Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

42.

-Nem akarok tiszteletlen lenni, de ez mind a Ti hibátok - mutogattam ujjammal felváltva a szüleim között, akik felvont szemöldökkel figyelték kirohanásom. Haeun kezem után kapott, de elhúztam azt előle és felállva megtámaszkodtam a kanapé támláján. - Minden a ti hibátok! Folyamatosan, évek óta hallgattam, hogy azért piszkáltok éjjel és nappal, hogy nősüljek már meg, keressek végre valakit, mert addig nem kapom meg a céget! A lelkem kidolgoztam, időt, energiát és pénzt fektettem bele a vállalat minden ágába, és mégsem tudtam nyugton lenni, mert az motoszkált a fejemben, hogy nincs senkim. Állandóan Taehyunghoz hasonlítottatok, hogy ő neki már felesége és gyerekei vannak és én mikor adok már nektek unokát. De Taehyung és én soha nem is hasonlítottunk egymáshoz! Ő szeretett volna családot de én nem! Én nem éreztem magam még készen erre az egészre, de addig csesztettétek a fajtám, rám szabadítottátok a világ legszemetebb, legalattomosabb, legmocskosabb nőjét, aki folyamatosan zsarolt, kihasznált, semmibe vette a kéréseim és nem tudta, hogyan kell tennie a dolgát de ti ebből semmit nem láttatok! 

Síri csend telepedett a nappalira, Haeun felém sem nézett, csak az ujjaival játszott, Taehyung szemei szomorúan, de mintha büszkén csillogtak volna, a szüleim viszont...nem tudtam kivenni, pontosan milyen érzelem uralkodott rajtuk, de nem is foglalkoztam vele. Túl sok súly alatt roskadoztam, s az érzés, hogy végre kiadhatom magamból ami évek óta bánt, ami nyomja a lelkem, s amit nem bírok lenyelni most végre felszínre kerülhet, hát erőt adott arra, hogy folytassam. 

-Az egész kapcsolatunk kamu volt! Színjáték, álca! Én kértem meg, hogy játssza el a menyasszonyomat, hogy végre leakadjatok rólam! Hogy megértsétek, ne szóljatok bele az életembe, felnőtt férfi vagyok, amint akarok magamnak nőt, majd szerzek! Nincs szükségem kerítésre, nincs szükségem támogatásra! Meg tudom hozni a saját döntéseim, meg tudom vívni a saját harcaim és elég alattomos dolognak tartom, hogy folyamatosan a céggel voltam zsarolva. Pontosan tudjátok mire vagyok képes, mégsem tudjátok elismerni a sikereim, egyszer nem hallotam a szátokból, hogy figyelj fiam, büszke vagyok Rád! - kiáltottam dühösen, csalódottan. Egész testem remegett, legszívesebben valamit megütöttem volna, csak hogy egy kicsit is megnyugodhassak. 

Haeun felállt és szó nélkül felém lépkedett. Automatikusan húztam magamhoz, úgy éreztem szükségem van arra, hogy ha valaki, akkor ő támogasson. Államat fején támasztva hunytam le a szemeim és mélyeket lélegezve próbáltam meg lecsillapítani tomboló bennsőmet. 

-Nem akartalak szeretni - intéztem felé a szavaimat. - Annyira akartam, hogy csak felszínesség legyen az egész, hogy csak addig legyél velem, ameddig végre békén nem hagynak...nem gondoltam volna, hogy végül nem tudnék élni nélküled - simítottam végig a haján, a következő gondolatomtól, azonban ismét dühös lettem, s bár eltoltam magamtól, kezét továbbra is fogtam. -És az, hogy majdnem elveszítettem, szintén a Ti hibátok! Ha nem szabadítjátok rám azt a japán átkot, nem történt volna meg ez az egész! Miatta gondoltam, hogy az első lány, akit életem során szívből, de teljes szívből szeretek halott! Feleslegesen sínylődtem hónapokig, sírtam át éjszakákat, ez meg sem történik, ha mindent egyedül intézhettem volna! Most viszont, az égiek adtak nekem még egy esélyt, hogy jóvá tegyek mindent, amit tettem. Ezzel a lánnyal fogom leélni az életem. Nem azért, mert kell a cég, nem azért, mert Ti akarjátok, hanem mert Én akarom! Saját döntésem, hogy Haeun mellettem lesz, ha tetszik nektek, ha nem! És meg ne halljam még egyszer az unoka szót a szátokból, mert majd akkor lesz, amikor mi akarjuk és úgy érezzük, itt az ideje. Nem fogom hagyni, hogy pusztán azért szüljön gyereket, hogy Ti elfogadjátok. Én úgy is szeretem, ha kutyáink lesznek gyerek helyett. Ha pedig ez probléma... - vettem egy mély levegőt és apámra néztem. - Akkor hagyd a céget arra, akire akarod. 

-Jin... - szólalt meg Haeun, de szájára tapasztottam a kezem, nem is foglalkozva azzal, hogy egyébként megharapott. 

-Ha Taehyung döntését elfogadtátok, akkor az enyémet is el kell! - közöltem komolyan, de belül mégis remegtem. Hatalmas szavak voltak ezek, konkrétan lemondtam igazgatói címemről a lányért cserébe. Nagyot nyelve figyeltem apám, aki felállt és lassú léptekkel közelebb jött hozzám. Kezét vállamra tette, s mélyen a szemembe nézett. 

-Büszke vagyok rád Fiam - mondta komolyan, s bár eleinte azt hittem, csak azért mondja, hogy lenyugtasson, folytatta, amitől hevesebben vert a szívem. - Köszönöm, hogy őszinte voltál és elmondtad, mit érzel. Tudom, nagy lépés ez neked, sosem voltál a szavak embere. Felnőttél a feladatodhoz. Nem másra hagyom a cégem, Te vagy az egyetlen, akit látok a székben. Tisztellek és becsülöm, hogy kiálltál magadért. Sajnálom, hogy ekkora nyomást helyeztünk Rád, nem gondoltunk bele. Mi is szerelemből házasodtunk, hiba volt veled szemben ilyen hibákat elkövetnünk. Taehyung más, te más vagy, mindkettőtöket egyformán szeretlek - bólitott, mire nekem csak egy halk "köszönöm" hagyta el a számat. Kérdőn pillantottam anyám fele, aki nagyon csendben üldögélt a fotelban. A mellettem álló lányt méregette, végül sóhajtva megszólalt. 

-Legalább nem orvos...

-Arról nem hazudtunk - tisztázta Haeun gyorsan a dolgokat. - Tényleg orvosira jártam, csak végül nem fejeztem be. De egyébként annak tanultam. 

Hunyorogva meredtem anyámra, aki csak elfordította a fejét és a szájába harapva visszanézett ránk. 

-Nem arról van szó, hogy nem fogadom el a választottad. Kedvelem Haeunt nagyon, és örülök, hogy boldog vagy. Természetesen, ha elveszed őt, számíthattok az áldásomra, a segítségemre mindenben. Szeretlek kisfiam bármi van, és ha Őt választod, akkor őt is szeretem, ezt ne kérdőjelezzétek meg. Egyszerűen attól félek, ha dolgozni fog, akkor el leszel hanyagolva. Nem tud neked teljes figyelmet szentelni, én pedig a legjobbat akarom. A dolgozó feleségek sosem tudnak annyira otthon lenni, mint a többi. Nem szeretném, hogy szűkösen élj...

-Anya, én...

-Nem kell magyarázkodni - állt fel, s Haeunhoz lépve kezei közé fogta az övéit. - Én nem vonom kétségbe a szerelmed, ahogyan azt sem állítom, hogy nem fogsz tudni gondot viselni róla. Bármit csinálsz, szeretni foglak, hiszen a család részese leszel. Szeretném, ha barátok lennénk, meg akarlak ismerni, nem csak úgy mint a fiam kedvesét, én magam szeretném, ha jóban lennénk. Sajnálom, amiért kellemetlen helyzetbe hoztalak. Ha soha nem lesz gyereketek se érezz nyomást emiatt. A Kim család szeretettel fogad maga közé - ölelte át, nekem pedig melegség járta át a szívem. 

A szüleim elfogadása mindennél többet ért, még ha nem is vallottam be.