Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

10.

Dörmögve nézegettem az e-mailben pontokra szedett napirendet, próbálva benne annyi hibát találni, amennyit csak lehetséges. Nem voltam megelégedve az új titkárnőm munkájával, akivel a kapcsolatom teljes mértékben a kényszeren alapult, így szerettem volna ha valami bizonyítékot mutathatok a szüleimnek vele kapcsolatban, kitehetem a szűrét és visszavehetem a másikat helyette. 

A bejárati ajtó hirtelen kinyílt, én pedig érdeklődve kaptam fel a fejemet hangra, kíváncsi voltam, vajon ki akar ebben az időpontban legálisan betörni hozzám. Viszont amikor megláttam az illetőt, aki belépett a konyhába, szemem az agyamig akadt fel és unottan csaptam le a telefonom az asztalra. 

-Mit szeretnél már most reggel? 

-Neked is jó reggelt - köszönt rám a titkárnőm ugyanolyan szarkasztikus hangnemmel, amivel én is üdvözöltem. - Örülök, hogy látlak. 

-Bár én is ezt mondhatnám - sóhajtottam. - Mindegy, ha már idepofátlankodtál hozzám ebben a lehetetlenül korai órában, akkor megragadom az alkalmat, hogy elmondjam neked, töröld a mai programjaim, nem érek rá. Nem megyek ma be dolgozni. 

-Miért? Merre fogsz járni? - kérdezte, majd letett elém egy kávét. Nem rejtettem el, mennyire nem kérem amit hozott, egy ügyes mozdulattal eltoltam a poharat magam elől és összekulcsoltam kezeim az asztal fölött. 

-Nem tartozik rád. Elég annyit tudod, hogy intézkedj, ne legyen ma dolgom bent a cégben. Holnap majd megcsinálok mindent. 

-Ugye tudod, hogy anyukád nem lenne büszke rád, ha látná, hogyan viselkedsz velem? 

-Ugye tudod, hogy a legkevésbé sem érdekel, anyukám mit gondol rólam és arról, hogyan viselkedek veled? 

-Ugye tudod, hogy nélkülem búcsút mondhatsz a cégednek és a vezetői pozíciódnak? 

-Ugye tudod, hogy mire kettőt pislogsz már búcsút is mondtál a titkárnői pozíciódnak és a velem való kapcsolatodnak, mert megvannak a saját eszközeim? 

-Na jó, ez nevetséges! - csattant fel Yuna és az asztalra támaszkodva felém hajolva nézett rám. - Ha elfogadod, ha nem, tény, hogy nem csak asszisztensed, de a jövendőbelid is én vagyok. Nekem tetszik a helyzet, én megpróbálok megbékélni azzal, hogy egy seggfej lesz a férjem. A kettőnk érdek....

-Nincs olyan, hogy kettőnk - közöltem vele rezzenéstelen arccal. - Ahogyan arról sem beszélhetünk a mi esetünkben, hogy házasság. Nincs, nem is lesz közöttünk semmi. Kapaszkodhatsz a nevetséges álomba, amit az anyám felfestett előtted, de csak neked fog fájni, ha nem lesz belőle semmi. 

-Szép jó reggelt mindenkinek - lépett be hirtelen Haeun az ajtón, egy szál köntösben, amit a fenti fürdőszobában hagytam ott neki. Elkerekedett szemekkel néztem végig rajta, nem tagadom, meglepett a kényelme, amivel mozgott a házban. Nagyot nyelve álltam vele szemben, arra várva, mi fog következni, mert a határozottságom, ami pár másodperce még éltetett, most rendesen magamra hagyott. - Köszönöm szépen ezt a csodálatos, drámai ébresztőt. Imádom a szóváltásokat, izgalommal tölt el kiválasztani, kinek szurkoljak a végén - mosolyodott el, majd mellém lépve átkarolta a derekam, másik kezét pedig a mellkasomra csúsztatta, úgy nézett, mellettem állva a szobában tartózkodó harmadik döbbent személyre. 

-Te meg ki vagy? - mutatott rá Yuna, arca kissé piros, a következő pillanatban pedig sápadt lett. 

-Ezt én is kérdezhetném tőled - vont vállat Haeun, fejét a mellkasomnak döntve. Sikerült hamar magamhoz térnem, s realizálnom, hogy rettentően okos, felismerte a helyzet komolyságát és azonnal belekezdett a kis játékunkba. Karomat a derekára tettem és egy határozott mozdulattal közelebb húztam magamhoz, majd próbáltam nem feltűnően lesokkolódni a tényen, hogy ijesztően vékony. Majdnem fele akkora, mint én, pedig én sem vagyok egy testépítő. 

-Én kérlek szépen ennek a férfinak a jövendőbelije vagyok - húzta ki magát velünk szembe. Haeun felém fordult, kezemet pedig megfogva kettőt forgatott rajta. 

-Nem látom a gyűrűt. Anélkül nehéz jövendőbeliségről beszélnünk - pillantott a lányra, aki nagyot nyelve nézett hol rám, hol pedig a mellettem állóra. 

-Hát rajtad sincsen gyűrű! - vágott vissza kissé hisztérikusan. 

-Nem is mondtam, hogy kell lennie. A barátnője vagyok, nem pedig a jegyese. 

-Anyád mit fog ehhez szólni? - kérdezte Yuna rám nézve. - Engem ő választott! 

-Őt pedig én választottam - vontam vállat. - Ismerem, boldog lesz ha végre bemutatok neki valakit, akit szeretek. Viszont attól nem lesz boldog, ha úgy leszel fizetve, hogy nem csinálsz semmit. Harmadjára kérlek arra, hogy töröld szépen a mai programom, mert dolgom van. 

Yuna nem szólt semmit, csak felkapta a táskáját és a kávékat, amiket hozott és becsapva maga mögött az ajtót, elhagyta a házat. Lehunyt szemekkel sóhajtottam egyet, miközben elengedtem Haeunt, aki már el is lépett mellőlem és kinyitva a hűtőt derékig belemászott. 

-Köszönöm - magyaráztam, miközben megdörzsöltem az arcom. 

-Csak azt tettem, amit megbeszéltünk. Cserébe iszom egy narancslevet. 

Nevetve megráztam a fejem, miközben lefőztem magamnak egy kávét. Mosolyogtam magamban, hacsak lejátszottam magam előtt az eseményeket, s megpróbáltam nem feltűnően bámulni a lányt, mikor tudtam, hogy konkrétan meztelenül áll mellettem, egy vékonyka kis köntös takarja. 

-Mi a problémád a kis japánnal? - szólalt meg hirtelen Haeun. - Ha ő itt van neked, miért van rám szükséged? 

-Neked hogy esne, ha valakit ráerőltetnének az életedre akaratodon kívül? 

-Ismerve magam, nem lenne ilyen problémám. Ha nem akarok valamit, nem teszem meg. 

-Nekem nincs ilyen választásom. 

-Dehogy nincs. Csak nem tudod használni. 

-Nem ismered a szüleim...

-Nem kell ismernem őket. Mivel nem volt használható bizonyítékod a saját igazadra, a nyakadra ültettek egy lányt, akit ahogy látom, nem igazán kedvelsz. Ezt elkerülhetted volna, ha egyből azt mondod, van már valakid, akit nemsokára bemutatsz. Nem feltétlen én, akár egy bérelt nő. Néha gondolkodhatnál. Gondolom, meg sem próbáltál hárítani, csak makacskodtál, ahogyan eddig is tetted. 

-Utállak - néztem rá a kávém mögül. 

-Hidd el, én is. - állt fel és hátat fordítva nekem elindult felfelé a lépcsőn. 

-Öltözz fel, megyünk vásárolni. 

-Alig várom - legyintett unottan, majd eltűnt a szemeim elől. Mosolyogva néztem utána, miközben azon gondolkodtam, hogy nagyon rosszul áll a szénám. Túlságosan tetszik nekem, túlságosan élvezem a kis játékunk. Ha nem leszek elég óvatos, nagyon nehéz lesz az egész végén elengednem.