A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

Bónusz fejezet(+18Vkook)

Boldog születésnapot, Kinga!

Ez a fejezet Nektek, olvasóimnak íródott, köszönetemként minden csillagért, kommentért, támogatásért. Főleg, hogy az elmúlt hetem nagyon zsúfolt volt, és nem jött új rész, ahogy megszokhattuk, de igyekszem felvenni az előző tempót így a vizsgáim után.
Jungkook egy, nagyon fontos álmát fejtem ki, melyet a Segítség című fejezetben álmodott, Taehyung karjai között.
Jó olvasást, vagy olvadozást, és tényleg köszönök mindent!

Sétálok ki a házból. Anyuék már alszanak. Nem mertem még szólni nekik. Ettől függetlenül belehalok, ha nem láthatom. Úgyhogy olyat teszek, amit már nagyon régen: elszökök otthonról.

Hagyok azért egy üzenetet, hogy nem sokára hazajövök, mielőtt távozom a bejárati ajtón. Már cseréltem címet vele, el is tekertem felé, egy várossal odébb él.

Most is felpattanok a bringára, és nekikezdek a biciklitúrának.
Hamarabb odaérek, mint gondoltam.

Már két hete nem is láttam, és oké, hogy délután beszéltünk, de ebből is csak annyi derült ki, hogy egyedül volt egész nap.

Az egész házban égnek a lámpák , és van szerencsém megpillantani az ő tökéletes arcvonásait egy vékony ablaküveg mögött. Lepattanok a járműről, hogy elérjek az ablakhoz.

Odaállok elé,  s megcsodálom Őt. Lehunyja szemeit, enyhe mosoly pihen csillogó ajkain, tökéletes nyugalomról és boldogságról árulkodik egész lénye. Különlegességét nem felejtette el: tiara pihen vörös, jól fésült tincseiben, kék inget.. Vagy.. Blùzt visel? Minden esetre a rövid ujjú ruhadarab vállai virágokkal borítottak. Füleiben apró, fehér virágú fülbevalókat hord a díszítés tökéletesítéséhez.
Lélegzetelállító.

- Bejössz, vagy megvárod, hogy mindketten megfázzunk? - suttogja immár nyitott ablak mellett. Azonnal átmászom a nyílászárón, hogy karjai közé kerüljek. - Tudtam, hogy ma eljössz.

- Hiányoztál.. Tudtam, hogy  gyönyörű vagy,  de azt nem, hogy így ki is hangsúlyozod...!

-Tehát tetszem Neked?- kérdezi, mintha nem lenne egyértelmű...

- Viccelsz? Imádlak! Veled szeretném tölteni az éjszakát. - A mellkasához bújok, és mélyen  beszívom illatát. Megnyugtat, feltölt, megrészegít. Hajamba fúrja az arcát, hogy ő is kényeztesse szaglását.

Öleljük egymást, összebújtunk, és szimplán engedjük, hogy minden sejtünket átjárja a másik szerelme.

Érezzük egymás légzését, szinte azt is, hogy küld párunk agya impulzusokat annak szívéhez.

Összeolvadnak a lelkeink, és örömtáncot járnak az egész szobában.

- Szeretlek, Taehyung. - suttogom pár perc múlva. Biztosít afelől, hogy ő is, én pedig felkeresem ajkait. Annyira szeretem benne ezt a lágy, szavak nélküli kifejezést, az őszinte szerelmet, az elvarázsolt pillantást, amivel a csók után éltet...!

- Készítettem neked gyümilevet. Gyere, a konyhában van.- mosolyogva fekteti alkarját a derekamra, úgy vezet ki az említett helységbe.

Gyertyafény, két koktélos pohár kitöltött üdítővel benne, a mikró mellett kikészítve két tányér pörköltös tészta, mellette 3 féle saláta, és egy tányér tele süteményekkel. Az asztalon gyönyörű terítő, hajtogatott szalvéta tartja az evőeszközöket, rózsaszirmok pihennek kettő szív formájában a két teríték felé lévő csücsökkel. A szirmokon belül világít hat-hat gyertya pislákoló, enyhe fénnyel.