Epizódok egy sosem volt életből (Befejezett)

Gonoszak tüze és karácsonyi vásárlás

 - Mit is mondtál, mit szeretnél – fordul meg Amanda.

- Eltüntetni ezt az egész viskót.

Körülöttünk George háza az este sötétjében olyan, mintha reszketne. A falakat és a berendezést csak Amanda szemének fénye és bőröm halvány derengése világítja be. Kísérteties árnyak táncolnak a falakon.

- Ejnye Max! Mi lett a békés megcsalásosdival? – ragad ki gondolataimból.

- Alphonse. És csak annyi, hogy most úgy érzem, ideje revansot venni. Kamatostul.

- Nem, ez nem Alphonse. Ez most Max. De oké.

Ezzel táncra perdül, miközben egy réges régi nyelven énekel halkan. Furcsán ismerős, de nem tudom megmondani, honnan. A szöveg régebbi az emlékeimnél. Talán pont ezen a nyelven átkozták el az isteneket.

- Ez ismerős. Honnét ismered? Mármint a szavakat.

Mozgása lelassul, karjai a feje fölött függnek.

- Fogalmam sincs – emeli rám a tekintetét. – Valahonnan tudom. De ne csak állj ott!

Egyik kezével lecsap az enyémre. Körmei belevájnak a bőrömbe. A sebek mélyén élénksárgán izzik a plazma. Gyűjteni kezdem a tenyeremben. Közben Amanda tovább táncol. Minden mozdulata nyomán apró lángnyelvek kelnek életre.Amihez hozzáér, vagy elhalad előtte, azonnal tüzet fog. Mire végzek az üveggolyónyi plazmagömb összegyűjtésével, már ég az egész ház.

- Azt hiszem elég. Mennünk kéne – szólok neki.

Egy utolsó forgással kecsesen megáll.

- Oké. Végeztem. Mikor robban?

- A mágneses mező öt másodpercet bír majd, ha elmegyünk – félelem.

Amanda szó nélkül megragadja a kezem, és a lángoló ház megfordul körülöttünk. Két másodperc múlva már a szomszéd háztömb egyik távoli épületéről nézzük George tűz emésztette házát. A gömb ott maradt.

- Három... – réved el Amanda.

- Kettő... – szállok be én is.

- Egy... – suttogjuk egyszerre.

A következő pillanatban a hirtelen kitáguló plazma szétveti George házát. A fal-, üveg-, és tetődarabok több saroknyira szóródnak szét. A lángoktól elpusztul a környék az összes növénye. Lökéshullám söpör végig a háztömbökön és betöri az összes ablakot, még azon a házon is, amelyiknek a tetején mi állunk, pedig az elég messze van a robbanástól. Kocsik szirénáznak, kutyák ugatnak, teljesen felverik a késő délutáni csendet.

- A műsornak vége – bököm oldalba. – Menjünk vissza, mielőtt felfedeznek minket.

És már el is tűnök az Utazó Ködben.

Érkeztemkor a pláza földszinti mosdójának ismerős csempéi fogadnak. Veszek pár mély lélegzetet, elfojtom az erőmet, mielőtt elindulnék kifele. A tükör előtt elhaladva szemem sarkából látom, hogy hajam a szőkéből már egészen visszasötétedett és már sem a bőröm, sem a szemem nem izzik.

Kilépek a folyosóra, Amanda már ott vár a falnak támaszkodva. Eredeti egyrészes bézs ruháját lecserélte egy farmer-top-tornacipő összeállításra.

- Mehetünk vásárolni? – karol belém.

- Aha. December eleje van, itt az ideje. Még jó, hogy már csak pár apróság kell, mert novemberben már a karácsonyi ajándékok nagyját összeszedtem.