A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

Segítség

*Kook szemszöge*

Visszatérek a rajzoláshoz.

Konkrétan kettő vonalat tudok húzni, aztán sírva dobom félre a vázlatfüzetemet. Hogy tudok mindent elrontani? Hogy tudtam ennyire összezavarodni? Azt se tudom, hol áll a fejem, vagy mit is érzek konkrétan...

Mi történt ma?

Yoongi karjai között ébredtem. Felhúztam, mire letepert... volna, de TaeTae megvédett tőle. Kisírtam magam a vállán, aztán elkezdtem rajzolni... Visszajött Suga... Szeremet vallottam neki... Lefeküdtem vele... Ha lehet így nevezni.. Aztán kiderült, hogy végig Taehyungnak imponált... Majdnem lefeküdtem rögtön utána TaeTaevel is... Micsoda egy könnyen-kapható-nem-meleg pasi lett belőlem!

Nem csoda, hogy nem tudnak kiigazodni rajtam! Annyira, de annyira szerencsétlen vagyok!

El se hiszem, hogy így viselkedtem... Annyira rosszul érzem magam...

Anyura lenne szükségem! Beszélni akarok a szüleimmel!

Három napja híremet sem hallották.. Annyira aggódhatnak! Eddig ez eszembe se jutott...

Nem csak egy összezavarodott, fiatal alkatrész vagyok itt, Tae és Suga játékában, hanem hűtlen gyermeke is a szüleimnek. Annyira rosszul csinálok valamit, anyu! És annyira nagy szükségem lenne a tanácsaidra!

Fura prüszkölést hallok a tenger felől, aztán érdekes csobogást, és halk, vékonyka nyihogást. Ahogy odakapom a tekintetem, két hatalmas állatot látok. Az egyik kicsit nagyobb, mint egy németjuhász kutya, a másik sokkal.

A nagyobbik toporzékol. Visszalép a víz felé, majd bátortalanul lép közelebb hozzám. Fél tőlem. A kisebb a nagy hátsó lábai közé bújik. Nyilván a kicsinye.

Elfekszem a homokon, teljes megadást mutatva. Oldalra, hanyagul ledobott végtagokkal. Lustálkodó testbeszédemet tökéletesen érti. Talán érzi a szomorúságomat is, hiszen odajön egyenesen hozzám egy fura hörgésre emlékeztető hang segítségével vízben marasztalva csikóját. Nagy állat, így kicsit félek tőle, hogy rám tapos, ha megijed valamitől. Körbeszimatol. Átvizsgál. Barátságosan nyihog egyet, mire a fiatal jószág is feltérképez magának, de ő már kicsit sincs tekintettel a magánszféra fogalmára. El kell kapnom a fejem a patája elől, amivel természetesen mindkettőjüket megijesztem.

Visszavágtatnak az óceánhoz. Ha még két egyszarvút is megijesztek, hogy álljon hozzám egy ember? Jó nagy balfék vagyok...

Az unik visszasétálnak lassan. Ezúttal együtt. Nem mozdulok, csak könnyeim törnek utat maguknak. Az idősebb négylábú lefekszik a hátam mögött, ölelésbe vonva nyakával. Horkantgat, vigasztalni próbál. Zokogva fordulok felé.

-Hogy... Hogy jöhetsz ide épp hozzám? Mikor... Mikor én vagyok itt a legidiótább és a meg szerencsétlenebb! Miért...?- megrázza a nyakát és a fejét, majd mellkasomra fekteti utóbbit. Átölelem hihetetlenül puha szőrrel díszített, fenséges izmokkal borított nyakát. A csikó másik oldalamra fekszik, és anyját utánozva rám fekteti a buksiját.