A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

A Tied vagyok... (+18Taegikook)

*Suga szemszöge *

- Hogy? - Leesik az állam. Wow, Kookie, milyen bátrak lettünk rögtön! De azért így hirtelen mégse kéne a közepébe vágni.. - Oké. Tudom, hogy most a frász fog rátok jönni teljesen feleslegesen, de azért csak elkéne a táskám, higgyétek el.

- Nincs szükségünk semmi extrára. - Vágja rá Tae határozottan. A szememet forgatom.

- Persze. De azért egy-két dolog elkellhet. Mondjuk síkosító. Vagy óvszer, egy fokkal egyszerűbb, tekintettel arra, hogy a tisztálkodási lehetőségek azért nem hiszem, hogy az otthon megszokotthoz hasonlóak lennének.

- Szerintem szükségünk lesz egy pár... Nem is! Két pár bilincsre is. - Gondolkodik el Kook bólogatva, én meg azt hiszem, mindjárt bakot ugrok attól, amit hallok.

- Jungkook. - Hajol fölé Tae, hogy jelentőségteljesebb legyen az, amit mond. - Nincs. Rá. Szükségünk.

- Taebaba. Bízz bennem. Van. - Meglep, hogy nyuszifogó nem reagálja különösebben le a pillanatnyi elnyomást. Teljesen összezavar azzal, hogy hagyja Taehyungot felülkerekedni, és ugyan megtámaszkodik a háta mögött, ahogy az idősebb lassan közelebb hajolva hátrébb dönti, mégsem látom legkisebb jelét sem annak a félelemnek, ami velem szemben mutatkozott rajta. Ezek ketten váltogatják a szerepeket. Na ilyet velem nem csinál egyik sem, az biztos.

- Suga, ha nem akarsz lemaradni a legjobb részekről, jobb, ha máris indulsz azért a táskáért. - TaeTaet megmozgatja a bilincs gondolata. Helyes. Kilépek a házból, de egy beszélgetésfoszlányt még elkapok.

- Ha ez nem fog működni, mindkettőtöket kiherélem. - Jegyzi meg Tae, az előbb mutatott tűznek semmi nyoma nincs már a hangjában. Sokkal inkább aggódik. Minden esetre megüti a fülem ez a fura mondat. Mi nem fog működni? Sunyiba lépkedek tovább, egyre finomabban téve le a lábam, az ajtó mellé guggolva hallgatózom. - És minek kellenek a bilincsek?! - Gyerekesen duzzogós hangszín, nem mondanám meg róla, hogy vágyna bármire is.. - Még mindig őrült az ötlet.

- Sajnálnál te minket kiherélni...

- Téged. Talán.

- Bízz bennem, Taehyung. Ha megmutatjuk, hogy lehet ezt szeretve is. Sőt, csak így lehet.. Eszébe se fog jutni, hogy szadista volt. - Majdnem elröhögöm magam. A saját légzőnyílásaimat kell befognom ahhoz, hogy aránylag hang nélkül kibírjam a naiv elképzeléseket.

Szegénykém, hisz a tündérmesékben, és meg akar változtatni? Izgalmas fiú. Annyira ártatlan és jószívű!

Sikerül kontrollálnom magam, és visszatérek a lélegzők közé. Lopakodva megyek el tőlük, és keresem meg a táskáinkat. Végül úgy döntök, egy kanyarban elhozom mindet, de.. két kézzel ezt nem tudom kivitelezni. Úgyhogy csak két bőröndöt viszek, melyből az egyik a sajátom, természetesen. Visszafelé direkt nem figyelek arra, hogy milyen zajt csapok. Had készüljenek fel a fogadtatásomra, több mint fele úgyis színjáték lesz. Viszont egy-két apró eszközt átteszek a farzsebembe.