Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

39.

A kézfejemre támaszkodva, mosolyogva figyeltem a mellettem pihenő lányt, aki halkan szuszogva aludt mellettem, teljesen meztelenül. Derekáig lecsúszódott takaróját feljebb húztam rajta, meg ne fázzon, mert hiába volt fűtés a házban, azért csak hideg volt már kint nagyon és mivel rajtunk nem volt ruha, azért csak érződött a hűvös. Egyszerűen nem bírtam szemeim leszedni a lényéről, ha valaki most megzavart volna eme csodás pillanatombam, hát esküszöm mindenre kinyírom. Túl értékes volt az egész jelenet ahhoz, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyjam. Mindig is furán néztem az öcsémre, mikor olyanokat mesélt nekem nagy örömében, milyen szép felesége van, mindig imádja de reggel főleg, mennyire jó mikor csak úgy fekszenek egymás mellett, még ha esetleg össze is kapnak valamin, de addig is mellette van. Undorítónak és nyálasnak találtam ezt egy férfi szájából hallani, ugyanakkor most megértettem, Taehyung mit érez évek óta. Ez a pár perc, amíg csak bámultam a lányt, már felért egy örökkévalósággal, most értettem meg, mennyit számít a meghittség, összhang, önmagában csak a létezés. 

Kezemet lassan felemelve simítottam ki haját arcából, ami hirtelen előre csúszott, ezáltal takarva a kilátást. Próbáltam olyan óvatosan lenni, amennyire csak tudtam, de úgy látszik vagy pont most akart egyébként is felébredni, vagy rossz alvó éppen ezért nem kéne zavarnom a jövőben. Ugyanis kinyitva szemeit, álmosan pislogott rám, majd minden szó nélkül közelebb csúszott hozzám, fejét mellkasomhoz fúrta, karját átdobta a derekamon, majd pár mély lélegzetet vett, mikor karja lecsúszott rólam s ismét elaludt. Halkan felnevetve dőltem vissza az ágyban, miközben gerince vonalán végighúztam párszor az ujjam, ettől pedig kirázta a hideg. Soha nem akartam kiszállni az ágyból, Őt is legszívesebben a hátamhoz kötöttem volna, hogy minden egyes mozdulatomnál érezzem, de mivel felébredtem, ezzel együtt a hasam is, ami morogva adta tudtomra, hogy éhes és itt az ideje, hogy reggelizzünk. Így hát finoman lefejtettem magamról Haeun karját és fejét és finoman visszatettem őt az ágyra, hadd aludjon amíg jól esik neki. Én addig gyorsan lezuhanyoztam, és már le is siettem a konyhába, mikor valaki csengetett. Dühösen és sietve lépkedtem az ajtóhoz, hogy kinyissam mielőtt megint megnyomja azt az átkozott csengőt, nem akartam hogy a lány felkeljen.

-Igen? - néztem ki mögüle, viszont mikor megláttam, ki áll előttem, szorosan lehunytam a szemeim, miközben azon gondolkodtam, megéri e bevállalni a dutyit, amiért itt és most azonnal kinyírom. - Mit akarsz? - szabályosan morogtam a szavakat, miközben Yuna kelletlenül állt előttem, egyik lábáról a másikra állva. 

-Én...nekem ajánló levélre lenne szükségem egy céghez - bökte halkan. - És mivel előtte nálad dolgoztam, tőled kellene megkapnom...

-Nem - válaszoltam határozottan és nyugodtan. Úgy voltam vele, nem éri meg idegeskednem miatta, meg aztán minél hamarabb elzavarom, annál hamarabb állhatok a reggelinek, mire Haeun felkel, valamit akartam neki készíteni. 

-Nem? Miért nem? - kérdezte, s láttam rajta, hogy tényleg képes volt meglepődni ezen a válaszon. Halkan nevetve dörzsöltem meg a homlokom, miközben sóhajtottam egyet. 

-Mert tisztelem a többi embert annyira, hogy nem ajánlok nekik munkára egy olyan embert, mint te - vázoltam röviden a véleményem. - Hogy őszinte legyek, soha nem is értettem, anyámék hogyan tudtak pont Téged választani erre a munkára. Nem elég, hogy tiszteletlen és hasznavehetetlen vagy, volt bőr a pofádon engem megzsarolni és tönkretenni a kapcsolatomat. Kihasználtad a szüleim támogatását és pénzét, nem végezted rendesen a feladatod, csak és kizárólag azon járt az eszed folyamatosan, engem hogyan csábíthass el, mikor pedig eme szánalmas terved befuccsolt, ellenem fordultál. Zaklatsz a házamban, zaklattál a munkahelyen, nem tanulsz, nem vagy képes a fejlődésre. Nem tudsz rendesen felöltözni, drágám ha a testedből akarsz mégélni, rossz üzletben próbálkozol - ráztam meg a fejem. 

-Sajnálom - sütötte le a szemeit.

-Van is mit - csattantam fel dühösen. - Nem is értem, minek vesztegetem az időm arra, hogy neked könyörögjek, hagyj engem végre békén. Van nekem jelenleg elég problémám és ezer dolog a fejemben, Te pedig nem vagy közöttük és ez most nekem így jó. Kérj ajánló levelet a haláltól. 

-Hallottam, mi történt a menyasszonyoddal. Sajnálom - váltott témát hirtelen. Először nem is értettem, mi köze ennek az ajánlóleveléhez, de utána leesett, valószínűleg így akarja elhitetni velem, mekkora szimpátiát érez felém. Szimpátia a seggem. 

-Ezzel ne foglalkozz - közöltem ridegen. - Bár nem helyes rád kennem a dolgot, mégiscsak miattad volt az egész. Ha nem zsarolsz meg vele, akkor nem lett volna kettőnk között konfliktus. Szóval ne próbáld itt nekem megmagyarázni, mennyire sajnálod, hogy belegázoltál egy alakuló szerelembe - magyaráztam, direkt kihagyva minden infót arról, hogy a lány nagyon is él és olyat csináltunk éjszaka, azóta is szédülök tőle. 

-Mi folyik itt? - érkezett a hátam mögül egy hang, mire összerezzentem és lehunyt szemekkel mérlegeltem, milyen végkifejlete lehet ennek a beszélgetésnek. Minden gondolatmenetem arra a pontra jutott, hogy bocsánatért kell könyörögnöm Haeunnak - megint - amiért ez a nő ismét itt van, majd magyarázkodhatok neki arról, hogy esküszöm, szeretem. De gyűlölöm ezt a japán csitrit...

Haeun mellém állt s akkor láttam, csak egy takaró van rajta, amit maga köré csavart. Csupasz lábai a padlón csattogtak, haja kócos volt, nyakán pedig egy lila folt mutogatta magát, amire büszke lettem volna és mosolyogva megdicsértem volna, milyen jól áll neki, de jelen helyzetben csak azért fohászkodtam, ne járjak úgy mint a múltkor. 

-Mit keresel itt? - fordult a japán felé, aki döbbent arckifejezéssel méregette a mellettem álló lányt.

-Te...de hát...

-Azt kérdeztem, mit keresel itt - ismételte meg a kérdést, majd felém fordult. - Mit akar?

-Ajánlólevelet az új munkahelyéhez, de mint már mondtam, nem írom alá - vontam meg a vállamat. - Nem érdemled meg, nem is akarok neked ezek után segíteni, hogy munkát találj. Te pedig menj már be, nem szeretném, hogy megfázz - fordultam szemrehányóan Haeun fele, aki csak sóhajtva megvonta a vállát és Yuna felé fordult. 

-Gyere be - közölte, majd mint valami királynő, vonult el, maga mögött húzva a takaró alját. 

-Mi? - vontam fel a szemöldököm. - Nehogy! Kint maradsz, hallod? - kaptam el Yuna kabátját, de már el is slisszolt mellettem, be a házba. - Hé! Süket vagy? Mondtam, nem kapod meg a levelet, húzzál már innen haza! Kezdelek unni, ne akard, hogy életemben először nőt is megüssek! - magyaráztam dühösen. 

Nem igaz, még el sem vettem ezt a Nőt, de már nincs tekintélyem...