Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

26.

Szemeim lehunytam, ahogyan megálltam a hotelszoba ajtaja előtt. A következményeket mérlegeltem magamban, türelmetlenül topogva lábaimmal. Mi lehet a legrosszabb ami történik? Egyszer megfektetem a lányt, aztán vége az egésznek. Egyszer kibírom, utána soha többet nem kell foglalkoznom vele, mert nagy eséllyel kinyírom a francba. Csalódott voltam, amiért egy alattomos, mocskos nőszemély ilyen szinten sarokba szorított, hogy arra lettem kényszerítve, olyan nővel háljak akire ezek után még a nyálam sem pazarolnám, hogy leköpjem, de főleg mert nem tudtam mit tenni ellene. Ha most nem teszem meg, elmegy anyámékhoz, elmegy mindenkihez, akihez csak tud, bemocskolja a nevem, a kapcsolataim, mindent amire valaha közöm volt. Éppen ezért, nagyot sóhajtva megfogtam a kezemben lévő kis kártyát, s végighúztam a lehúzó mellett, az ajtó pedig kinyílt. Nagyot nyelve léptem be a félhomályba, miközben kezem a nyakkendőmre csúszott és finoman kioldottam a csomót rajta. Nem álltam készen erre az egészre, inkább ne legyen tököm, minthogy egy takaró alá bújjak vele. 

Belépve a szobába, megpillantottam. Haja göndören hevert mellei előtt, az takarta el ami alatta volt, ruha már nem is volt a felsőtestén, egy szál bugyiban ült az ágyon. Azonnal elszégyelltem magam, hiszen férfiból vagyok, bármennyire is undorodtam tőle, csak tetszett testemnek amit az ágyon láttam, mert nadrágom hirtelen kényelmetlenné vált. Szánalmas voltam, nagyon szánalmas, emellett nevetséges is. Képes vagyok lefeküdni ezzel a nővel szimplán azért, mert úgy lett hatalma felettem, hogy észre sem vettem. Yuna észrevette, hogy mit váltott ki belőlem, pontosan tudta, hogy ez lesz, hiszen végignyalta a száját és felállt az ágyról. Lassan lépkedett, és fáj bevallanom, túl jól nézett ki ahhoz, hogy hátat fordítsak. Tudtam, hogy egy hatalmas dög vagyok, egy undorító gyökér, hogy Haeunnal megígértettem a hűséget, mikor az első alkalommal én vagyok az, aki félrelép. Tudtam, ezzel mindent elszúrok, hiszen kezdett megnyílni, bevallotta, hogy igazából tudna engem szeretni, csak idő kell hozzá, kijátszottam a bizalmát, a kedvességét, segítőkészségét, megbántottam, megtapostam, de ezek után még képes volt nekem azt mondani, eljön velem arra a nyamvadt vacsorára, sőt...azt mondta, talán mégis velem marad. És most itt álltam, lüktető farokkal, előttem egy szukával, akit percek választottak el attól, hogy megkapja amit akar, hogy eldobjam méltóságom, szégyenthozzak szüleimre és még egy utolsót rúgjak kamu-barátnőmön. 

-Tudtam - suttogta, közel hajolva a számhoz, szinte arra mondta a szavakat. - Tudtam, hogy vonzódsz hozzám, csak útban volt az a szajha.

-Vegyél vissza a szádból - figyelmeztettem, miközben dühösen mértem végig lényét. - Nem hívhatod így a...

-A midet? - vonta fel a szemöldökét. Nagyot nyeltem, nem tudtam, hogyan nevezzem a lányt, de ha ezek után képes leszek elé állni és elmondani neki, mi is történt, valószínűleg az exemként fogok tekinteni rá. - Én a helyedben most nem parancsolgatnék. Csak tedd a dolgod. Élvezzem - suttogta, keze a nyakkendőmre siklott, s amit korábban meglazítottam, most teljesen levette rólam és eldobta valamerre. Ujjai kigombolták ingemet, s egy laza mozdulattal lehúzta rólam azt, miközben tenyere mellkasomra siklott. Szemeim lehunytam, legszívesebben eltörtem volna a kezét, amiért hozzám ért. 

Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy hagyom az egészet a bánatba, szarom le a céget, anyámékat, hazamegyek a lányhoz, akit életemben először megszerettem s inkább őt fektetem végig az ágyon, és addig teszem a dolgom vele, míg le nem szakad alattunk. Ezt kellett volna tennem, de mégsem mozdultam. Hagytam, hogy Yuna lassan végigfeküdjön az ágyon, magával húzva engem is, szemei az enyémeket vizslatták. 

-A nyakam - suttogta, majd karjait kivágta két oldalra, mint aki konkrétan meghalt, szemeit lehunyta, fejét pedig hátradöntötte, hogy teret adjon nekem. Megérdemelné, hogy elvágjam, de túl jó életem van ahhoz, hogy bevállaljam a sittet miatta. Bár nem sokáig, úgy érzem. 

Lehunyva a szemem, azt képzeltem, hogy Haeun fekszik alattam, s egy fokkal könnyebb lett a dolog. Ez az, csak azt kell képzelni, hogy vele csinálom, egy alkalomról van szó...bár a megcsalásnál lényegtelen, hány alkalom, már azért szemétnek éreztem magam, mert hajlottam a dologra. Most pedig ott voltam, meg is teszem. Ajkaim a lány nyakára helyeztem, s meglepve tapasztaltam, nemcsak kellemes illata volt, de bőre puha volt, s érintetlen. Próbáltam kitisztítani a fejem, hogy ne élvezzem a dolgot, így csak sietve haladtam lefele a mellkasa felé, hogy minél gyorsabban túllegyek rajta. 

Karjai hirtelen a nyakam köré csapódtak, s mire észbe kaptam, addigra én már alul voltam, s a lány egyenesen a gyenge pontom felett üldögélt. Haja többé már nem takarta első részét, a hátára csapta minden tincsét, én pedig nagyot nyelve néztem a szemébe. A francba is, tudta, mit csinál, s bár a nadrágom nem vette le, s az ő fehérneműje sem került le, szégyen érzettel kezdtem élvezni a dolgot. Most ő csapott le ajkaimra, testem pedig mintha nem irányítottam volna, automatikusan hajába túrtak és egy aprót szorítottak rajta.

Kérlek Haeun...ezt bocsásd meg nekem...

Az ajtó váratlanul kinyílt, mire szemeim kipattantak. Megpróbáltam magamról letolni a lányt, de az kitartóan kapaszkodott belém, ajkai pedig nyakamra vándoroltak. Egy mély levegőt vettem, túl jó ponton talált meg, s minden erőmmel azon voltam, ne adjak ki hangot.

-Figyelj Jin, én nem tudom neked mégis mi szándékod van egy ilyen helyen, de ha itt akarsz kinyírni, akkor szólok, hogy még annak idején tanultam ezt azt, és... - fejem oldalra kaptam, tekintetem pedig találkozott az Övével. Mondatát abbahagyta, ahogyan nézte a jelenetet, s fogalmam sincs, honnan szedtem annyi erőt, hogy Yunán akkorát lökjek, hogy konkrétan leforduljon, nem csak rólam, de az egész ágyról. Nagyot nyekkenve huppant a földre, én pedig azonnal felültem, s lihegve néztem Haeunra, aki csak állt, nem messze az ajtótól, s nem szólt semmit, csak nézett rám. 

Tekintete tele volt. Fájdalom, csalódottság, keserűség, könnyek, ugyanakkor ajka szomorú mosolyra húzódott, mintha csak tudta volna, mintha várta volna, hogy valaha ez lesz. Nem tudtam megszólalni, csak ültem és bámultam rá, ő csak állt és bámult vissza rám, miközben a legelső könnycsepp végiggördült az arcán. Remegő kezekkel túrtam a hajamba, miközben összeszedtem magam s sietve felálltam, hogy elé léphessek. Továbbra sem mozdult meg, s bár előtte álltam, nem reagált semmire. Soha nem láttam még ilyennek, azt kívántam inkább taposná ki a belem is, csak ne maradjon csendben. 

-A kocsinál megvárlak - suttogta halkan, majd megigazította dzsekijét, táskáját és némán kiment a szobából. Még a lépteit sem hallottam, annyira halk volt az egész lénye, s én számat harapdálva öltöztem vissza eredeti ruháimba. Yuna feltápászkodva, az ágyon támaszkodva figyelt, gonosz mosollyal az arcán. 

-Egy dög vagy - vágtam hozzá a szavakat. - Egy aljas, utolsó kurva. 

-Ugyan - nézett rám fejét csóválva. - Te jöttél el, te másztál fölém, te dőltél be a csapdámba. Mi biztosíték lett volna, hogy valaha elmondom, vagy ami a legfontosabb...honnan tudod, hogy anyádék hittek volna nekem? 

Megkövülten néztem rá, hiszen igaza volt. Én baromarcú seggfej. Azonnal anyámhoz kellett volna mennem, hogy még Yuna előtt beszélhessek vele. De én mit csináltam? Előtérbe helyeztem a saját jólétem és imidzsem és képes lettem volna lefeküdni ezzel a némberrel, ha Haeun nem állít be. 

-Ezt még megkeserülöd...

-Alig várom - kacsintott, mire futva kimenekültem a szobából, a lány után. Tudtam, ez alkalommal nem úszom meg. Nem csak megbántottam. 

Most meg is öltem....