Befogadtam egy "koloncot" / Dabi X Shigaraki /befejezett.

26.fejezet

A színek felváltva világították be arcát, szemei erősen csillogtak. Ajkai enyhén elváltak egy mástól, miközben sarkai felfelé görbültek. Szerintem ez volt az eddigi legjobb nyári fesztiválom.

Éreztem a rajtunk pihenő tekinteteket, de nem törődve velük kikaptam egy sört a szatyorból, hogy véletlenül se vesszen kárba. Az emberek gyorsan jöttek és mentek mellettünk, miközben Ő felült a korlátra én pedig nekidőltem annak. Felé nyújtottam egy alkoholos italt, melyet azonnal elfogadott, ajkain enyhe mosollyal. Vöröses szemei megállás nélkül kémlelték az eget, melyen másodpercenként új fénycsóva jelent meg. Szabad kezemmel átöleltem a derekát, vállára hajtottam a fejem és próbáltam kiélvezni a pillanatot.  Egy-két csúnya pillantást még úgy is járt nekünk, hogy ez bizony japán, a yaoi műfaj származási helye, ahol a lányok szinte orgazmust kapnak két beszélgető sráctól is.  Shigaraki egy pillanatra rám vezette tekintetét és csókot nyomott a homlokomra, ami egy ritka dolognak számított.

-Emlékszel? Amikor lázas voltál is így akartam csinálni!-kuncogott.

-Nos, végülis jól sült el a helyzet!-nevettem fel, utána pedig belekortyoltam a kezemben tartott üvegbe.

-Nekem nagyon kínos volt! Alig ismertük egymást, erre lekaplak!-csapta homlokon saját magát. Testem rázkódni kezdett a visszatartott nevetéstől, Ő pedig felháborodva a vállamra csapott.-Nem vicces! Azt hittem elsüllyedek szégyenemben!-sóhajtott.

-Pedig én is élveztem.-emeltem fel a fejem.

-Miért amiket most csinálunk, azt nem élvezed?-vonta fel szemöldökét.

-Hmm, mit értesz ezalatt?-pusziltam meg a vállát.

-Már is elfelejtetted a fürdőszobás ki akciónkat?

-Az ilyeneket lehetetlen elfelejteni!

Talán fél egy lehetett már, mikor elkezdtek hazaszállingózni, mi pedig úgy éreztük egyre hidegebb van. Nem foglalkoztunk a többiek megkeresésével, szerintem már Ők is hazafele tartottak, így nem érte volna meg fáradni azzal, hogy körbe sétáljuk az egész helyet.

Kifele haladva megláttam egy érdekes strandot, ahol mindenféle karkötőt és nyakláncot lehetett venni, így megállítottam a barátom, hogy várjon egy percet amíg odasietek. Mellettem rengeteg pár nézegette a karkötőket, de nekem megakadt egyen a szemem. Ezüstlánc volt, egyáltalán nem látszott egyik se olyannak, hogy kötelezően nőnemű egyénre van tervezve, még a rajta csüngő medál miatt sem. Mellettem egy talán 16 éves lány nézegette a készletet pár barátnőjével, hallottam ahogyan elkezdenek rólam sugdolózni, de teljesen kizártam őket, hogy még egyszer végigpásztázhassam a kínálatot. Végül mindig visszatévedtek szemeim az ezüstláncokra, így a pénztárcámat előkapva kértem el az eladótól.

-Szerencsés lehet a párja!-suttogta az egyik lány, de nem elég halkan, így én is meghallottam. Rájuk nézve előttem egy mosolyt, majd kifizettem a felém nyújtott láncokat és elindultam a barátom felé.

-Na?-fordult felém hatalmas mosollyal.

-Nézd csak mit találtam!-emeltem fel a kis zacskót.- Egyből megtetszett, gondoltam neked is elnyerné a tetszésedet.

-Mit vettél?-ráncolta össze a homlokát. Még mindig nem szereti, ha ráköltök, de jelenleg ez érdekel a legkevésbé.

-Karkötőket.-mosolyogtam és előhúztam a neki szántat. Szemei felcsillantak és kikapta az ujjaim közül a vékony láncot.

-Ez nagyon szép!-ámuldozott.-Egy isten vagy Dabi!-ölelte át a nyakamat és apró csókot nyomott arcomra.

-Örülök, hogy tetszik. - karoltam át derekát. - De induljunk haza, anyud megver, ha nem viszlek időben! - nevettem fel.