Befogadtam egy "koloncot" / Dabi X Shigaraki /befejezett.

4.fejezet

/Dabi Todoroki/

     Pár nap telt el azóta, hogy a srác nálam lakik. Nem igazán találkoztam vele, mivel sokat tanult, vagy én nem voltam itthon, a munkám végett. Mostanában egyfolytában bent vagyok, mivel mindent rám sóznak. Be kell valljam, gondolkoztam, hogy átmegyek hobbi fotósba, de végül mégsem léptem ki, hiszen nem lehetek biztos abban, hogy találok valami mást, amit esetleg élveznék is csinálni. Hamarosan jön a minden éves munkahelyi bál is, amire minden évben a számat húzva megyek el, mert unom hallgatni, hogy miért nem hozok magammal senkit, egyedül csak én nem. Ilyenkor szokták bejelenteni az előléptetéseket és megköszönni a munkánkat.
      Most kivételesen hamar hazaértem, a kanapén pihengettem. Ezért szeretem a csütörtököket, nincs sok munka, legtöbbször hétvégén és hét elején kínoznak minket, de olyankor eléggé durván, nincs megállás.
     Shiga azt hiszem azt mondta kettő körül ér haza, de már lassan három óra. Nem tudom mennyire kéne aggódnom érte, de az biztos, hogy féltem Őt. Lehet csak elment sétálni, de az is lehet, hogy összetűzésbe keveredett valakivel. Az utóbbi felé húztam, amikor kulcszörgést hallottam az ajtó felől. Felpattantam az ülőalkalmatosságról. Hallottam ahogy ledobja a kulcsait a cipős szekrényre, majd a következő pillanatban, lehajtott fejjel elsietett mellettem. Itt már tudtam, hogy történt valami. Minden gondolkodás nélkül utána siettem, épp, hogy elkaptam a karját mielőtt belépett volna a szobájába. Nem nézett rám, csak megmerevedett. Megpróbálta elhúzni a csuklóját, de nem engedtem a szorításomon. Ujjaimmal álla alá nyúltam, és minden ellenkezése ellenére felemeltem azt. A szeme alatt egy hatalmas folt helyezkedett el, mely még csak most kezdett el kékes árnyalatot felvenni. Szemöldöke kissé felszakadt, mellette pedig oda száradt a vér. Ajkaim elnyíltak egymástól. Az itt töltött idő alatt, még nem láttam ilyen helyzetben. Dacosan elrántotta a fejét.
-Bemehetek most már? - hangja kissé hisztérikus volt. Biztosan nem akarta, hogy így lássam.
-Nem. - engedtem el. - Gyere, lekezelem a sebeid. - biccentettem a fürdőszoba felé. Ódzkodva, de követett. - Ülj fel a pultra!
-Muszáj ezt? - húzta el a száját.
-Igen, mivel alacsonyabb vagy.
     Hatalmasat sóhajtott, de megtette amire kértem. A feje feletti szekrényből elővettem az elsősegély dobozt, amiből kivettem a fertőtlenítőt és egy kis vattát. Először nedves, vizes koronggal próbáltam letisztítani a bőrfelületet. Már erre is felszisszent, nem tudtam mit fog reagálni, ha elkezdem használni a "vegyszert".
-Shiga, ne mozogj már! - mordultam fel, mire ezúttal megállt, de csak fájdalmas tekintettel nézett rám. - Amúgy.. Mi történt?
-Csak a szokásos. - fordította el arcát.
-Neked az szokásos, hogy megvernek? - hüledeztem, letéve a fehér pamacsot. - Ki volt ez?
-Egy srác.
-Osztálytársad?
-Lehet.
-Szóval igen. Ryo és a többi baseball-os srác?
-Meglehet.
-Shigaraki ne szórakozz velem! - csaptam a pultra idegesen. Megszeppent.
-Igen.. Ők voltak.
-Miért csinálták? - nyúltam a fertőtlenítő felé, majd a vattára csepegtettem. - Ez csípni fog! - figyelmeztettem.
-Mert most az egyszer nem hagytam magam. - suttogta, aztán felszisszent a puha anyag érintése végett.
-Ne is hagyd magad. De, ha látod, hogy nem sülne el jól a helyzet, akkor hagyd rájuk. - tettem le az eszközeim. 
      A szekrényből előkaptam egy hajgumit, amit meg talán egy egy éjszakás kalandom hagyott itt, vagy a nővérem. A frufruját hátratúrtam, mire szemei kikerekedtek, de nem törődtem vele, hanem begumiztam, hogy ne lógjon a sebbe. Halványan rámosolyogtam. Most először tudtam teljes egészében megvizsgálni az arcát. Hiába voltak ott azok a hegek, és a friss sérülései, még így is csak az tudtam rá mondani, hogy gyönyörű. A kezem magától cselekedett, orcája bal oldalára csúszott, hüvelykujjammal végigsimítottam az egyre sötétedő véraláfutáson. Lélegzetelállító látvány volt, ajkai kissé elnyíltak, erős kísértést éreztem, hogy megcsókoljam, de nem tettem. Biztosan kiakadna, semmit sem tudok a szexuális beállítottságáról, valószínű, hogy mint a többi korabeli, Ő is a minél teltebb, hatalmas szemű, hosszú szőke hajú lányokhoz vonzódik. Ajkaimra egy keserű mosoly kúszott, és hátrébb akartam lépni. Ahogyan én tettem korábban, a csuklómat megragadva magához húzott és szorosan átölelt. Megtámaszkodtam a pulton, majd óvatosan visszaöleltem, félve, hogy bármelyik pillanatban ellökhet magától.
-Sajnálom. - suttogta. - Nem akartam ilyen bunkón viselkedni. Ilyenkor nem lehet hozzám szólni se, mert nem akarom, hogy bárki is lássa mi történt velem
-Tudod, hogy úgyis észreveszem, ha baj van!-ráztam meg a fejem, azt hiszem csalódottan.
-Nem akarok veszekedni veled.-szorított meg erősebben.
-Én sem.-húzódtam el, de nem engedtem el a derekát.-Holnap,-kezdtem.- érted megyek majd.
-Mi?-döbbent meg.
-Jól hallottad!-kuncogtam.- A UA-be jársz, nem?
-Ami azt illeti igen.-harapta be az alsó ajkát. 
-Mikor fogsz végezni?-fontam össze a mellkasom előtt a karjaim.
-Ha jól emlékszem, akkor fél háromkor.
-Akkor ezt megbeszéltük!-kacsintottam rá.
-De, Dabi!-ugrott le a pultról. - Nem kell értem jönnöd!
-Nem hallom, mondd újra! - fogtam be a füleim, ami eléggé gyerekes volt tőlem, de nem érdekelt. Dúdolgatva elkezdtem az ajtó felé sétálni.
-Dabiiii! - fogta meg a karom, megpróbálva visszatartani. Felnevettem, ezzel őt is kacagásra kényszerítve.
     Képtelen voltam nem rá nézni. A hangja szinte simogatta a fülem. Arcán hatalmas mosoly volt, tökéletes fehér fogait is megmutatta nekem. Szemei alatt összegyűltek a nevetőráncai. Éreztem, ahogy a szívem megáll egy pillanatra. Sosem voltam igazán szerelmes, sőt, tetszeni se tetszett senki nagyon. De Shigaraki teljesen más. Néha azon kapom magam, hogy abban a kis időben, amikor látom Őt, hogy csak bámulni tudom. Ilyenkor kissé megijedek, hogy mi lesz, ha észreveszi, de valamiért nem történik meg, vagy nem mer szólni, hogy ez zavarja. A tekintetem mindig elidőzik ajkain, utána a nyakán, és a kulcscsontján. Elképzelem ahogy megcsókolom, a derekát átölelve húzom a lehető legközelebb magamhoz, Ő előszőr meglepődik, azután a mellkasomra helyezi a tenyereit, majd egyik kezét a tarkómra csúsztatva a hajamba túr és visszacsókol. Ahogyan a nyelvem bejutást kér alsó ajkát cirógatva, Ő pedig azonnal megadja az engedélyt.
     A gondolataim szép lassan elterelődtek, éreztem, hogy ismét ÚGY gondolok a srácra, ezért elfordítottam a tekintetem, majd ténylegesen kisétáltam a fürdőből. Eközben végig az alkaromat szorította. A szobája előtt megálltunk, és rávillantottam a fogsorom.
-Akkor azt hiszem megyek átnézem, hogy jól csináltam a tegnapi munkáim! - biccentettem a szobám felé.
-Izé.. Nem tudnál segíteni egy kicsit előtte? - harapta be az ajkait.
-Miben? - dőltem a falnak, összefont karokkal.
-Szakmai órára tervezni kellett egy képet, ami teljesen leírja a személyiségemet, és nem vagyok benne biztos, hogy jó lett-e. - sütötte le a szemeit, de a következő pillanatba felnézett rám. - Ha nincs időd, akkor megoldom egyedül is!
-Mutasd!
      A helységbe belépve helyet foglaltam az ágyon, törökülésben. A mappáját mellém dobva utánzott engem. Amint elővette az említett rajzot, elállt a lélegzetem. Tudtam, hogy szépen rajzol, de, hogy ennyire! Pár banda logója szerepelt a képen, egyként. A háttér fekete volt, és egy dolog volt ami a ténylegesen felkeltette a figyelmem. Egy zászló. De nem is akármilyen. Egy LGBTQ zászló. Az arcára pillantva rájöttem, hogy tudja, hogy tisztában vagyok a jelentésével. Teljesen pirosas árnyalatot vett fel, ujjaival a pulcsiját piszkálgatta. Figyelmen kívül hagytam, és elkezdtem magyarázni, hogy mit javítson ki rajta, és meg bele is pofátlankodtam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de mire befejeztük, elkezdett sötétedni, ezért belekezdett a tanulásba, én pedig felálltam, viszont az ajtóban megtorpantam.
-Holnap.. Holnap nézz ki jól a randinkon. - kacsintottam, mire arcára kis döbbenet ült ki.
-Mi?
-Jól hallottad, Shiga.
     Ezzel a mondattal fejeztem be a beszélgetést. A saját kuckómból kerestem pár pizsamának valót, ezalatt egy alsót és egy pólót értve. Gyors zuhany után az ágyamba vezetett az utam. Egy kicsit foglalkoztam a képeimmel, azután hatalmasat sóhajtva hátradőltem.
     Nem tudom mi ütött belém, amikor azt mondtam, hogy én randinak szánom ezt az egészet. Lehet azt se tudja mit jelent a zászló, csak tetszett neki. De hát csak tudja, ha annyira zavarban volt!
     Talán kezdem megkedvelni Őt, túlságosan is.