Befogadtam egy "koloncot" / Dabi X Shigaraki /befejezett.

16.fejezet

/Shigaraki Tomura/

Idegesen járkáltam fel s alá a folyosón. Kezemben egy kisebb jegyzetfüzettel, mi a legfontosabb tételeket tartalmazta a mai történelem érettségihez. Magamban több imát is elmormoltam, hogy sikerüljön, hiába tanultam éjszakákat, nem tudtam minden tételt álmomból felébresztve. A tanulásomat csupán az zavarta meg, hogy a vizsgabiztos kilépett a teremből és közölte, hogy itt az idő. Remegő térdekkel indultam meg abba az irányba, mikor egy kéz megszorította a vállamat.

-Menni fog!-szemeim arcára irányítottam, akármennyire nem voltam jobb helyzetben Shoutoval, mondata megnyugtatott.

-Könnyen beszélsz..-motyogtam.

-Tomura, ne hülyéskedj!-forgatta szemeit, mint mindig, most is bent volt a kék kontaktlencséje.-Ha idegeskedsz, el szúrod. Próbálj megnyugodni.

-Megpróbálok.-fújtam ki hosszan a levegőt.

-Sajnálom.

-Hmm?-kaptam újra felé fejem.

-A szilveszteri esetet. Nem volt még alkalmam bocsánatot kérni a félreértés miatt. Túlságosan aggódtam a bátyámért és nem tudtam tisztán gondolkozni, végül pedig csak belerondítottam az alakuló dolgaitokba.-helyezte tenyerét a tarkójára. Ajkaimra felkúszott a mosoly, teljesen el is feledkeztem arról, hogy éppen a teremben kéne lennünk, boldoggá tett, hogy így gondolja.

-Én is sajnálom. Az az este nagyon nem úgy sikerült ahogy szerettem volna és sem vágtam túl szép dolgokat a fejedhez.

-Akkor..Minden oké?-arcán kínos mosoly ült ki.

-Ez csak természetes!-kuncogtam, aztán az ingénél fogva berángattam.

Be kell valljam, igaza volt az ifjabb Todorokinak, így, hogy nem stresszeltem, teljesen átláttam az egészet, mindenhova tudtam írni valamit, ami remélhetőleg jó is. Nem is értem, hogy miért a történelmen izgultam, mikor matekból sokkal rosszabb vagyok. Mielőtt be kellett volna adni, volt időm átfutni az összes válaszomat, erősen koncentrálva az évszámokra és a fogalmakra. Mikor ezzel végeztünk, megkönnyebbülten engedtem tartásomon, Shouto lépett a padomhoz. Érdeklődve meredt rám, de én csak rámosolyogtam és bólintottam. Azt hiszem, hogy sikerült. Midoriya boldogan ugrott a nyakamba és közölte, hogy már unta, hogy ingáznia kellett közöttünk, mert feszült volt a légkör, Himiko pedig helyeselve pattant fel a padomra. Megállás nélkül magyaráztak, mi pedig a felemással hajúval hallgattuk őket. Bocsánatot kértünk tőlük, amiért ilyen helyzetbe hoztuk Őket is, viszont egy tekintet nem hagyott nyugodni. Szemeimmel azonnal megtaláltam, hogy ki méreget, ki más, ha nem Ryo lett volna?  Kicsit felment bennem a pumpa, azok után, ami az elmúlt években történt, ne méregessen! Keressen magának egy másik idiótát, akit így átbaszhat.Azt hiszem amióta elkezdtem szocializálódni, egyre többet káromkodok.

-Shigaraki, figyelsz?-legyezett előttem a zöld hajú, göndör fiú.

-Bocsi, elbambultam!-nevettem zavartan. -Miről maradtam le?

-Menni kell egy másik terembe, kezdődik a matek írásbeli!

Hatalmasat nyeltem, hiába készültünk Dabival olyan sokat, még mindig paráztam, hogy elfelejtem a legkönnyebb egyenlet megoldásához szükséges képletet. Kezeim remegtek, kissé nyirkosak is lettek, már csak az előttem heverő "füzetre" tudtam figyelni. Egy férfi volt bent, hangja szinte hasította a csöndet, mikor jelezte, hogy kezdhetjük. Az első feladatnál idegesen járattam tekintetem, de sehogy sem akartam rájönni, hogy mit is akarnak mondani a sorok. Teljesen bepánikoltam, hogy már az első feladatnál elvesztettem a fonalat, mikor felpillantva "sógorommal" néztem össze. Szemei nyugalmat sugároztak, szinte láttam magam előtt a bátyja mosolygós arcát, hogy közli, hogy ez semmi sem nekem. Újra a lapra szegeztem tekintetem, kissé nagyobb sikerrel olvastam át a feladatot. Talán a közepénél járhattam, mikor beleütköztem egy feladatba, amit nehezen sikerült megoldanom Dabi segítségével is. Szemöldökömet összeráncolva próbáltam kiszedni a lényeget a szöveges feladatból, de sehogy sem jutottam dűlőre. A plusz lapra elkezdtem firkálgatni, hogyan lehetne megoldani, de két megoldásnál lyukadtam ki. Mérges tekintettel meredtem a lapra, eszembe se jutott az ellenőrzés lehetősége, főképp nem, mikor felém lépett a vizsgabiztos. Törinél is sétálgatott a nő, de nem számítottam rá, hogy pont felettem fog megállni valamelyik is. Ajkamba harapva meredtem a papírra, elkerülve a szemkontaktust, mikor egy kéz gyorsan a második megoldásomra mutatott. Ajkaim elnyíltak, mikor felnézve a férfi már más felett állt, de visszapillantva halvány mosollyal biccentett. Gyorsan kezdtem el körmölni a helyes megoldást, hogy áttérhessek a többi kikínlódására. Ezek után már nyugodtan láttam neki a maradéknak, sőt hamarabb kész is lettem, mint vártam. Magabiztosan vittem ki a végszónál a lapjaim, a vizsgabiztos pedig kifelé menet megpaskolta a vállam, én pedig egy hálás tekintettel néztem vissza rá.