Korcsolya élen táncolva {+18} (✔️)

~18.~

Liam:
Ahogy a palánknak csapódom, a tüdőmből kipréselődik a levegő, de gyorsan összeszedem magam, hogy farkasszemet tudjak nézni a támadóimmal. Meg sem lep, amikor azokkal találom szembe magam, akik a bisztróban is balhéztak. Túl szép lett volna, ha csak annyi balhé lett volna a mai nap, mint amennyi a meccsen volt.
-Fogd rövid pórázra a korcsaid és a kurváid, vagy bajok lesznek.-Vicsorogja O'Brien, mire nekem ökölbe szorulnak a kezeim.
-Vigyázz a szádra-sziszegem a fogaim közt.
-Melyik nem tetszett? A korcs, vagy a kurva?
-Fogd be-mondom annyira higgadtan, amennyire csak tudom, s a tekintetem automatikusan a lelátóra siklik, ahol Des ült.
Még mindig ott van. Már nem ül, ahogy a barátai sem, de ott van és mintha a szemében aggodalom csillanna. O'Brien követi a tekintetem, majd harsányan, tele rosszindulattal felnevet:
-Itt vannak? Te komolyan kihívtad ide a dugópajtid? Mi van, belezúgtál? Hát ez kurva jó-nevet egyre hangosabban-legalább látja, ahogy beverik a képed.
-O'Brien!-Jelennek meg a csapattársaim.-Kopj le!-Szól rá Adam ökölbe szorult kezekkel.
-Különben? Mutasd meg mekkora ember vagy White-lök rajtam újabbat, de egy mély levegő után kiengedek.
-Nem fogok lesüllyedni a te szintedre-felelem, s mint egy végszóra a bírók is ide siklanak, hogy lerángassák rólam a játékost és a barátait.
A tekintetem újra a lelátóra siklik, ahol Des még mindig befeszült testtel, ugyanolyan aggódó tekintettel eltátogja a néma kérdést:
-Jól vagy?
-Minden rendben-kacsintok rá, majd elindulok le a jégről, de megállok, mikor észreveszem, hogy Adam még mindig csak ott áll.-Minden oké Haver?
-Persze, príma-motyogja, de a hangja megint olyan gondterheltnek tűnik, s ahogy mellésiklom látom, hogy a lelátó felé mered.
-Mi van Ad?
-Semmi, jó meccs volt. Nyertünk és nem lett balhé. Menjünk-veregeti meg a vállam, majd elindul le a jégről.
Kezd elegem lenni abból, hogy a legjobb barátom titkolózik előttem és hazudik a hogylétéről. Komolyan ennyire hülyének néz? Vagy azt hiszi, hogy ilyen jó színész? Mert akkor el kell keserítenem, hogy nem megy neki. Ha pedig az előbbi, akkor kapja be, mert basszus van szemem. A vak is látja, hogy valami nem oké vele. És én vagyok a legjobb barátja. A minimum, hogy elmondja, hogy mi van vele, nem? Ezért még tuti, hogy elkapom a grabancát. Viszont most ez nem ennek az ideje.
Veszek egy nagy levegőt, majd követem a csapattársaim az öltözőbe, hogy aztán végighallgathassuk az edző rövid és tömör dícséretét. Nos, legtöbbször ugyanazon alapszik és amint beérek a többiekhez és leülök, ő el is kezdi ezt mondani, ami meglepetésünkre most mégsem olyan rövid.
-Tudom, hogy a Doane játékosai mennyire szabálytalanok és, hogy az életben is hogy viselkednek veletek, nem csak a jégen. De örülök, hogy sikerült nem balhéba keveredni sem a meccs alatt, sem pedig azután. Szép játék volt. Büszke vagyok-bólogat halvány mosollyal, majd a hóna alá csapja a tábláját.-De ne szálljunk el. Innen folytatjuk-feleli, s már itt sincs.
Tudom, hogy nem nagy monológ, de igen...ez a mi edzőnk szájából igen is annak tűnik. Szerintem az itt átélt éveim alatt még egyszer sem hallottam ennyire hosszú beszédet mondani. Amikor veszítünk, akkor is csak pár szót mond, majd a következő edzésen, vagy meccs előtt részletesen kielemezzük a hibákat. De amiket elmond nekünk, az sosem több két sornál. Ha én ezt tenném a kölyökcsapattal, valószínűleg azt hinnék, hogy utálom őket és a büszkeségem sem valós, így náluk én próbálok kevésbé szűkszavú lenni és sokkal lelkesebb. Na jó...nem próbálok, hanem ösztönből jön, dehát nem tehetek ellene, hiszen imádom őket. Azonban most nem a kölyökcsapattal vagyok, így nem kell túl lelkesnek lennem, hiába vagyok az. Ezek egyetemista fiúk, nem hegyi beszédekre vágynak egy nyertes meccs után. Nekik pár szó is elég, csak szabadulni akarnak, nőzni és piálni. Mondjuk most én sem vágyom jobban másra, csak, hogy magamhoz ölelhessem Destiny-t és egész este mellett legyek.
Te beteg vagy? Komolyan belezúgtál?-Szólal meg a kisördög a fejemben.-Bárkit megkaphatsz, nem kell leragadnod nála.
Tudom. De most erre vágyom.
Veszek egy mély levegőt, majd vigyorogva felállok.
-Nyomás zuhanyozni, hogy minnél előbb mehessünk szórakozni!-Szólok a többiekhez, akik csak egyetértésképp hallatnak egy csatakiáltást, majd mind elkezdünk készülődni.
A szavaim ellenére a szezonok ideje alatt nekem megvan a pialimit, ami fölött sosem iszom, mivel egy részt csapatkapitány vagyok, más részt, nem akarom szétcsapni magam és harmad részt nem hiszem, hogy az az igazán jó buli, amihez tömérdek pia kell, hogy jól érezze magát az ember, na meg nekem nem lenne mindegy egy drog, vagy alkohol tesztnél, ha esetleg megbuknék, ugyanis én a profik közé szeretnék kerülni.
Amint elkészülök, felkapom a cuccom és kifelé veszem az irányt a stadionból, ahol Des és a barátai várnak. Út közben pár rajongó elkap egy fotóért, vagy gratulálni de igyekszem minnél gyorsabban letudni őket, mert ahogy meglátom Destiny-t a mosolyával, az addig bennem lévő vágy, hogy magamhoz öleljem, csak fokozódik. Ahogy odaérek hozzájuk, lepacsizom Jasonnel, üdvözlöm a lányokat-akik úgy néznek rám, mint valami Istenre-majd megteszem, amire vágyom. Úgy ölelem magamhoz Des-t, mintha már ezer éve nem láttam volna, pedig reggel mellette ébredtem.
-Remek voltál-suttogja a fülembe közbe, amivel szélesebbre varázsolja a mosolyom.
-Jó meccs volt-gratulál Jason is, amint elválok a legjobb barátjától.
-Kösz-biccentek, s képtelen vagyok nem mosolyogni.-A Monolith mellett döntöttünk-kezdem magyarázni nekik a tervet.-Minket visszavisznek a campus-ra és onnan megyünk majd kocsikkal.
-Akkor ott találkozunk-ad puszit meglepetésemre a számra Des, majd elindul a kocsijuk felé, amivel jöttek.
Azt hittem, hogy most, hogy Jason itt van, így más lesz az egész szitu, de amikor kijöttem, láttam, hogy ő Sabrinával kifejezetten lelkesen dumál, így ezekszerint nem gáz neki. Kétlem, hogy Des olyat tenne, amivel bántaná a legjobb barátját, így nem aggódom, hogy én olyat teszek esetleg, amit nem kéne. Miután végignézem, ahogy a feszes popsiját ringatva-ami a gatyán lévő vágás miatt olykor kilibbenve mutatja meg alsó vonalát-elugrándozik az autóhoz, felszállok a buszra és leülök a szokásos helyemre Adam mellé.
-Mostmár elmondod, hogy mi a gáz?-Szegezem neki ismét a kérdést, mielőtt bedughatná a fülesét.
-Minek kérdezed meg, amikor tudod a választ?-Néz a szemembe egy halvány mosoly kíséretében.
-Nem tudom. Ad, a legjobb barátom vagy. Mért titkolózol? Minek kerülgetjük a forró kását?
-Kicsit paranoiás vagy L-nevet fel, mintha ez tényleg jó kedvű lenne, de én túl jól ismerem.
Legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy ezzel a makacssággal rohadtul nem ér el semmit és csak engem bosszant fel vele, ráadásul segíteni sem tudok neki, de ehelyett csak veszek egy mély levegőt. Ennyivel nem fog lerázni, de most nem feszegetem tovább a húrt, mert egyikünknek sem lesz jobb tőle.
-Oké, majd máskor megbeszéljük-dőlök hátra, s mielőtt reagálhatna, Connor közbeszól.
-Hé Liam, kik az új dögös pipik, akikkel beszéltél? Az egyik, aki bejött az öltözőbe, nem?-Vigyorodik el perverzen, nekem pedig gombóc nő a torkomban.
Túl jól ismerem ezt a nézését.
Ő csak ne gondoljon semmire Destiny-vel kapcsolatban főleg, miután miatta utálta meg a hokisokat!
-Nem vagy az esetük Connor, szóval lényegtelen-próbálok laza maradni, de abból, ahogy Adam rám néz tudom, hogy ő levágta, hogy engem ez a helyzet feszélyez.
-Na azt majd meglátjuk-válik szélesebbé a mosolya, nekem pedig nagyobbá a gombóc.
-Vagy inkább nem-szólal meg Adam is.-Szedj össze valaki mást.
-Csak nem féltékenyek vagytok?
-Des mégcsak nem is bírja a képed-bukik ki belőlem, mire azok a csapattársaim, akiknek nincs bedugva a fülük lemerevednek, majd felénk fordulnak.
Reid, aki a döbbent Connor mellett ül felnevet:
-Ez haláli. Egy csaj, aki nem bírja Connort.-Görnyed előre a nevetéstől, de Connornak ez kicsit sem tetszik.
A srác nincs hozzászokva, hogy egy nő nem csípi, sőt Des esetében egyenesen utálja.
-Ezt meg mégis honnan veszed?-Mutat rám követelő hanggal.
-Ő mondta. Van közös órátok zsenikém-sóhajtok-tudod azok, akik ezerrel hajtanak, nem preferálják, ha más valaki azzal kap jobb jegyet náluk, hogy meghúzza a tanárt, vagy a tansegédet.
Úgy látszik ez most egy őszinteségi roham, de leszarom. Connorra már ráfért ez a pofon és, ha én nem, akkor valószínűleg ma Des vágja hozzá ugyanezt, csak talán durvábban. Sőt...tuti, hogy durvábban.
Ugyanakkor a képzeletbeli pofonom nem úgy sül el, ahogy terveztem. Connornak elkerekedik a szeme, majd úgy tűnik leesik neki, hogy kiről beszélek és az ajkai ismét perverz vigyorra görbülnek.
-Lefogadom, hogy ki tudom engesztelni úgy, hogy többet ne haragudjon rám.
-Olyan pofont fogsz tőle kapni, mint Severide a bisztróban-motyogja Adam, s bedugja a fülest, de mintha az izmai most még inkább meg lennének feszülve.
-Majd meglátjuk-ismétli magát Connor, s ismét előre fordul, de most James-en van a sor, hogy felnevessen.
-Ember, az a csaj betört az öltözőbe, hogy leordítsa Liamet. Rám konkrétan rám üvöltött, hogy húzzak ki onnan, ha azt hiszed, hogy csak úgy le tudod venni a lábáról és ő majd megbocsájt, akkor hülyébb vagy, mint gondoltam.
-Oh, van még ilyen jó sztori róla-fordul hátra vigyorogva Cameron és Emmett.-A múltkor megpróbált elfutni Liam elől, mire a mi remek kommunikációs képességgel ellátott csapatkapitányunk felkapta a vállára. És Des még ezután se adta fel, kalimpált és csapkodta Liamet, hogy tegye le. Bírom a csajt-intézi nekem a mondandója végét a zöld szemű, Emmett pedig csak helyeslőn bólogat.
Na igen, azt hiszem Des elég belevaló lány. De ez az, amit mindenki lát. Én viszont láttam a törékeny és érzékeny oldalát, ami sebezhetőséget sugárzott. Nem sok embernek mutatja ezt meg, de én köztük voltam és ez furcsa bizsergést kelt a mellkasomban.