A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

Víz, érzelmek, élőlények✅

** Suga szemszöge**

Nem értem, mit akar ezzel. Mintha neki lenne bármi baja az életben. Hiszen olyan gyermeki, ártatlan és jószívű! Én sosem voltam ilyen. Hogy lehetne másképp tekinteni erre, mint katasztrófa? Ch! Én magam vagyok a katasztrófa! És ezzel csak egy dolgot lehet kezdeni...

**Jungkook szemszöge**

Alighogy elindulok visszafelé, csobogó hangokat hallok. Mintha valami folyadék ömlene valamire. Kikerekednek a szemeim, amikor látom, hogy konkrétan a kerozint kezdi magára önteni ez a hülye. Oké, akkor kicsit erőszakosabban fogom kirángatni a depresszióból. Amikor meglátom, hogy öngyújtót vesz ki a zsebéből, kikerekednek a szemeim, és olyan gyorsan kezdek futni felé, amilyen gyorsan talán még soha. Elkapom a csuklóját, mielőtt mozdulhatna.

- Ez nem megoldás. - Kiveszem a kezéből a tűzszerszámot. - Nem old meg semmit. - Most, mi rosszat mondtam? Én váltottam ki belőle ezt a reakciót, nem kérdés. - Gyere. Ezt leszedjük rólad, és lazulunk egy kicsit. - Intek a totálkáros ruhái felé. Nem akarok még egy halált látni. - Aztán fogunk megoldást találni, rendben?

- Én már találtam. 

- Másikat.

- Nem létezik.

- Dehogynem! Megmutatom. - A lehető legkedvesebb, legbarátságosabb, legbizalomgerjesztőbb mosolyomat villantom rá. - Tudod mit? Vedd le azt a dög meleg pulcsit, és gyere, ússz velem egyet! - Hacsak nem víziszonyos, egy kis pancsi jobb kedvre fogja deríteni.

- Hideg a víz. 

- Legalább felélénkít. - Ledobom a saját cuccaimat. Csak a pólóm, és az alsónadrágom marad rajtam. - Mi lesz? Leveszed magadról, vagy én segítsek? - döntöm oldalra a fejem. Morogva kezdi el levenni a pulcsiját. Aranyos és kezelhető gyerek ő, csak nem kezelik annak. Sajnos.

-Hahhóóóó! Az égre már! - Ér ide hozzánk TaeTae lihegve. - Mi van itt, sztriptízshow? És miért hagytatok egyedül? - Nagyon gyorsan be kell fogatnom vele a száját.

- Csak úszunk egyet. Csatlakozz! - Rákacsintok, majd futva indulok a víz felé, megragadva Taehyung karját, húzom magammal.

- Jaaa! Máris, de azért ne áztass át mindenemet! - Ő is ledobálja a cuccait. A pólóra még nem szólok, de amikor az alsója alá fűzi be ujjait, kissé hangosabban is szólalok fel, mint kéne:

- Az alsó azért marad! Jobb a békesség. - Suga felé nézek, aki most ér ide hozzánk, bár mintha egyre rosszabb kedve lenne. - Te jössz! - Vigyorgok rá, mint valami őrült. Csodálom, hogy nem ijedt még meg.

- Fél bejönni a vízbe. - Tae megvonja a vállát.

- Hogy én félek!? - Gettóból jött ez a gyerek, hogy ilyen komor, titkolózó, agresszív és szomorú? Nem figyelek a következő pillanatokban a beszédre, mert Suga feszességének okán filózom, bár nem jutok semmire. Pár szót válthatnak csak ez idő alatt, de Morci olyan erőszakosan, jobb kezét ütésre emelve indul meg Tae felé, hogy reflexből kapom el azt, csavarom ki, ledöntve a homokra a srácot.- Áú! áú, Áú, áú, ENGEDJ MÁR EL TE IDIÓTA! - Rátérdelek a hátára, hogy ne tudjon felkelni, de átfordítom a kezét, és a tarkójára teszem.

- Csak akkor, ha nyugton maradsz. Basszus, hárman vagyunk a szigeten, nehogy már ne tudjunk békésen meglenni! Fogjunk össze! 

- Akkor ne szólogasson be! - Vicsorog Suga alattam.

- Ő meg ne akarjon minden áron főnökösdit játszani! - Áll fel Taehyung csurom vizesen. - Felnőtt vagyok, el tudom dönteni, mit akarok!

- Keress valami kaját a víz alatt! Fogj halat, ha felnőtt vagy, meg okos is! - Megforgatom a szemeimet Suga szavain.