Befogadtam egy "koloncot" / Dabi X Shigaraki /befejezett.

22.fejezet

Derekamra egy kisebb súly nehezedett, mellkasomon mintha két tenyér támaszkodott volna. A redőnyt sikeresen felhúzva hagytuk tegnap, így éreztem a meleget, ahogy süti meztelen felsőtestem. Úgy éreztem bármelyik pillanatban visszasüllyedhetek az álmok tengerébe, de ezt a rajtam helyet foglaló egyén igyekezett megakadályozni.

-Dabi, azt mondtad, hogy ma elmegyünk megnézni a stúdiódat!-nyomot csókot az arcomra.

-Egy kicsit..Még egy kicsit..-motyogtam.

-Dabiiiii!-feküdt el rajtam,kikényszerítve egy fájdalmas nyüszítést.

-Jó, oké, felkeltem!-hunyorogtam.

 Lendületből felült, hogy tisztán láthassam meg persze, hogy kapjak levegőt, így korán reggel. Szemeim szinte azonnal kipattantak, számban összefutott a nyálam. Testét csak a tegnap este ledobott pólóm takarta,  melynek szélesebb nyaka láttatni engedte egyik vállát, vele együtt a lila foltokat. Haja kócosan meredezett mindenfelé, arcán tagadhatatlanul ott ült a szokásos mosolya. Tenyeremet a felső alá csúsztattam, meg sem állva a derekáig. Kissé csalódottan tapasztaltam, hogy visel alsót, de ezért a reggeli látványért megérte felkelni. Hatalmasat sóhajtva támaszkodtam meg másik karommal, de leplezhetetlenül jó kedvem lett ébresztője miatt, már korán reggel. Lehajolva nyomott egy puszit számra, melyből nem engedtem, kezem elvettem derekáról és ujjaimat tarkójánál a tincsei közé fűztem. Nyelvemet könnyedén helyeztem át szájába, hogy lassú, lomha táncra hívhassam az Övét.  Természetesen belement a játékba, ajkait hasonló lágysággal kezdte mozgatni enyém ellen.

Ujjbegyeivel körkörös mozdulatokat végzett mellkasomon, libabőrt kiváltva belőlem.

-Jó reggelt!-suttogta ajkaimra.

-Ennél jobb nem is lehetne!-öleltem meg szorosan, nem zavartattam magam, hogy egy szál farokban vagyok, de úgy tűnt, Őt sem igazán foglalkoztatja.-Nem bántad meg?-tettem fel azt a kérdést, ami már este óta izgatta a fantáziámat.

-Idióta!-morogta.-Szerintem jobb nem is lehetett volna.

-Nagyon fájt?-kerültem ki előző mondatát.

-Most komolyan erről fogunk beszélgetni?-vonta fel fél szemöldökét, én pedig, hogy nyomatékosítsam érdeklődésemet, hasonlóan cselekedtem.-Oké, először igen..-sütötte le szemeit.

-Sajnálom.-csókoltam homlokon.

-Nincs mit sajnálnod, egy idő után már tényleg jó volt.Viszont....-vörösödött el.-Mondd, hogy kocsival megyünk a stúdióhoz.

-Miért?Olyan szép idő van!-pillantottam az ablakra.

-Khm...-köhécselt, de sehogy sem esett le, amit mondani szeretne. Sőt, szerintem ki sem szeretné mondani. Csuklómat megragadva helyezte tenyerem fenekére, így egyből eljutott a még ébredező agyamhoz, hogy miről is van szó.

-Óóóóó!-bólintottam, mint egy ovis kisgyerek, mikor rájön a játék lényegére.-Akkor kocsival megyünk!-kuncogtam.

-Nem vicces!-háborodott fel, de szemeiben ott ült a játékos csillogás.-Csináltam reggelit.-mosolyodott el.

-Akkor menjünk, együnk.

Felkecmergett rólam, én pedig egy lassabb tempóban másztam ki az ágyból, majd a szerkényhez lépve, kivettem egy alsót. Hátamon végig éreztem tekintetét, ettől pedig csak az egoizmusom kezdett nőni.  Pár perccel később már egy forró kávéval és palacsintával ültem az asztalnál, míg Ő a pultról lógatta lábait. Csak néhány szót váltottunk, szerintem mindketten a tegnap este hatása alatt voltunk. Ahányszor felé pillantottam, enyhén elpirult, vagy kerülte tekintetemet. Arcomról levakarhatatlan volt a mosoly, rég nem voltam ennyire felszabadult.Reggelim befejeztével a mosogatóhoz léptem és belehelyeztem a tányért, tudván, hogy később úgy is lesz időm elmosni.