Befogadtam egy "koloncot" / Dabi X Shigaraki /befejezett.

2.fejezet

/ Dabi Todoroki /

-Már említettem, hogy problémás az életem... - kezdte el piszkálni a pulcsija ujját. - Volt egy nagyon jó barátom, nyolcadikban kezdtünk el kijönni egymással, azelőtt mindig levegőnek nézett, aminek be kell valljam örültem, mert akkoriban nem volt túl szimpatikus. Ezek után kiderült, hogy egy iskolába, méghozzá ugyanarra a szakra jelentkeztünk. Ekkor elkezdett velem beszélgetni, de nem nagyon találkozgattunk iskolán kívül. Talán egyszer-kétszer átjött hozzám beszélgetni, mesélt magáról és a családjáról. Mikor bekerültünk a suliba, még otthon is rendben volt minden. Aztán anyámék egyre többet veszekedtek egymással, ami odáig fajult, hogy anya lelépett egy munkatársával, azt hiszem Itsukinak hívják. - itt tisztult ki a kép előttem, Shiga csonka családban nőtt fel. De úgy éreztem valamit titkol, biztosan nagyon szégyelli elmondani részletesebben. - Ketten maradtunk apámmal. Úgy gondoltam el kell mondanom Ryo-nak, mindent ami velem történt abban az időszakban. Meghallgatott, tanácsokat adott, mindent megtett, hogy jobb kedvre derítsen. Ekkor jött a tizedik... - hallgatott el. - Ryo bekerült a baseball csapatba, hatalmas kínlódások árán. Az osztályunkban, egy-két fiú már a tagja volt, de nem akarták elfogadni Őt, mivel velem barátkozott. Ez volt az a nap amikor minden darabokra hullott körülöttem. Ryo nem foglalkozott velem többet, de ami még rosszabb, mindent elmondott a fiúknak rólam, még a legnagyobb titkaimat is, de persze azt se hagyta ki, hogy érdekből barátkozott velem.. - hajtotta le a fejét. - Azóta folyamatosan piszkálnak, és hiába nem tudnak semmit az identitásomról, azt is megkapom minden egyes nap, hogy hány palival voltam már, vagy, hogy ki a jelenlegi kiszemeltem, méghozzá nem a lányok közül. Sosem gondoltam volna, hogy ez fog történni. Rettenetesen megbíztam benne, hiszen nem sok barátom volt, és nem vagyok tapasztalt az emberi kapcsolatokban, nem vettem észre, hogy mindvégig átvert. - csuklott el a hangja.
       Döbbenten meredtem az előttem ülő, teljesen megtört srácra. Még ha nem is mondott el mindent, nem tudtam rá haragudni, egyáltalán azt csodáltam benne, hogy ennyi mindent elmondott, nekem, holott egy napja, ha ismer engem. Lehet, hogy csak azért nyílt meg nekem, mert azt hiszi többet nem találkozunk. De.. De én nem akarom magára hagyni Őt. Ha még ennél is borzalmasabb az élete, lehet nem csak szóban bántják. Az arcán a hegek, és most az a kissé piros nyom.. Lehet, hogy otthon sincs teljesen rendben? Mi van, ha az apja is bántja Őt? Ezért hagyhatta el az anyja Őket? Meg akarok róla tudni mindent.
-Shiga... - meglepődésemben észre se vettem, hogy becenevet adtam neki. Felemelte a fejét, kissé könnyes szemekkel nézett rám. - Apukád.. Apukád bánt téged?
-Én.. Nem tudom mennyit mondhatok el neked.. Ha most hazamegyek, lehet rajtam fogsz röhögni, mint az összes többi...
-Hidd el, ez nem fog megtörténni. Nekem se ment túl gördülékenyen a tinédzserkor. Antiszociális lettem, és alvászavaraim vannak. Rendszeresen bántottam magam, sokszor gondoltam arra, hogy öngyilkos legyek. - néztem mélyen azokba a gyönyörű szemekbe.
- Apának dühkezelési problémái vannak. Sok alkoholt is szokott fogasztani. Vannak pillanatok, amikor kedves meg minden, de az mostanság eléggé ritka, mivel a munkája is stresszessé teszi.
-Értem. - biccentettem. - Szóval, ez a lány is piszkál téged? Pedig kedvesnek tűnt.
-Nem, csak próbál közeledni felém. - rázta meg a fejét. A kék tincsek azonnal követni kezdték a mozgását. - De hagyjuk ezt a témát, úgy érzem, nem bírok többet erről beszélni. Beszéljünk rólad!
-Mit szeretnél tudni, Shiga? - könyököltem az asztalra, államat a tenyereimbe helyeztem.
-Miért bántottad magad? - csapott a közepébe.
-Azt hittem az a jó megoldás.-húztam keserű mosolyra a szám. - Amióta nagyjából sikerült letennem azt az életvitelt, undorodom az összes hegtől amit magamnak okoztam. Sokszor gondolkoztam azon, hogy tetkót csináltatok, mert nem bírom nézni őket.
-Hogyan.. Hogyan sikerült letenned? - dadogott.
-Kidobáltam az összes pengét és borotvát a lakásból. - nevettem fel. - Abban az időszakban, nagyon sokáig nem borotválkoztam, egyszerűen borzalmasan néztem ki. Komolyra fordítva a szót, meg kellett változnom. Ellöktem magamtól mindenkit, de szükségem volt egy emberre, akiben megbízhatok. Csakhogy nem mindenki barátkozik szívesen olyasvalakivel, aki rendszeresen vagdalja magát, és alkoholt fogyaszt.
-Így már minden világos! - mosolygott, szinte láttam rajta, hogy teljesen elfelejtkezett arról, hogy az előbb majdnem megsirattam. - Sikerült megtalálnod azt a személyt?
-Ezt neked kéne tudnod, Shiga. - fúrtam a tekintetem mélyen az övében. - Szeretnéd továbbra is tartani velem a kapcsolatot, vagy nem akarsz már többet találkozni szerény személyemmel?
      A meglepődés kiült az arcára. Szemei kikerekedtek, ajkai kissé elnyíltak egymástól. Orcái elpirosodtak, nem mertem bevallani magamnak se, de azt hiszem zavarban érezte magát a közvetlen stílusom miatt.
    Ujjait összefonta, és a szája elé emelte kezeit.
-Én azt hittem..-remegett a hangja. - Hogy csak udvariasságból hívtál el most is.. Nem gondoltam volna, hogy tényleg szeretnél megismerni engem.
-Először én se gondoltam rád másképp, csak egy "kisfiúként", aki nem akar hazamenni, mert a lázadó korszakát éli. - dőltem hátra. - Így utólag belegondoltam, és érdekes személyiség vagy, mindent tudni akarok rólad. Nem utolsó sorban, segíteni akarok neked.
-Miben?
-Mondtad, hogy apukáddal nem jössz ki annyira jól. Ha nem bírod otthon, hívj, írj vagy akármi, és megyek érted.
-Dabi... Én.. Köszönöm. - suttogta kisebb kihagyásokkal.
-Én köszönöm, hogy tegnap összefutottunk. - mosolyogtam.
     Talán fél órával később léphettünk ki a helység ajtaján. Rengeteg dologról beszélgettünk, sokszor viccből beszólogattunk egymásnak. Kérdezett a családomról, amire örömmel válaszoltam. Engem róla az a tényező érdekelt a legjobban, amiért a szakmáját választotta. Nem volt konkrét indoka, de látszott rajta, hogy élvezi azt amibe belekezdett.
     Percekig vitatkoztam vele a park bejáratánál, hogy szálljon be a kocsimba, mert hazaviszem, sehogy se akart beleegyezni. Miután sikerült rávennem, elkértem a címét és beindítottam a motort. A rádiót kivételesen bekapcsoltam, majd kapcsolgatni kezdtem. Egy angol számnál muszáj voltam megállnom, hiszem két évvel ezelőtt a kedvencem volt. Az énekes hangja mellett, egy dúdolás csapta meg a fülem. Rá pillantottam, és képtelen voltam nem mosolyogni. Kezdem tényleg megkedvelni Őt. Félek, hogy valami miatt el fogom veszíteni, de jelenleg nem szabad erre gondolnom. Egy napja ismerem, de képes voltam neki elmondani min mentem keresztül, még ha nem is részleteztem. Shiga nagy változásokat fog hozni az életemben, úgy érzem.
    A hangja törte meg a kocsiban honoló csendet, megérkeztünk. Pár szót váltottunk, aztán besétált, én pedig elhajtottam. Vissza kellett mennem a parkba, nem sikerült befejeznem a munkát, ezért kértem szünetet. Idegesített a modell, Yuri, és meg a munkatársnőm is. Nyílt titok, hogy biszexuális beállítottságú vagyok, szóval egyértelműen nyomulnak rám a nők, és a férfiak is. Láttam, hogy Eva, hogy néz Tomurára, biztosan kérdezősködni fog róla.
      Amikor megérkeztem intettem egyet, majd leültem a kipakolt székek közül a legközelebb esőre, mert pár ember még nem ért vissza, így nem folytathattam a munkám.Az égre pillantottam. Nem kéne sokáig húzni a mai fotózást, hamarosan mások lesznek a fényviszonyok, a softboxok pedig nem adnak olyan szép fényt önmagukban. A telefonomat nyomkodtam, amikor valaki fölém tornyosult.Próbáltam kizárni a nő jelenlétét, nem volt kedvem beszélgetni. Én csak csinálom a képeket, majd leadom a főnökömnek. Nem barátkozni járok munkába.Újra felemeltem a fejem, de most nem az időjárást szemléltem, hanem Eva-t. Várakozóan néztem az arcára.
-Mond, Dabi.. Az a fiú, akivel elmentél, hány éves?- tetette az érdeklődését. A gondolatok végigcikáztak a fejemben, majd válaszolta.
-17, azt hiszem.
-Honnan ismered?-ült le mellém, kissé előrehajolva. A szűk blúz ráfeszült a plasztikázott idomaira, majdhogy nem pattantak szét a gombok a túlterheltségtől. Fel akarta hívni a figyelmem.
     Amikor először találkoztam Eva-val,csöndes lánynak tűnt, aki vár élete lovagjára és egy fantasy könyvet búj minden este. Akkoriban még barna tincsei voltak, de egy beszélgetésünk során valamiért azt szűrte le, hogy a festett hajúak tartoznak az eseteim közé, ezért kiszőkítette eredeti tincseit. A szemei kissé érdekesek voltak. Mármint nem a színűk miatt, hanem inkább a tekintete volt a hibás. Kék íriszei furcsán, szinte provokálóan méregettek engem. Miután rájött, hogy nem az én stílusom, elkezdte kipakolgatni a nem létező melleit, es a lapos hátsóját. Nem volt az ínyemre, ezt be kell valljam. Nem sokkal ezekre megműtette magát, ami azt jelenti, hogy a mellkasa tájékán szinte csak szilikonból, az alsó részén meg nem is tudom miből épült fel. Más férfiaknak biztosan tetszett volna a fáradozása, de nekem nem. Én az eredetiség felé hajlok.
-Ééés, hol voltatok? - simított végig a vállamon, de elutasítottam a közeledését, elhúzódtam.
-Mi ez, vallatás? - fintorogtam. Erőltetetten felkacagott, szinte fájtak a dobhártyáim.
-Csak érdeklődöm. Amúgy, Todoroki.. - nyalta meg a kirúzsozott ajkát. - Nem megyünk el ma valahova?
-Bocs, ma nem érek rá. Meg akarom szerkeszteni a képeket, és kiretusálni az apróbb hibákat. - nem hazudtam, a munkát mindig előrébb helyeztem, mint bármi mást.
-Naaa! - nyávogott. - Tedd félre kicsit a munkamániád!
-A nem, az nem! - pattantam fel kissé túlreagálva a helyzetet.
     Szerencsére szép lassan visszaértek a többiek, és pár kép készítse után indulhattam a kocsimhoz. Eleve úgy lett volna, hogy már csak pakolni kell visszajönnöm, de mikor ideértem és átnéztem a képeim, nem voltam teljesen megelégedve, ezért biztos ami biztos, muszáj voltam lőni egyet-kettőt.
     Beültem a járművembe, és becsaptam az ajtót. Jó ötlet volt elhozni a klubtól, ahol tegnap leparkoltam vele. Gyorsan ellenőriztem, hogy mindenem megvan-e, majd nyugodtan ernyedtem el a bőrülésben. Bekötöttem a biztonsági övemet, beindítva a motort, elkezdtem vezetni. Nem lakom messze a parktól, de az út a szokásosnál hosszabbra sikeredett, megfogott pár piros lámpa. Megérkezve a kertes épülethez, leállítottam az autót, az övet kikapcsoltam, majd magam után becsukva az ajtót, kinyitottam a kert kapuját, a bejárati ajtóig meg se álltam. A házamba érve megcsapott a biztonságérzet. Nem kellett állnom a fürkésző tekintetek tengerét, hallgatnom hízelgő, de kicsit sem igaz mondandójukat. A cipőimet simán lerúgtam, mivel csak én lakom itt, senkit sem fog törődni ezekkel, de még én se. Nagyot nyújtóztam, a nappaliba sétálva, levetődtem a kanapéra. Elnyomtam egy ásítást. Az órára emeltem a tekintetem, és meglepődve tapasztaltam, hogy már négy óra is elmúlt. Talán enni kéne valamit. A gondolataimat azonnal követte a testem, mintha csak utasítottam volna, korogni kezdett. Isten se tudott volna rávenni, hogy én most neki álljak főzni valamit, kihúztam a zsebemből a gyakran használt eszközöm, és felhívtam egy kínai kajáldát. Rendeltem valamit aminek a nevétől összefutott a nyál a számban, de úgy érzem nem lesz a legfinomabb. Sosem voltam az ilyesfajta ételek híve, mert mindig megfájdult a pocakom, de néha jól esett, csupán az íz miatt. Amúgyis, nem élhetek csak pizzán, változatosan kell étkezni!
      A távirányítót valahonnan a párnák alól kihalásztam, kerestem valami hülye szappanoperát, ami lefoglalt addig, ameddig a kajám meg nem érkezett. Össze-vissza kapcsolgattam a csatornák közöt, amikor egy óvatlan pillanatban, a tészta a pólómon landolt. Fájdalmasan felnyögtem. A rámesett darabot oda dobtam a tányér szélére, a maradékot pedig odébb toltam, teljesen jól laktam, talán később megeszem. Kicipeltem a konyhába, és a pultra raktam. Fél hat van. Ideje lenne fürdeni, hogy bele kezdjek a melómba.
     A szobámból kihoztam egy alsót, majd a fürdőbe bevonulva, lekaptam a pólóm, és a többi felesleges ruhadarabot. Pár percig gondolkoztam, hogy a kádat vagy a tusolást válasszam, de végül az utóbbi mellett döntöttem. Állítgattam egy kicsit, hogy jó legyen a hőmérséklet, aztán beálltam a majdhogy forró vízsugár alá. Teljesen elengedtem magam, jól esett. Kissé hiányérzetem volt, és még éreztem a saját tusfürdőm illatát, amit Shigaraki hagyott hajnalban itt. A gondolataim kissé elkalandoztak a festett hajú fiú felé, észre se vettem, de mosoly ült ki az arcomra. Már említettem párszor, de tényleg érdekes személyiség. Belegondolni, hogy itt volt, a házamba egy teljesen ismeretlen srác és a testem így reagál rá.. Nos, igen. Az van amire mindenki gondol, erekcióm lett, de olyan amire még én se számítottam. Lepillantottam és nagyot nyeltem. Átváltottam a hideg vízre, ami egy szisszenést váltott ki belőlem. Percekig álltam, a hátamat a csempének vetettem, de víz semmit sem használt. Amikor becsuktam a szemeim, láttam magam előtt ahogy az ajkaiba harap, lesüti a szemeit, orcája vörösbe kezd pompázni. A kezem akaratlanul csúszott a hímtagomra, és kezdett el mozogni. A zihálásom betöltötte a helységet, a zuhanykabin falai bepárásodtak. Nem is tudom mikor csináltam ezt utoljára, de valamiért úgy érzem ezután gyakran fogom. A fülemben csengtek szavai, ahogy kimondta a nevem, Dabi. Ahogy dúdolta a kedvenc dalomat, elképzelni sem tudtam, alattam milyen hangokat adott volna ki. A remegő bal kezemmel elzártam a zuhanyrózsát, a lábaim feladták a harcot, muszáj volt leülnöm. Egyre hangosabb lettem, éreztem, közel vagyok a csúcshoz. Egy orbitálisan hangos nyögéssel szakadt el nálam a cérna, az egész tenyeremen ott volt a nyoma tettemnek. Mikor sikerült lenyugtatnom a lélegzetvételem, végig néztem az alsótestemen.
-Mi a fasz van velem?