Befogadtam egy "koloncot" / Dabi X Shigaraki /befejezett.

24. fejezet

/Dabi Todoroki/

Izgatottan parkoltam le barátom otthona előtt, pár perccel hamarabb, mint kellett volna, ennek ellenére Ő is kint állt már, láttam tekintetében a félelmet. Miért is táplálunk ilyen érzelmeket? Elérkezett az a csodás nap, mikor én sikeresen betöltöttem a 21. életévemet, Ő pedig eljön velem a családomhoz. Vigyorogva néztem végig, ahogy bepattan mellém az autóba, arcán egy kis kétségbeeséssel. Mellkasát egy sima fekete pólóval takarta, hozzá pedig egy farmerkék térdnadrágot viselt, egy rövid szárú tornacipővel. Én is hasonlóan voltam felöltözve, de ezen már meg sem lepődtem, gyakran öltöztünk össze tudatunkon kívül.

-Nem öltöztem túl lazán? Még visszaszaladhatok átkapni valamit!-annyira aranyos volt aggódása, pedig semmi oka nem volt rá.

-Tökéletes vagy!-helyeztem tenyerem a combjára.

-Akkor jó!-sóhajtott megkönnyebbülve. Viszont arca simasága csak pár másodpercig tartott, vigyor kúszott fel rá.

-Mit mosolyogsz?-vontam fel szemöldököm. Minden magyarázat nélkül a zsebébe nyúlt és egy kisebb dobozt vett ellő, majd felém nyújtotta.

-Tudom, nem egy nagy ajándék, se semmi ilyen, de képtelen lettem volna otthagyni a boltban, egyből eszembe jutottál róla.-sütötte le szemeit elpirulva.-Boldog születésnapot!-helyezte szabad tenyerét tarkójára.

-Nem kellett volna!-emeltem fel védekezően kezeimet. Kérlelően pillantott rám, aminek nem tudtam ellenállni, muszáj voltam elvenni tőle a kis dobozt. Még utoljára rápillantottam és leemeltem a tetejét. Ajkaim egy pillanatra elváltak egymástól, mikor megláttam a kis ezüstláncon lógó kamera alakú medált.-Úr Isten, életemben nem kaptam még ilyen hozzám közelálló ajándékot!-lepődtem meg.-Ennél jobbat nem is választhattál volna, köszönöm!-öleltem át azonnal, már amennyire a biztonsági öv engedte.

-Örülök, hogy tetszik!-fúrta arcát a nyakamba.

-Tudod mi hiányzik még?-húzódtam el pár centire.

-Mi?-harapta be ajkát. Szemeim maguktól tévedtek le párnácskáira, aztán pedig vissza szemeire.

Tenyeremet arcára helyeztem, ajkaimat pedig az Övéire nyomtam. Semmi túlzásba nem estem, egy egyszerű, lassú csók volt, csupán az ajkainkkal. Nem tudom meddig tarthattak a meghitt perceink, de egy idő után elvörösödve elhúzódott, én pedig megkértem, hogy kapcsolja be a nyaklánc kapcsát. Pár percig még elvoltunk foglalva egymással, azután pedig végre beindítottam az autót. Az út alatt párszor rápillantottam, láttam rajta, hogy minél jobban közeledünk, annál jobban izgul.

Mikor leparkoltam, egy gyors csókra ajkaihoz hajoltam, hogy eltereljem a figyelmét. Felesleges izgulnia, megmondtam anyáéknak, hogy nem akarok nagyon komoly, konyhában ülős ebédet, így megbeszéltük, hogy kerti parti lesz ebből az egészből. 

Miután kiszálltunk a kocsiból, előreengedtem a kapuban utána pedig voltam olyan merész, hogy egyből a hátsókert felé mentem, jelzés nélkül, hogy megérkeztünk.  A helyszínen elég nagy hangzavar volt, a háttérben ment egy pörgősebb zene, Natsuo és Fuyumi pedig nem túl csendesen vitatkozott arról, hogy ki fog először beszélni a barátommal, aki ennek hallatán még jobban lesápadt. Anya egy nagyobb asztalnál készítette elő a grillezéshez kelő hozzávalókat és halvány mosollyal nézte a testvéreimet. Szemeimmel az öcsémet és apámat kerestem, az előbbi egy kerti székben terpesztett, míg a másikat sehol sem láttam. Shouto felkapta tekintetét az érkezésünkre, a székből is felpattant, hogy üdvözölhessen minket, először velem fogott kezet, aztán pedig magához ölelte a barátom.