Epizódok egy sosem volt életből (Befejezett)

Happy End

 - Ezért még drágán meglakolsz, ugye tudod? – lép be Patrick az ajtón. Hagyományosan van öltözve. Fehér ing, fekete nyakkendő, öltöny. Egész jól áll neki. Az arckifejezése már kevésbé. Olyan, mint egy nyűgös óvodás.

- Már megkaptam, amikor te álltál oltár elé. Azzal is volt ám baj – felelem, miközben az ingemet gombolom befelé.

- Na de ennyi?

- Miért, mi történt? – görbül mosolyra a szám.

- Beth majdnem leütött egy merőkanállal, amikor elcsórtam egy muffint. Tina már félig spicces a koktéltól, amit ő maga kevert, a jó ég tudja miből, és az előbb tett harmadjára ajánlatot egy öltáncra. A leendő ara be van gyulladva, mert nincs meg a „valami kék". A húgod meg Lizzy-vel vállvetve árasztja a sötétet a nappaliban.

- Ezt igazán nem róhatod fel neki. Elvégre az ő háza.

- Tényleg, miért itt tartjátok?

- Lizzy és Amanda ragaszkodott hozzá. Nekem mindegy lenne – vonok vállat.

- Ha már Amanda, azt szeretné, kérdezzelek meg róla, hova tegye a meglepetést.

- Amanda és a meglepetései – morgok szárazon. Nem is tudom, örüljek neki, vagy inkább féljek tőle. Elég hasznosak, de néha túl megrázóak és látványosak. – Hozza ide. Akkor talán nem lesz belőle zűr.

- Jó, akkor utolsó kérdés. Ki a fene a szöszi a mókussal és a hárfával?

- Androméda itt van? – hökkenek meg. A kezeim megállnak a megkötendő nyakkendő fölött.

- Azt mondta, a világért se mulasztaná el. Ki is ő?

- Egy régi barát – csomózom meg a nyakkendőmet. – És úgy tűnik, ma a hárfás a szertartáson.

- És a mókus? – ráncolja össze Patrick a szemöldökét.

- Na látod, ez egy hosszú mese. Egy a lényeg: ne engedd csoki közelébe – bújok bele a zakómba.

- Jézusom! Az én esküvőm is ilyen balhés volt?

- Ennyire talán nem. Én kész vagyok – fordulok felé.

- Jól van. Előkerítem a lányokat, és szólok a kintieknek, hogy mindjárt összeadhatnak titeket.

Ezzel kisétál a szobából. Én egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben.

- Remélem az atya nem túl karótnyelt – motyogom magam elé.

Furcsán, távolról morajlik a világ, mintha fülvédőn át hallgatnám. Az atya szavai, a rovarok zümmögése és a késő nyári szellő susogása alig ér el hozzám. Szemem sarkából látom az egész kertet. Anya meghatódottan szipog és törölgeti a szemét egy zsebkendővel. Apa mellette ül, olyan büszke vigyorral az arcán, amit nem sokszor láttam eddig. Egy sorral mögöttük Redrose-ék is olvadozva figyelnek, bár ők szerintem nosztalgiáznak. Lent ül még Tina, Sarah, Beth és Amy is. Az én drága kishúgom végre értelmes társaságra lelt.

Mindenki alkalmi ruhába bújt, hiába mondtam, hogy nem kell. Amint Lizzy szervezkedni kezdett, le se lehetett lőni. Mindenkit kiöltöztetett.

Az egyetlen, aki a háttérben ül, az Androméda. Királykék koktélruha, szőke hajában zafírköves ezüstpánt. Kezeit a Hárfán nyugtatja, lábánál rezzenéstelenül figyel a Mókus. Pedig reméltem, nem hoz magával csillagképeket, erre itt van kettő is. De mindegy is. Ami itt van, az most fontosabb. Tudom, hogy Patrick mögöttem áll, és hogy pillanatokon belül elindítja maga mellől Lizzy öccsét a gyűrűkkel.