A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

Önmarcangoló, és élet-halál harc - 2. rész

Sajnálom, gyerekek, eddig tudtam várni. 3 kariról tudok, aki jönne még be, majd legfeljebb utólag emlékként becsatlakoztatom a történetbe. Nagyon szeretnék végre haladni, mert már rég a kastélyon kívül járok fejben újabb bonyodalmaknál, amik közel sincs ilyen szomorúak, vagy brutálisak, csak szimplán a fiúk kapcsolatairól fog szólni, Sec családjáról, meg Xash és Arun kapcsolatáról. Szóval.. innentől kezdve írom tovább, és amikor csatlakozik a három kari, akkor hozom be őket visszaemlékezés formájában.

*Jungkook szemszöge*

-Arun munkatársa? Arun már..

- Tudjuk. - Bólint. - Értetek jöttünk. Hogy ne legyen több halál.

-Akkor rohanjunk, mert Yoongit most gyújtják fel!

- Yoongi már Enom karjaiban pihen. Én érted jöttem. Nincs sok időnk. Lépjünk le. 

- Hogy? 

- Mielőtt a farkasok kiszagolják, hogy eltűntél. Lépjünk le. - Megindul vissza a vízesés felé.  - Gyere. - Bólintok, és megyek vele. Vissza, ám most másik folyosón. Ismét rohanok, ezúttal a fekete csuklya után.

- Várj! Várj! Nekem kell egy ezüst lánc... Meg.. valami, amivel vámpírvért tudok fakasztani...

- Milyen kis harcias vagy. - Mosolyog. - A kínzókamrákban biztosan találunk mindkettőt. Irány a pince! - el is fordul a megfelelőnek tűnő irányba. Hamar megtaláljuk a lépcsősort, és össze is szedjük a kellő alkatrészeket.

*Rap Monster szemszöge*

- Gyere át a tükrön. - Szólal meg egy határozottan női hang. Micsoda?! - Bízz bennem, és gyere át a tükrön. 

- Ki vagy Te?

- Ha életben akarsz maradni, gyere át a tükrön! - Mély levegőt veszek... Átlépek. Egy csomó idegent látok. Mindenki fekete köpenyben, ami arcuk egy részével együtt teljes ruházatukat elfedi, csakúgy, mint a farkasoknak itt, annyi különbséggel, hogy arcbőrük fehérre festve van, nem műanyag maszkot hordanak. Kicsit japános beütése van. Az egyikük karjaiban tartja Sugát, akinek igen csúnyán megpörkölődött a ruhája, és nincs magánál. Aggódva térdelek mellé, hiszen a fiú eszméletlenül fekszik a földön.

- Ne aggódj, túlélte. - szólal meg a nő, aki a feje alatt térdel. Rajta maszk is van, és az egyik szemét elfedte. Ó, szerencsétlen. Visszapillantok Yoongira. Él, de láthatóan nagy fájdalmai vannak. - Megperzselte a mellkasát, meg az egyik karját, de egyik sem vészes, egy-két hétig nyafogni fog miatta, aztán nyom nélkül elmúlik majd. - Bólintok. Nem akarom megvizsgálni. Valahogy úgy érzem, hihetek neki. 

Jin rohan felénk, őt is egy köpenyes követi. Egy másik irányból még egy Jimint hozza, aki teljesen elázott, és még mindig köhögi fel a vizet.

- Kik vagytok? - Kérdezem.

- Arun barátai. - Elcsuklik a nő hangja. Egy fél perc múlva mégis folytatja. - A nevem Eyenomed. Enom. Jungkook, Taehyung és Yoongi ismernek. Én is Yoongit. Aki Jungkook barátunkat hozza, Nolan, aki pedig téged idekerített, Feya. Egyelőre nem tervezi megmutatni magát, talán ismered, itt dolgozik egy ideje. A negyedik, akit nevén nevezhetek, Kinga Goldheart. Ő V és Hoseok sorsáért felel. 

- Mi van Jiminnel? - Fordulok oda aggódón. Ő nagyon is magánál van.

- Nem vészes, csak majdnem megfulladt. - Teszi le elém  a maszkos. Azonnal nyúlok érte, így a karjaimba esik össze. 

- Jimin... - Vacognak a fogai, teljesen átfagyott a testét borító, jéghideg, vízzel telt ruha miatt.

-Johv...Jóhvl.... Jóhvol.... vah...v-vahhhjok... - Próbál szavakat formálni belilult ajkaival, folyamatosan reszketve. Leengedem a földre, és ledobálom róla a felsőit. Aztán rá is adnám a farmer felsőt, ami rajtam van, de Jin már nyújtja a pulcsiját. Biccentek hálám jeléül, és mindkettőt ráadom. Aztán szorosan a karjaim közé ölelem. Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy fél tőlem. Hogy nem volt egyértelmű, mennyire fontos nekem, és mennyire aggódom érte. Érte is. - ho...hohv Hoseok?...