Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

44.

Haeun nem mondott semmit, csak bámulta a kezében lévő papírokat, szemein láttam, folyamatosan újra és újra elolvassák a sorokat. Gyomrom görcsbe rándult a gondolattól, hogy esetleg nem örül, amiért ismét azzal foglalkozhat, amit szeret. Szomorúan pillantottam le a papírokra, amire hirtelen egy könnycsepp hullott. Megütközve néztem Haeun arcát, ami annyira szomorúan és elkeseredette szorongatta a papírt, mintha a halálos ítélete állt volna rajta. 

-Én... - köszörültem meg a torkom. - Én csak...mármint, azt hittem...ne haragudj - hajtottam le a fejem, kissé csalódottan. Meg akartam lepni, örömet akartam neki szerezni, hiszen bár soha nem mondta ki nyíltan, apró jelekből és elhintett szavakból sejtettem, hogy mennyire sajnálja, amiért nem tudta befejezni az egyetemet. Éppen ezért gondoltam, talán örülne, ha az apja segítségével kapcsolatba tudnék lépni az egyetemmel, hogy az utolsó vizsgát elvégezhesse, aztán majd megkezdhesse a gyakorlatot az apja kórházában, és végül megkapja a doktorit. Mégis, nem tűnt túl lelkesnek, hiába minden elképzelésem. 

Azonban hirtelen nyakamba borult, szorosan ölelve, miközben halkan sírt a fülembe. Karjaimmal közelebb húztam magamhoz, nem tudtam mire vélni, most pontosan mi is játszódik le benne, de jól esett, hogy ismét hozzám bújt, nem is foglalkozva szinte semmivel. Az utóbbi időben gyakran keresett alkalmat arra, hogy hozzám érjen, minél több fizikai kontaktust alakíthasson ki, ez pedig boldoggá tett, hiszen rohadtul de nem így indult a kapcsolatunk. Sokat fejlődtünk mind a ketten minden téren, s ha valaki most ismert volna meg minket, azt hitte volna, mindig is ilyen boldogok és szerelmesek voltunk. 

-Köszönöm - suttogta hirtelen, rekedtes hangon, mélyeket lélegezve. - Köszönöm, Jin - motyogta, apró ujjai tarkóm cirógatták, ahogyan finoman játszott a bőrömön. Mosolyogva lehunytam a szemeim, mikor tudatosult bennem, hogy hálával tekint erre a meglepetésre. - Annyira köszönöm - hajtogatta, öröme pedig rám ragadt, egy pillanatra sem bántam meg azt a rengeteg munkát, amit ebbe a pár papírba fektettem. 

-Szeretlek - közöltem vele egyszerűen ami akkor a szívemen volt, fejem oldalra fordítva, hogy egy puszit nyomhassak a fülére. 

-Én is - távolodott el tőlem, s mire észbe kaptam, addigra ajkai már az enyémeken is voltak. Kezéből letette a papírokat, oda sem figyelt közben, majd mind két tenyerét az arcomra csúsztatta. Szerintem ez volt az első alkalom, hogy ő kezdeményezett és ennyire dominált volna. Pontosan tudta, mit csinál. Határozott volt, kissé mohó, ugyanakkor érzéki és lágy egyszerre. Kezem fenekére tévedt, úgy húztam közelebb magamhoz, bár hamar meg is bántam, mert az ölemben ült és minden részem túl izgatott lett hirtelen a közelségétől. Nagyot nyelve váltam el tőle, mire ajka az államra majd a nyakamra tévedt, és apró, nedves puszikkal hintette be minden részem, ami csak az útjába került. Lehunyt szemekkel, mély lélegzeteket vettem, ahogyan fejem hátradöntöttem és hagytam, azt csináljon, amit csak akar. Csípőmet kissé előrébb toltam, mintha forróság övezett volna körül, olyan érzéseket váltott ki belőlem a lány, rendesen szégyelltem magamat, amiért úgy sóhajtoztam alatta, mint aki még az életben nem csinált már ehhez hasonlót. 

-Haeun.. - nyögtem halkan a nevét, ujjaim akaratlanul is erősen markolták csípőjét, ahogyan igencsak feszegette a határaimat. Nagyon nem akartam a nappaliban csinálni vele a dolgokat, legszívesebben felálltam volna s felvittem volna a lányt a hálószobába, viszont minden erőm elszállt, teljesen elgyengültem alatta. Nemhogy felállni, megmozdulni sem bírtam, csak lehunyt szemekkel, szapora légzéssel tűrtem, hogy bebarangolja egész testem, majd ingemhez érjen ujjaival és elkezdte kigombolni azt. Akárhányszor ujja bőrömhöz ért, mintha tűzzel bökdöstek volna, s nadrágom egyre szűkebbnek éreztem, főleg minden alkalommal, mikor formás feneke hozzám ért. -Ne..

-Shh - suttogta a fülembe és szó szerint mintha széttépte volna rajtam az inget. - Csak engedd el magad - harapott egy aprót a fülcimpámba, nekem pedig végem volt. A levegő bennem akadt, kezeim pedig lecsúsztak róla és megkapaszkodtam a kanapéba, mielőtt elveszítem az eszem, levágom magam mellé a kanapéra és saját magam gyorsítom fel a dolgokat. Haeun nem sietett, lassan és finoman folytatta hevesen elkezdett munkáját, engem minden pillanatban az őrület felé kergetve. 

------------

Pihegve feküdtem kiterülve a kanapén, rajtam a lány feküdt, mosolyogva támaszkodva a mellkasomon, miközben mintákat rajzolt bőrömre. Nagyot nyeltem, ahogyan eszembe jutott, hogy ez fordítva szokott lenni, általában én szoktam őt kegyetlenül kivégezni, hogy utána órákig csak a légzését próbálja visszaállítani, most viszont én nem tudtam rendesen magamhoz térni azok után, amit velem művelt. Testem néha még meg-meg rándult az akciónk utóhatásaként, hajam izzadt bőrömhöz tapadt, amibe beletúrtam, hogy friss levegőt kapjon homlokom. 

-Jaj de ki vagy pirulva - jegyezte meg szórakozottan, miközben ismét lehajolt hozzám és egy csókot hagyott ajkamon. 

-Mikor lettél te ilyen? - kérdeztem nevetve, mert ha csak belegondoltam abba, milyen volt amikor megismertem, nehezen képzeltem el, hogy ugyanaz a lány legyen a kettő. Aki bemutatott nekem a zebrán, illetve az, aki most meztelenül feküdt rajtam, testünk csak egy vékonyka pléd takarta, amit mindig a kanapén tartok. 

-Mindig is értettem a dolgom - vont vállat. - Csak nem mutattam meg a tehetségem akárkinek. 

-Tudod - vettem egy mély levegőt, ahogyan lassan kezdtem megnyugodni, pedig már régóta végeztünk. - Ha egyszer meghalok, remélem előtte még lehet egy utolsó szeretkezésem veled. Átélvezék a túlvilágra - vihogtam fel saját hülyeségemen, mire Haeun nevetve megcsóválta a fejét. 

-Olyan bolond vagy - nyomott egy puszit a mellkasomra, majd ráhajtva a fejét, egyszerűen lepihent. Kezem meztelen hátát simogatta, főleg gerincének vonalát, tudtam róla, azt valamiért imádja. 

-Figyelj - kérdeztem halkan, kissé megremegve a gondolattól, amit ki akartam neki mondani. - Szeretlek. 

-Én is - mosolygott és felnézett rám. 

-Én... - pillantottam félre egy pár másodpercre. - Szóval. Válaszolj őszintén. Ne érezd magad rosszul, azt mondasz, amit szeretnél, nem lesz belőle semmi baj, oké? 

-Oké - ráncolta a homlokát, mire megnyaltam a szám és a szemébe néztem. 

-Ha... - hunytam le a szemem. - Ha valamikor...valamikor a közeljövőben megkérdezném, hogy hozzám jössz e... - alkarommal eltakartam a szemem, nem akartam látni, milyen arcot vág. - Szóval, ha valamikor megkérném a kezed...mit mondanál? - böktem ki végre amit akartam, válaszként viszont csendet kaptam. Óvatosan kikukucskáltam a karom alól, hogy megnézzem mire vár. 

Haeun némán cikázott tekintetével az arcomon, mikor elmosolyodott, kezét a hajamba vezette és közelebb hajolt hozzám. 

-Azt mondanám, hogy igen - válaszolt halkan. - Lennék a feleséged.