem tervezek, de határozottan benne vagyok, ha ő szeretne. Ma szeretném egy kicsit őt kényeztetni. Megmutatni neki, hogy mit érzek. Kis masszázs, vacsi, gyertyafény, meglepi. Adam mostanában eléggé ellenséges vele és emiatt tiszta stressz. Ráadásul hétvégén nem csak neki lesz meccse, de a kicsijei is játszanak, ami miatt rohadtul izgul és anyukámnak is bemutatom, szóval jár neki egy kis...
Carina fulldoklása félbeszakítja a kis monológom, én pedig ijedten kezdem ütögetni a hátát, hogy ne haljon bele abba, hogy vízet ivott.
-Megvagy?-Nézek a szemébe, miután már nem küzd az életben maradásért.
-Te be akarod mutatni anyukádnak?-Harsogja, s ebből tudom, hogy nincs baja.
-Igen. Hétvégén elkísér a dékán vacsijára és vasárnap pedig együtt látogatjuk meg anyát. Rohadtul parázom, de szeretném, ha végre anya is megismerné.
-Azt a kurva-esik le az álla.-Te tényleg szereted.
Carina nem szokott káromkodni, szóval ez bizonyítja, hogy tényleg megdöbbent.
Az arcom lángolni kezd, ahogy elpirulok és lesütöm a szemem.
-Igen, nagyon-remeg meg a hangom, amint kimondom.
Liam ugyan nincs itt, de akkor is zavarban vagyok. Nehezen és ritkán esem szerelembe, de most sikerült. Ez egyszerre ijesztő és biztonságot nyújtó.
Viszont ő mintha csak érezné, hogy róla beszélünk, válaszol az üzenetemre.
Liam: Ne már.😔 Akkor odamegyek és megvárom, hogy végezz.❤
Számoltam ezzel az eshetőséggel is, de most a kezem konkrétan remegni kezd a tudattól, hogy talán fucsba megy a tervem, amivel őt akarom meglepni.
Én: Édes vagy, de hosszú napod volt, menj nyugodtan haza, amint végeztem, már megyek is. Addig végy egy forró fürdőt és pihenj.❤
Valószínűleg a telefon a kezében van, mert a válasz azonnal érkezik:
Liam: Azok után a fergeteges zuhanyszex után, amit nálunk nyomtunk, csak veled fürdenék.😏
A számat elhagyja egy kacaj, s az arcomat a kezembe temetem.
Mint mondtam, nem tervezek feltétlenül szexet ma estére, de Liam üzenetét elnézve, neki igenis lenne rá igénye.
-Minek örülsz ennyire?-Vigyorodik el Carina, s a többiek is kíváncsi pillantást küldenek felém.
-Liamnek lehet, hogy szüksége lesz arra az akcióra.
-Ahogy őt ismerem, lesz is-kuncog fel Shelley.-Ő mindig értékeli a gesztusokat iránta, ha értitek, hogy hogy értem.
-Tapasztaltam-mosolyodom el.-És azt is, hogy eszméletlen jó az ágyban.
-Mesélj már-pörögnek be a lányok, amitől a mosolyom szélesebb lesz.
-Pillanat, csak válaszolok neki, mert nem sokára kezdődik a kölyökedzése.
Én: Meglátjuk, hogy hogyan alakul az este Mr. White.😘
Szinte látom magam előtt, ahogy nagyot nyel, s a válasza bizonyítja is, hogy elértem a hatást:
Liam: Megint Mr. White-nak hívtál, tudod, hogy ezzel mindig az őrületbe kergetsz.❤
Én: Eddig sosem panaszkodtál a következmények miatt.❤
Liam: Amíg mellettem vagy, nincs is okom panaszra-jön a válasz, nekem pedig a testemben forróság bomba robban.
Hogy lehet az egyik pillanatban még vad, a következőben pedig ilyen édes és gyöngéd?
Egyre nehezebb nem kimondani, vagy jelen esetben leírni, hogy szeretem őt.
Én: Alig várom az estét.❤
Liam: Én is.❤
-Na van negyed órám mesélni-teszem le a telefonom a lányokra nézve, akik kíváncsian várják a történetet.
-Mindent hallani akarunk-pattog a székén meglepetésemre Erin, kicsit visszahozva a régi fényét.-Hogy milyen közben, figyel-e rád, mennyire vad, tényleg olyan jó-e, mint mondják, vagy kamu. Mindent-hangsúlyozza ki jobban, nekem pedig az ajkaim felfelé görbülnek.
Akkor kezdjük.