Befogadtam egy "koloncot" / Dabi X Shigaraki /befejezett.

18.fejezet

/Dabi Todoroki/

Szemeim kinyitása előtt percekig fetrengtem, semmi nem vett rá, hogy felébredjek teljesen. Sokáig fent voltunk az este, főleg a kislány miatt, aki fél órával azután, hogy elszundítottunk, felkiabálta az egész házat. Nem tudom Nanami-san és Itsuki mikor értek haza, de tisztán emlékszem az ajtócsapódásra, viszont annyira fáradt voltam, hogy az időt sem voltam képes megnézni.

-Dabi!-bökött meg, mire csak egy nyöszörgést kapott válaszul.-Szóval ébren vagy!-éreztem, ahogyan felkönyököl mellém az ágyban.

-Hagyj!-fordultam a hasamra, arcomat erősen a párnába nyomtam.-Álmos vagyok.-motyogtam.

-Nem nézel rám?-ült fel. Lassan nyitottam ki szemeimet, hogy tekintetemet végigfuttassam a barátomon.

-Mit szeretnél?-ásítottam.

-Csinált reggelit.-célzott Nanamira.

-Nem aludhatok még egy kicsit?-kérleltem, de már rég kiment az álom a szemeimből.

-Akkor egyedül tusolok.-biggyesztette le ajkait és felpattant, majd egy pólót és egy alsót kikapva a szekrényéből kezdett el lépkedni az ajtó felé.

-Ébren vagyok!-ültem fel azonnal, mire Ő csak felnevetett.

-Jössz akkor?-harapta be ajkait.

-Egy ilyen ajánlatot bűn lenne kihagyni!-álltam fel.-Amúgy, jó reggelt!-karoltam át a derekát.

-Neked is, álomszuszék!-állt lábujjhegyre, hogy csókot nyomhasson a számra.

-Mostanság bújósabb vagy.Ez tetszik.-vigyorodtam el.

-Ne szokd meg!-fordult el, és kinyitva az ajtót, megindult a fürdő felé. 

 Folyosón belebotlottunk Nanamiba, ami annyit jelentett, hogy én a földszintre indultam, mert elég furcsa lett volna, ha ketten megyünk a fürdőbe. Álmosan vettem elő egy poharat a szekrényből, hogy ihassak egy pohár vizet, mikor Itsuki belépett, teljes hadifelszerelésbe, mármint öltönyben. Sosem értettem miért élveznek pingvinnek öltözni minden áldott nap, én amikor csak tehettem, farmerban meg pulóverben mentem be dolgozni. Tekintetét végigfutatta rajtam, de egyáltalán nem foglalkoztam vele, higyjen amit akar.A csapot megnyitva töltöttem tele az üvegpoharat, melyet szinte rögtön el is fogyasztottam, miközben a férfi éppen kávét főzött. A fekete ital illata azonnal bekúszott az orromba, szinte már-már sóvárogtam akár egy kortyért is, de a büszkeségem nem engedte meg, hogy a múltkori balhénk után hozzá szóljak. Talán tíz perce mehetett már ez az egész, mikor a barátom belépett az ajtón, karjaiban a kislánnyal, mögötte pedig a nővel. A tegnapi időtöltés eléggé összehozta a testvérpárt, ami mosolygásra késztetett. Shiga szólt, hogy most már mehetek én, mire hálásan pillantottam rá és már is siettem, hogy vehessek egy gyors zuhanyt. Borzasztóan jól esett a langyos víz, úgy éreztem végre sikeresen felébredhettem. Átsiettem a szobájába, hogy felkaphassam magamra a tenapi ruháimat, végül pedig visszasétáltam a konyhában, ahol már mindenki ott volt.

Nanami-san lehelyezett elém egy tányért, melyen eléggé incsiklandó palacsinták foglaltak helyet. Hálásan pillantottam rá, majd megköszöntem, de lehurrogott, hogy segítettem tegnap este vigyázni a kicsire, ezért ne köszönjem. Telefonom többször is megrezzent a zsebemben, hiszen még kelés után levettem töltőről. Nem nagyon volt kedvem megnézni, szóval hagytam a francban. Nyugodt hangulatban telt a reggeli egészen addig a pillanatig, ameddig a legidősebb férfi ki nem nyitotta a száját.

-Mondcsak Dabi.. Mi vett rá, hogy kilépj?

-Meguntam, hogy szinte csak rám számít a főnök.-közöltem szűkszavúan. A nem rég történt eset óta, nem nagyon javult köztünk a légkör, tapintható volt a feszültség.