Epizódok egy sosem volt életből (Befejezett)

Tánc Amandával

Befordulok a könyvtár ajtaján. Az épületnek ez a legjobb része. Tele van jó könyvekkel, és jófej emberekkel. Ide szoktunk járni pár baráttal. Vagyis, inkább pár haverral. Mostanában már elég ritkán jövök. Igazából most sem a nosztalgia hozott.

- Szia, Molly! Mi újság errefelé? – kiáltom már messziről.

Kedvenc könyvtárosom felkapja a fejét. Meglepettségét leküzdi, mire odaérek a pulthoz.

- Szia! Semmi érdekes. Te hogyhogy itt?

- Én egy hatalmas szívességet kérnék – teszem össze a kezem. – Megkaphatom a konferenciaterem kulcsát egy órára?

- Minek az neked? – vonja fel szemöldökét.

Mielőtt válaszolnék, megszólal a mobilom. Gyorsan előkapom a zsebemből.

- Egy pillanat – szabadkozom Mollynak, és felveszem a telefont.

- Szia! Megkaptam az üzeneted. Megszerelték a mobilomat. Mi is történt veled pontosan szombaton? – kiállt bele a telefonba.

- Szia, Lizzy! Nem alkalmas most megbeszélni, de ha hazamegyek, felhívlak. De dióhéjban, összefutottam egy régi ismerősömmel.

- Oké. Akkor várlak Skype-on. Egyébként lenézhetnél valamikor. Elunom az agyam. Most, hogy hála neked a matek megy, és nem kell tanulnom, van egy rakat szabadidőm.

- Majd hétvégén lenézek.

- De az még öt nap! – nyafog bele a kagylóba.

- Csütörtökig óráim vannak, pénteken meg dolgom van este. Szombaton találkozunk. Szia!

- Jó, szia! – teszi le.

Visszafordulok a pulthoz:

- Hol tartottam? Ja igen, ott hogy...

Megint életre kel a telefonom, jön egy SMS.

„El ne felejtsd a péntek esti randinkat. Különben nem lesz salsapartnerem. J Kate"

Szuper. Úgy tűnik, ma híres vagyok – mormolom, és lenémítom a mobilt, majd a zsebembe süllyesztem.

- Szóval ott tartottál, hogy kell a konferenciaterem kulcsa, mert...? – néz rám érdeklődéssel és némi bosszúsággal Molly.

- Mert nekem gyakorolnom kell, és megkértem, hogy segítsen találni egy jó helyet.

Mindketten a belépő Amanda felé kapjuk a fejünket. Rajta van a bűbáj, ugyanolyannak látszik, mint a többi ember. Még a szemei sem izzanak. Az a rövid szoknya-dekoltált top kombináció van rajta magas sarkúval, amit még fél éve vettünk a plázában.

- Molly, a hölgy Amanda, egy barátom. Vele szeretnék gyakorolni a konferenciateremben.

- Örvendek a találkozásnak – biccent Amanda.

- Szintén – feleli Molly. – Hát tessék, a kulcs. De mit gyakoroltok?

- Lambada és ének – veszem el a felém nyújtott kulcsot, és dobom oda Amandának. – Menj előre! Legfelső emelet. Mindjárt megyek utánad.

- Oké – fordul sarkon és siet el a lépcsőház felé.

- Sam tud erről? –szegezi nekem Molly a kérdést élesen.

- Sam közölte, hogy nem tud most találkozni, mert sok a dolga a tanfolyammal. És egyébként is szünetelünk. Szóval mielőtt a fejemhez vágnál akármit is, a dolog tök ártatlan, és ha nem is lenne az, Samnek akkor se lenne hozzá semmi köze. Köszi a kulcsot. Egy óra múlva végzünk és visszakapod.