A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

Titkok... - 1. Rész✅

**Suga szemszöge**

Kook nagyon érdekes személyiség. Megvan benne a megadás, hiszen amikor rávertem, nem állt le veszekedni, sőt, egyet sem nyikkant. Ugyanakkor a macskával szemben mutatott dominanciája egyértelműen fejlettebb, mint az enyém. Magabiztos, határozott, céltudatos, mégis kedves, törődő, gyengéd, megértő.
Ha mozogna Dom/Szub szálon, biztosan domináns lenne. Nem tűnik olyan gyereknek, aki hagyja magát betörni. Csoda, hogy a múltja után még tud mosolyogni.
Nagyon határozott jelleme lehet.

Tae tisztában van azzal, hogy ránk van szorulva. Ez látszott, amikor átadta az irányítást nekem pár perce, éles helyzetben. Nagyon makacs, harcias, ami igazából kedvező egy szubmisszív szerepben is, hiszen ha kitartással párosul, akár évekig egy folyamatos játékos civakodást eredményezhet. Gyermeki és ártatlan, ami mindenképp megkapóvá teszi, felhívja rá a figyelmet. Helyes, önfeledt, és vakmerő.

Én viszont el vagyok keseredve. Belefáradtam az egészbe. Szükségem lenne egy kis kikapcsolódásra. Határozott vagyok mogorva és komor. Ja, nem mellesleg az egyedüli, aki tudja magáról, hogy mi pontosan a nemi identitása. Meleg vagyok, ennek tetejében szadista is. Ironikus, hogy igényem van a szeretetre. Hogy az, aki a közelemben van, szeressen engem, akkor is, ha én nem tudom viszont szeretni. Hogy törődjön velem, megmosolyogtassam, felvidítsam pusztán a jelenlétemmel. Hogy megadhassam neki azt a boldogságot, amire vágyom, de mire elértem, lépnem kellett. És Jungkookkal ellentétben, engem teljesen kikészített a múltam.

Egy dolog viszont közös bennünk: jelenleg mindannyian éhen tudnánk halni. És még mindig én vagyok a legidősebb, úgyhogy valami ehető után kell néznem.

- Vannak halak a patakban. Fogjunk ki egy párat. - Jelentőségteljesen nézek Jungkook-ra, és abban a pillanatban ki is kapok valamit a vízből. Hát, halnak hal. Olyan 20cm hosszú, és 5cm-es átmérőjű lehet a legvastagabb pontjánál. Elégedetten tapasztalom, hogy Kookie szemei kikerekednek, és kiül arcára a megdöbbenés.

- Az igen! - Akad ki Kook teljesen. - Ezt... hogy csináltad?

- Ha találtam egy gombolyag alumíniumfóliát, azzal gyakoroltam. Imádtam sasosat játszani.- Felvonják a szemöldöküket, úgyhogy elmagyarázom, mielőtt rákérdeznek: -  Eljátszottam, hogy a kezem a sas karma. Minél gyorsabban csaptam le az alufóliára, annál boldogabb voltam.

- Öm... Én ezt értem, de miért nem egy labdával játszottad?

- Mert 13 évig az utcán éltem. Utána meg már egy légy elkapása sem jelentett különösebb kihívást.

- Részvétem.

- Hm. Ha nem lenne utóhatása, nem érdekelne. Befogadott egy nagyon kedves nő. Felnevelt. Megtanított élni. Annyit se tudtam az emberek világáról, mint egy 5 éves, mikor hozzá kerültem. Még nem voltam 20, mikor egyedül kellett megszerveznem egy utazást az ország délnyugati részéből az északkeleti csücskére. Ott albérletet kerestem. Eladtam az előző házamat, és új életet kezdtem. Csak, mint kiderült, a 13 év árnyéka a mai napig a nyomomban van.

- Ezért sodorsz veszélybe valakit? - Egy pillanat. Ezt kimondtam? Mi a fene van velem?! Nem ismerek magamra.

- Ugye nem minket??? - Kérdezi Tae megrémülve. - Nem vagy sorozatgyilkos, ugye? Ugye??? 

- Sajnos nem. - Akkor nem lenne kitől féltenem.

- Hogy érted azt, hogy sajnos??! - Taehyungnak is leesik az álla. Szuper.

- Tae, elég nehéz élete volt. - Veregeti meg a vállát Kook barátságosan. - Nem mellesleg, most ő fog nekünk kaját csinálni. És eddig amúgy sem szolgált rá arra, hogy kételkedjünk benne.