A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

Ezért nem fedezték még fel...✅

**Tae szemszöge**

Mindannyian megfordulunk. És egyikünk sem hiszi el azt, amit lát. Tehát nem Kooknak volt különleges képessége. Nem miatta állt meg az állat. Hanem egy másik állat miatt. Lehet őt egyáltalán állatnak nevezni? Lélegzetelállítóan gyönyörű. Ez egy ló. Hülye vagyok, dehogy ló! Egy unikornis. De nem is fehér. Ilyen kékes-rózsaszínes. Mesébe illő a látványa. Láthatóan selymes szőr borítja. Fenséges, nem evilági, de hát ezt tudjuk róla. Csak figyel minket. Csendesen.

- Nem tanácsos most állatot ölni... - Teszi le Jungkook a kis négylábút. Az unikornis, mintegy helyeslően bólint, és elsétál. Mi meg állunk lefagyva. Csak nézzük a helyet, ahol volt. Megindulok futva utána.

- Taehyung! Elment az eszed?! - Kiált utánam Kook, de nem érdekel. Látnom kell. Látni akarom! Meg akarom simogatni! Olyan ritkán simogathat az ember egyszarvút! Futok utána, mint az őrült. Hallom ijedt nyerítését, és vágtáját, de arra torpanok meg, hogy a föld megmozdul. Egész pontosan egy része, és reszketve bújik be a fa mögé.

Csakhogy, mire megállapítom, hogy túlságosan fél ő engem bántani, az unikornisnak már bottal üthetem a nyomát. Elkeseredetten ülök le. Sugáék utolérnek.

- Te jó ég! Hova kerültünk? - Elsápad Suga is, a hatalmas földkupacot nézve.

- Ivóvízhez közel. - Állapítja meg Kook, és letérdel, hogy igyon a patakból. Vagy ez még csermely? - Isteni! Hideg, kristálytiszta.. Muszáj megkóstolnotok!

- Kook, azt hiszem, én elég részeg vagyok így is...- Állapítja meg Suga, aki még mindig a kőszörnnyel szemez. - Valószínűleg túl sokáig voltam víz alatt, és képzelődöm.

- Nem, nem hiszem, hogy képzelődnénk. - Kook eltűnődik egy pár pillanatra, aztán vállat von. - Az előbb láttunk egy unikornist, most meg áll egy gólem előttünk.

- Miért fél ennyire? - Hiszen ha akarna, könnyedén összetaposhatna minket.

- Tae, nem tudom. Kérdezd meg tőle.

- Hé, gnóm, miért félsz ennyire? - fordulok a lény felé.

- Gólem, te nagyokos, nem gnóm! - fogja a fejét Suga.

- Hé, Hóelem! MIÉRT FÉLSZ ENNYIRE? - Lehasal, és kerek szemekkel néz ránk, egész testében reszketve. Hogy jelezzem neki, hogy választ várok? Á, megvan!