23.fejezet

1.2K 86 22
                                    

/Shigaraki Tomura/

-Nem alszol ma nálunk?-tekintetem nem vettem fel telefonomról. Éppen abban a pillanatban ült be mögém, hogy átkarolhassa derekamat, ajkait pedig pólón keresztül a vállamra nyomta.-Folyamatosan itt lógok, már panaszkodik a kis csaj, hogy sosem vagyok otthon.-dőltem a mellkasának.

-Már tud beszélni?-szinte láttam magam előtt mosolyát.

-Tanulgat, de még szinte nincsenek rendes szavai. Viszont ahányszor mondom neki, hogy nem leszek otthon, levágja a hisztit és sírva fakad.-kuncogtam.

-Hamar megszeretett.-szórakozott tincseimmel.-A válaszom pedig igen. Rég láttam a csöpp hercegnőmet!-vigyorgott.

-Kezdem azt hinni, hogy a három éves húgom többet mozgat meg benned, mint én!-nevettem fel.

-Oh, hidd el, jobb, ha én mozgok benned.-suttogta fülembe. Ajkai súrolták cimpámat, mellkasom hullámzani kezdett.

-Perverz!-csaptam rá kézfejére, Ő pedig felnevetett.-Öltözz fel, és menjünk akkor!-pillantottam hátra.

-Pedig a meleg után olyan jól esik ilyen szabadon lenni!-húzta el száját.

-Ezt mondd azoknak, akik megbámulnak majd az utcán, hogy egy törölköző lóg a derekadon!-forgattam szemeim.

-Legalább látnának valami szépet!-vont vállat.Felvontam a szemöldököm és kibújtam kezei közül.

-Úgy tudtam, hogy ez,-helyeztem mutatóujjam kockás pocakjára.- csak nekem jár.

-Most, hogy mondod..-fogta meg csuklómat és elemelte hasától.-Meggondolhatom, hogy felöltözzek.-harapta be ajkát.

-Jobban tennéd!-tekintetem alig tudtam felemelni kockáiról, de azt is úgy, hogy végigvezettem felsőtestén. 

Megráztam a fejem és felálltam az ágyból. Kinyújtottam öreg csontjaimat és ásítottam egy nagyot. Sokáig tartott kiszedni a hajából a festéket, nem győztem bocsánatot kérni tőle, de Ő csak nevetve mondta, hogy semmi baj.Mikor már nagyon sok ideje szenvedett odamentem hozzá és segítettem neki, ekkor láttam meg egy kis vörös lenövést. Sosem vettem még észre, hogy nem természetesen fekete tincsei vannak, ezt betudtam annak, hogy amúgy is gyakran jár fodrászhoz. Hosszú küzdelmek árán sikeresen visszakaptuk a hajkoronáját, így már csak a szárítással kínlódtunk. Azóta pedig egyáltalán nem volt hajlandó felöltözni, egy szál törölközővel a derekán mászkálgatott a lakásban, azzal a címszóval, hogy neki így kényelmes, mert kettésül. Nem mondom, hogy ellenemre volt a látvány..

Pár perc múlva már alsóban állt a szekrény előtt és a ruhatárát nézegette, majd előkapott egy fekete rövidnadrágot egy fehér atlétával. Vele ellentétben, rajtam egy hosszú szárú nadrág volt, az Ő egyik pólójával. Be kell valljam, nem volt túl kellemes, nagyon melegem volt, ezért akartam, hogy minél hamarabb elkészüljön. Idő közben küldtem egy üzenetet anyának, hogy ma Dabi nálunk fog éjszakázni, szóljon  a kicsinek is. Szinte azonnal válaszolt, hogy örül, hogy ma én is otthon alszom, a kislány pedig alig várja, hogy láthassa a "Hercegét". Nem bírom hangsúlyozni, hogy a húgom szinte beleszeretett a barátomba. Nem félek, hogy lenyúlja tőlem, hiszen csak egy három éves totyogó. Be kell valljam, imádom nézni, ahogyan Aikoval játszik, rettenetesen aranyos látvány.

Fél óra múlva már majdnem megérkeztünk, keze a combomon pihent, másikkal  pedig a kormányt tartotta. Amikor leparkolt a ház elé, rám mosolygott. Egy gyors puszira közelebb hajolt hozzám, majd kiszállt az autóból. Már kikapcsoltam az övem és nyitni szerettem volna az ajtót, amikor a barátom ezt kívülről megtette helyettem. Elvörösödve kiléptem a járműből, amit Ő gondosan bezárt,  majd elindultunk a ház felé. Udvariasan előre engedett a kapuban és a bejárati ajtónál is. 

Befogadtam egy "koloncot" / Dabi X Shigaraki /befejezett.Où les histoires vivent. Découvrez maintenant