Epizódok egy sosem volt életből (Befejezett)

Különös karácsony

 - Nem hiszem el, hogy ilyen fárasztó egy ünnepi ebéd. Vagy utána a hat órás vendégeskedés otthon – sóhajtok a lakásba lépve.

- Hát... a te anyád – csukja be Sam az ajtót. – Itt hideg van.

- Huszonkét fokra van fűtve a lakás. Pont ideális.

- Oké, hol kell feltekerni?

- Sehol. Menj be, mindjárt megyek utánad.

Levetkőzünk, bemegyünk a szobába. Bekapcsolom a rádiót, amiből mérhetetlen mennyiségben szólnak a karácsonyi számok.

- De legalább vége a szentestének – dobom le magam a kanapéra.

- Még nincs vége – ül mellém Sam. – Hol vannak a lakótársaid?

- A kocka ikrek? Hazamentek. Otthon töltik a szünetet. Aranyéletük lesz.

- Mert?

- Mert a kedves mama géphez viszi majd nekik a reggelit, ebédet, vacsorát. Az össz mozgás nekik két hét alatt a gép-ágy és gép-vécé távolság megtétele lesz.

- Jó ég! Itt is ilyen rettenetesek? Be se merek így menni az összes szobába.

- Öhm, nem is engednélek. Azok a szobák a magánszférájuk, tök sok cuccuk ott maradt. De egyébként havonta kitakaríttatok velük.

- Jó, mindegy! – borzong össze. – Most inkább nyisd ki ezt! – nyom a kezembe egy kis csomagot. Feltépem a csomagolást és előkerül belőle egy pakli kártya.

- Ez az, amire gondolok? – nézek rá.

- Igen. Két hónapig jártam a nyakára egy festőnek, hogy mind a hetvennyolc lapot kézzel megfesse. Benne van a Kis Arkánum és a Nagy Arkánum is.

Végigpörgetem a lapokat, és tényleg minden benne van. Gyönyörűen meg lett csinálva. Muszáj lesz megszereznem a festő telefonszámát.

- Köszönöm szépen – nyomok puszit a szájára. – Ez pedig a tied.

Kikapja a kezemből az ajándékát, és elkezdi letépkedni a csomagolást. Először mosolyog, hogy a csomagolás alatt is csomagolás van, de a negyedik ilyen tréfa után már nem tetszik neki a dolog. Aztán végre lehámozza az utolsó réteget az ékszeres dobozról.

- Atyaég! – kerekedik el a szeme, mikor kinyitja. – Ez nagyon szép.

- Mertem remélni. Három hétig hajkurásztam a városban mindenfelé.

Felcsatolja a türkiz és ónix díszítette ezüstkarkötőt. Fél percig nézegeti és forgatja a csuklóján.

- Köszönöm szépen. Nagyon tetszik. Imádom – ugrik a nyakamba.

- Mi lenne – bontakozok ki az öleléséből – ha harapnánk valamit, letussolnánk, majd ágyba bújnánk. És majd órák múlva, ha már meggazdagodott rajtunk a Durex, egy újbóli tusolás után elpihenhetnénk egy jó film mellett.

- Szexéhes vadállat.

- Nem. Csak pasi – vigyorgok.

- Jól van. Előbb együnk. A többit meg meglátjuk.

- Kegyetlen vagy – húzom el a számat.

- Ó, nem. Csak lány – pillázik.

- Ha most a szűzkislány szöveg jön, kikötlek a radiátorhoz.

- Hmmm! Jól hangzik.

- Akkor szilveszterkor látjuk egymást – köszönök el Samtől.