Korcsolya élen táncolva {+18} (✔️)

~27.~

Destiny:
-Na nem, vidd arrébb a formás segged Hercegnő, vagy arrébb vitetem-szól rám Cam, amikor odaállok a mosogatóhoz, hogy megtisztítsam a koszos edényeket.
-De elmosogatok én szívesen-próbálok ellenállni a finom lökdösődésének.
-Nem-nem-rázza a fejét Emmett, miközben elkezd mosogatni.-Te főztél, akkor ez a mi feladatunk.
-De ti meg hagytátok, hogy beköltözzek ide-ellenkezem tovább, mire Cameron Liamre pillant.
-Liam, tartsd kordában az asszonyt és vidd innen kérlek, hogy elmosogathassunk.
-Már viszem is-lép elém a fiú, de én hátrálok.
-Ne merészeld-figyelmeztetem annyira fenyegetőn, amennyire csak tudom, de mit sem érek vele.
Kettőt pislogok és már csak Liam hátát látom, ahogy a vállára kap.
Megint.
Kezd elegem lenni abból, hogy ez a srác így oldja meg, ha ellenkezem.
De igazából egy részemnek nagyon tetszik és jól esik, hogy ennyire foglalkozik velem.
-Liam, az Isten áldjon meg, azonnal tegyél le, vagy szétrúgom a segged-kapálózom idegesen és kezdem csapkodni a fenekét, de ő csak felnevet.
-Ebből a pózból akarod szétrúgni a seggem?
-Liaaaaam!-Emelem meg a hangom, de igazából tudom, hogy ezzel csak jobban szórakoztatom őt.-Tegyél le, nem kérem még egyszer.
-Ne fenyegess Bébi-csapkodja meg a fenekem, majd leemel a válláról és a kanapéra állít, magával szemben.-Megnyugodtál?-Mosolyog a szemembe nézve.
-Leszoknál arról, hogy a válladra kapsz, vagy elrabolsz, ahányszor nemleges választ kapsz?
-Bocs Cicám, de ez velem jár.
-Minden csajodat elraboltad, amikor nemet mondtak?-Akasztom a karjaim a nyakába, s rábízom az egyensúlyom a vállaira.
-Nem, te ilyen különleges személy vagy-öleli át a derekam, s finom csókot lehel az ajkaimra.
-Ez azért megnyugtató-mosolyodom el, s a mellkasomban eszméletlen forróság robban szét.
-Az, hogy te vagy az egyetlen, akivel így viselkedem, vagy az, hogy nem rabolok el lányokat?
-Is-is-adok puszit neki megint.-A holnap délután akkor csak a miénk ezekszerint?
-Igen-bólint mosolyogva.-Négykor végzem az edzésen, aztán érted megyek a bisztróba és jövünk haza.
-Jó-biccentek én is és újabb puszit csenek tőle.-Ha változik valami, akkor úgyis beszélünk.
Liam édesen elmosolyodik, majd leül a kanapéra, engem az ölébe húz és betakarja magunkat.
Nem kétség, hogy szeretem őt. De amit nem hittem volna az az, hogy napról-napra egyre jobban szeretem. Mindig azt hiszem, hogy nem lehet jobban fokozni az érzelmeimet, de akkor mindig csinál valamit és én még jobban szerelembe esem vele.
-Na had halljuk azt a sztorit-lépnek be a fiúk a nappaliba és lehuppannak mellénk a kanapéra.
Nem szólok semmit, csak mosolyogva belépek az alkalmazásba a telefonomról, majd a profilomra kattintva, kikeresek egy történetet, ami nekik is tetszhet véleményem szerint és nem túl nyálas nekik. Végül a választásom a sci-fire esik, amit nem olyan régen kezdtem el írni és még elég friss. A szobára csend telepedik, ahogy elkezdem olvasni a sztorit és úgy hallgatnak, mintha az életük múlna rajta. A hangom remeg, mert nagyon izgulok a véleményük miatt, de mégis van bennem egy furcsa nyugalom. Tudom, hogy ha nem is tetszik nekik, akkor sem nevetnének ki, vagy szólnának be és nagyon jól esik, hogy ennyire érdeklődnek az iránt, amit én szeretek és csinálok. Még Liam is csendben hallgat, pedig neki már szinte mindegyik történetemet fel kellett olvasnom. Mégis úgy figyel, mintha először hallaná tőlem ezt.
-Hogy tessék?-Akad ki Cam, amikor az utoljára publikált fejezet végére érek.-Na nem. Hol a folytatás Hercegnő?
-Majd jön, ha megírtam-mosolyodom el a reakcióján.
-Akkor siess vele és amint kész küldd el, vagy olvasd fel nekem.
-Hé, minket se hagyjatok ki belőle-figyelmeztet Emmett is, míg Adam csak rám néz és kedvesen azt kérdezi:
-A többi sztorid linkjét is megadod?
-De azok főképp romantikusak.
-Az nem baj-rázza meg a fejét édes mosollyal.
-Mindjárt csinálok egy csoportot és ott átküldöm nektek, aztán válogathattok, hogy melyiket akarjátok-kezdem csinálni, amit mondok.
-Aztán megmutatod anyukád zenekarát?-Pillant rám Emmett, miközben bekapcsolja az XBox-ot és szétosztja a kontrollereket.
-Persze, egy pillanat-ígérem a linkekkel babrálva, s miután beküldtem azokat az újonnan kreált csoportunkba, már be is rakom az egyik számot, amit az édesanyám írt még régen.
-Már értem, hogy kitől örökölted a gyönyörű hangodat-mosolyodik el kedvesen Emmett a dal közepén.-Nagyon jó énekes.
-Igen, az volt-bújok Liamhez, aki szorosabban ölel magához.-Mindig szeretett énekelni. Amikor rossz kedve volt; ha boldog volt; ha engem vígasztalt; ha rémálmom volt; amikor zuhanyzott. Ő minden érzelmét a dalokba vitte bele. Apával imádtuk hallgatni, ahányszor csak tudtuk. 
-Azt is jó hallgatni, amikor te énekelsz-ad puszit a fejem búbjára Liam, amitől a szívem hatalmasat dobban.
Cam és Emmett mosolyogva figyelnek minket és sokatmondó pillantásokat vetnek az engem ölelő fiú felé, Adam viszont pont, hogy elkapja a tekintetét és inkább elindítja a játékot. Mióta itt vagyok, olyan, mintha a világ összes gondja az ő vállát nyomná.
Nem tudom, hogy én bántottam-e meg, vagy valami történt vele és véletlen egybeesés az egész, de látom a szemén a fájdalmat és nagyon nem tetszik. Annak sem örülök, hogy ő és Liam a fiúk elmondása szerint mostanában egyfolytában civakodnak és összeszólalkoznak. Szeretnék beszélni vele, de előbb Liammel tárgyalok erről, mert nem akarom olyanba ütni az orrom, ami nem tartozik rám.
-Játszhatok én is egy kört?-Kérdezem, miután a fiúk lejátszották az elsőt.
-Naná-adja a kezembe a kontrollert Liam.-Tudod, hogy mit hogyan kell, vagy segítsek?
-Tudom. Régen apával játszottunk egy csomót, úgyhogy megvan, hogy hogy kell, csak berozsdásodtam.
-Van olyan, amit nem csináltál, vagy próbáltál ki?-Kérdezi Cam, miközben összerak magának egy új fegyvert a játékban, mire csak megvonom a vállam.
-Sok mindent nem csináltam még, de nyitott vagyok az új dolgokra.
-Liam, nehogy elbaszd ezt-figyelmezteti Emmett a fiút, aki a takaró alatt kezdi cirógatni a combom.
Az ujjai finoman járnak fel és le a lábamon, s mivel azt nem takarja semmi, a testem folyamatos libabőrben van.
-Hidd el, hogy nem akarom-válaszol a haverjának, s a keze a belső combomra vándorol.
Hatalmasat kell nyelnem, hogy az elindított játékra tudjak koncentrálni, de Liam nem könnyíti meg a dolgom. Nem tudom, hogy szándékosan-e, de az ujja folyamatosan megsimítja a nőiességem, ami szinte könyörögni kezd, hogy érintse meg komolyan.
-Hagyd már abban-fészkelődöm mosolyogva, harcolva a vágyaim ellen, amik teljesen a szavaim ellenkezőjét akarják.
-De tetszik-suttogja a fülembe a tévét nézve.
-Liam, itt vannak a fiúk, higgadj már le-bököm hasba a könyökömmel óvatosan, de mit sem érek vele.
A keze tovább járkál a combomon és érint meg ott, ahol csak szeretne. És ugyan azt mondom, hogy álljon le, de nagyon tetszik ez az egész helyzet.